”A futball nem élet és halál kérdése. Sokkal több annál.” – Billy Shankly, a Liverpool legendája.
Moacir Barbosa. Valószínűleg a futballkedvelőknek sem mond sokat ez a név. A története valahol rejtve maradt, törölték az emberek emlékezetéből, pedig az egyik legfájóbb brazil vereség kapcsán ő is érintett. Az 1950-es világbajnokság döntőjében, amit a Maracanában játszottak, Brazília 200 ezer néző előtt 2-1-re kikapott Uruguaytól.Alcides Ghiggia lőtte a győztes gólt, amely után a brazilok kapusát kiáltották ki bűnbaknak.
Menekülnie kellett az országból feleségével. 79 esztendős korában Barbosa úgy emlékezett vissza, hogy a büntetések felső határa 30 év volt, ám őt 50 év börtönbüntetésre ítélték.Brazíliában fenyegetéseket kapott, kollégiái is elfordultak tőle, meghalt az ország számára.
1993-ban meg szerette volna látogati a 94'-es vb-re készülő brazilokat, ámaz edző, Mario Zagallo ezt megtiltotta, mivel eszméletlenül babonás volt. Semmilyen tv-s adásban sem szerepelhetett.
1997-ben a felesége elhunyt. Nem maradt senkije. A családjával, rokonaival nem tarthatta a kapcsolatot, gyereke pedig nem volt. A Vasco da Gama vezetői szánták meg, és felajánlottak neki egy 800 eurós havi nyugdíjat.
2000. április hetedikén hunyt el, a temetésére senki sem ment el.
A gól, ami kiírta a futballból
(sport.ro)
