Pár kilométerre a kelet-európai neandervölgyi ősember barlangjától

Szöveg Minarik Ede

Futballmeccs a kelet-európai neandervölgyi ember barlangjától néhány kilométerre. Elképesztő táj, szinte nyári szeptembervég, rohamosan édesedő csipkebogyó és alakuló kökény a pálya fölött, a helyi csapatban pedig valaki, aki néhány éve még válogatott volt, és BL-főtáblán játszott végig meccseket. Cserépfalu-Mező­zombor, Borsod-Abaúj-Zemplén megye II. osztály Közép-csoport.

A Bükkalja az ország alig ismert vidéke – ahol viszont az ember nagyon szeretni kezdi az országot. A környék mészkő alapon fekszik, az ezzel járó karsztjelenségekkel, borral, barlangokkal és termálvízzel – a Bükkből 10-15 kilométer alatt az Alföldre csúszunk. A leghíresebb település persze Eger, de az igazi ismeretlen izgalmakat a térség nyolc-tíz faluja rejti. A végső hegymenet előtti egyik utolsó település Cserép­falu, az ország leghosszabb völgyének (Hór) ékessége. Ékesség maga a pálya is, ami a falu fölött található – fölötte, mégis egyfajta katlanban. Átrendeződik a képzeletbeli dobogó, hogy ti. sorozatunk során melyik volt a legszebb fekvésű falusi focipálya. Cserépfalu simán ott van az első háromban. A pályától nyugatra földbe süllyesztett pincék, az egyik tetején állunk, tőlünk tíz méterre már megy a meccs. Egy szüreti előkészületeket tartó úriember elmondja, hogy a szomszédos Noszvaj már az egri borvidék.

A remekül karbantartott és az öltözőépülettel együtt nemrég felújított pálya klasszikus füves/rúdondülleszkedős/körbeállós, az mondjuk elsőre látszik, hogy a gyepet erősen megmagasították, az épületből szinte fel kell mászni a pályára. Tövbb mint száz néző, köztük viszonylag sok vendégszurkoló.

A kezdő sípszó utáni percekben egy szabadrúgás előtt a sorfalban állókat a játékvezető emlékezteti, hogy ilyenkor hová tanácsos tenni a kezüket. Megvárja, míg mindenki falat húz a legértékesebb testrész elé, majd a sípjába fúj. Nemsokára megvan az első gól, aztán a második, aztán a harmadik – mindhármat ugyanaz rúgta, egy leginkább a balszélről induló kopasz úriember, gyorsan utána­nézünk az adatbankban. Badalik Szabolcs kazincbarcikai, ózdi és egri nagypályás múlttal NB II-ig, a Gyöngyös futsalosaként viszont az élvonalig jutott, és rengeteg gólt lőtt életében. Ma tarthatatlan, és a most említett három mellett még kettőt fog rúgni a mostani meccs folyamán. De ne szaladjunk ennyire előre!

Forrásokat keresünk. Meg is találjuk a megbízhatónak ítélt úriembereket, akik aztán mesélnek, mesélnek, mesélnek. Az első információk az alábbiak: Cserépfalu komolyan erősített, a csapatban négy-öt helyi van, ma biztosan rúgnak tízet, ezt előre megmondják, a Suba-lyukat, ahol az ősembert találták, érdemes egyszer megnézni, a középpályás csávó 16-ossal pedig a Komlósi. Aha, mondjuk, a Komlósi. Hunyorítunk, asztakurva… ez tényleg a Komlósi! Az ember ilyeneken méri, mennyire gyorsan megy az idő. Komlósi Ádám 2010-ben még magyar válogatott volt, rá egy évvel korábban pedig a Debrecen színeiben az Anfield Roadon kellett fognia a Liverpool csatárát, Dirk Kuytöt, méghozzá éles BL-csoportmeccsen. (Nem nagyon sikerült neki.) Igazi vezér, és ami meglepő: középpályást játszik, nem középső védőt, mint a pályafutása nagy részében. Okosan osztogató Komlósit ismertünk meg 2016 szeptemberében, furcsa volt.

