A három pontot érő disznóvágás

---

Miskolctól aszlovák határ felé negyven kilométert autózva, éppen egy szüreti mulatságra toppantam be Abaújszántóra. A több mint háromezer lakosú falu összegyűlt megünnepelni az őszt afestői, több száz éves borospincék hűvösében. Ez persze nem tett jót aszombat délutáni megye II-es bajnokinak aTiszakarád ellen, aszázötven tagú szurkolótábor nagy része inkább Fenyő Mikire várt afőtéren, mint hogy kiment volna avasúti síneken túl található futballpályára. Az én utam is elsőként aBázisra vitt aTokaj Hegyalja északi kapujának is tartott településen, ami nem más, mint ahelyi tüdődoktor emblematikus pincéje, klasszikus gyülekezőhely az első sor elején. Itt tudtam meg aborospohárral akezében is kiválóan zenélő harmonikástól, hogy baj van, nagy baj: az ellenfél kisbusza lerobbant Sárospataknál, ötven kilométerre acéltól. Egy ideig mindenki kérdőn nézett egymásra, mégis hogyan lehet az, hogy egy falunak mindössze egyetlen kisbusza van, de egy telefonhívással később lehullt alepel arejtélyről.

Történt, hogy atiszakarádi csatár vidéki sportemberhez méltóan már hajnalban felkelt, hogy bemelegítésként disznóvágással kezdje anapot, de közben illetlenség lett volna visszautasítania afolyamatosan kínált pálinkát, még megsérti aházigazdát. Így viszont sajnos az elfogyasztott alkoholmennyiség annyira legyengítette aszervezetét, hogy már acsapat masszőre sem tudott segíteni rajta, és egy gesztenyefa árnyékában kellett kipihennie a„sportsérülést”. De ki tudja, az is lehet, hogy az ellenfél teljes csapatrészeit tizedelte meg az ital. Ez akis kellemetlenség azonban nem akadályozta meg ahelyieket abban, hogy játsszanak egy jó edzőmeccset, ha már összegyűltek, és hagyják, hogy ahárom pont sorsáról az MLSZ döntsön majd. A falu határában álló sporttelep két futballpályának ad otthont, az egyik az 1934-as alakulástól itt fekvő, de 2002-ben megújult füves centerpálya, amihez anno még ahelyi vállalkozók hordták afeketeföldet, ha pénzzel nem tudták támogatni.

A másik a2012-ben épült műfüves pálya, amely 129 millió forintos beruházás keretében épült rá a2007 óta ott álló másik füves pályára, máshol ugyanis nem volt hely. Kilencvenmilliót adott az MLSZ, atöbbit ahelyi önkormányzat állta, és nemcsak az NB I-es Diósgyőr jár le ide néha barátságos meccset játszani ahelyi csapattal, de négy évvel ezelőtt az akkor másodligás – ma már élvonalbeli – dán HB Køge is itt edzőtáborozott. „Folyamatosan dicsérték apályát, pedig atalaj teljesen fagyott volt” – emlékezett vissza ifjabb Soltész Zoltán, ahelyi sportklub elnöke. Nem véletlenül, ugyanis gyepét lelkiismeretesebben ápolják, mint alondoni Wembleyét. A szomszédos patakból öntözik, minden héten nyírják, és adebreceni Nagyerdei Stadion fenntartóival is kapcsolatban állnak, csak hogy az állapota háromszázhatvanöt napon át biztosan kifogástalan maradjon.

Talán ennek köszönhető, hogy hosszas és kitartó kutatásom során sem sikerült egyetlen göröngyöt sem találnom, ami azért nem gyakori egy megye II-es csapatnál. Agárda egyébként két éve esett ki amegye I-ből, ami nem feltétlenül tett rosszat acsapatnak és aszáz-százötvenes szurkolótábornak, hiszen így most zömmel helyi fiúk futballoznak, anézők pedig amúgy is jobban szeretik akörnyékbeli rangadókat. Sőt volt, amikor tízen-húszan még idegenbe is rendszeresen elkísérték asrácokat, és néha többen voltak ahelyi drukkereknél is. Ma nagyjából száz igazolt játékos csiszolgatja tudását Abaújszántón, aBozsik-programnak megfelelően az U7-es korosztálytól egészen afelnőttig. „Az utánpótlás mindig is édesapám – az előző elnök, későbbi polgármester, ma főállású borlovag – szívügye volt” – mondja Soltész, hozzátéve, hogy akevés gyerek miatt egyedül az U17-es alakulat hiányzik, arendszer miatt ugyanis az idősebb korosztályos csapatokban kell játszatni őket. Persze itt is voltak dicsőséges idők. Az 1992-es együttes – aminek gerincét Kiss József kapus, Feledi László, az egykori diósgyőri csatár és avolt nyíregyházi Huszák Géza alkotta, de védőként amostani elnök is tagja volt – például feljutott az NB III-ba, hogy ott aztán alámpaláz miatt egyből öt százszázalékos ziccer elpuskázásával mutatkozzon be aHajdúszoboszló ellen.

„Ezt máig emlegetik, de nyugodt szívvel mondhatom, az volt minden idők legjobb helyi csapata! Sőt, hat évig játszott akkoriban nálunk egy dnyepropetrovszki ukrán srác is, Vladimir Trubnikov, akivel azóta is nagyon jó akapcsolatunk, és rendszeresen edzőtáboroztat nálunk gyerekeket.” Jó jel, hogy nemcsak aközség százötven borospincéje aktív még ma is, hanem megállás nélkül zajlik afutballélet. A szántói vendégszeretetről pedig csak annyit, hogy el nem engedtek volna az utamra helyi bor, sajt és lekvár nélkül, egyetlen és legnagyobb szívfájdalmam így csak az maradt, hogy nem tudtam megvárni Fenyő Mikit és ajampecokat, hogy együtt „csavarjuk fel aszőnyeget”. Turner Pipi
A cikket nyomtatott formában is elolvashatod a FourFourTwo magazin 56. lapszámában!