Az uraktól megtudjuk, hogy a környék el van kényeztetve jó futballal. Felső­tárkány és Bogács megye I-es, a Mezőkövesd ugye NB I-es – de hát a Bükkzsérc, az a minden. Pár másodperc töprengés után visszakérdezünk: hogyhogy a Bükkzsérc? Hát mert mi bükkzsérciek vagyunk, az a csapatunk. Mivel gondosan felkészültünk a meccs előtt a tabellából és a környékből is, egyből beugrik, hogy Bükkzsérc pont a szomszéd falu, a tabellán pedig éppen a 4. helyezett Cserépfalu előtt áll. De hát… a Bükkzsérc az ősi ellensége Cserépfalunak, nem? De – hangzik a válasz –, csak most idegenben játszunk, ezért jöttünk ide. Világos képlet. Mivel a csapat messze jár, foci pedig kell, hát eljöttek az ősellenséghez. Ha már itthon játszik. Rákérdezünk a közös futballmúltra, és megtudjuk, hogy négyszáz-ötszáz néző előtt zajlanak a rangadók, valamint létezik olyan, hogy Meszes-kupa, amit mindig az a csapat őriz, amelyik legutóbb megverte bajnokin a másikat. A döntetlen nem érinti a kupa sorsát. A rég kiveszett mészégető szakmáról elnevezett serleg jelenleg éppen egy bükkzsérci vitrinben tekinthető meg, hiszen néhány fordulóval ezelőtt 2–1-re megverték Cserépfalut. A úriemberek egyike kuncogva pontosít: az a helyzet, hogy nem is volt soha Cserépfalun. Felnevetnek. Valahogy egyértelmű, hogy igazat mondanak.

Rákérdezünk a mezőkövesdi régiós nagycsapatra, jelentsen ez bármit is. Van, aki eljár a meccsekre, van, aki nem – mindenesetre úgy tudják, az önkormányzat oszt ingyenjegyet a meccsekre, hogy legyen közönség. Ami ha igaz, ha nem, érződik belőle, hogy úgymond még nem szervesült futballszociológiailag ez a néhány éves futballsiker.

Félidőben, 5–1-es állásnál felmegyünk a hegyre fotózni. Érik a csipkebogyó és a kökény, a vízmű épületétől csodaszép körpanoráma, jó idő. Odalent egyszer csak potyogni kezdenek a gólok – az időről időre felharsanó ujjongásból halljuk. Szó szerint az ujjunkon számoljuk, nehogy elveszítsük a fonalat. Zúg-zeng a Bükkalja. 55. perc 6–1, 56. perc 7–1, 58. perc 8–1, 60. perc 9–1… Muszáj vissza­indulni. Sorozatunk eddigi gólrekordja 1–14. Nehogy már lemaradjunk a rekorddöntésről!

Visszaállunk az embereinkhez, akik ezt előre megmondták. A sokadik gólnál az egyik mezőzombori játékos kicsit kelletlenül közli a szurkolókkal, hogy oké, de ma nyolc játékos hiányzik. Mindenki megértő vele. A vendégek kapusát egyre kevésbé zavarja a rendszerint feléje szálló labda. Tapasztalt barátaink 11–1-es állásnál megkérdezik, nem maradunk-e éjszakára, hogy meghallgassuk a szarvasbőgést. Csak mert tegnap ilyenkor már elkezdték nyomni az erdészháznál, kár lenne kihagyni. Ez tényleg az egyik legjobb hely az országban.

A vége 13–1, azaz nem dőlt meg a Hazai pálya rovat rekordja. Közben bejön a legfontosabb infó is: a Bükk­zsérc kikapott idegenben. A Cserépfalu visszaelőzte az ősi riválist, most harmadik. Szóval szépen folyik a történelem, ahogy kell, a Meszes-kupa a vitrinben némán figyel.

* A képaláírások a neandervölgyi ember Wikipédia-szócikkeiből valók

 

(Megjelent a FourFourTwo magazin 2016. decemberi lapszámában.)