Arsene Wenger szorít két korábbi játékosának, Thierry Henrynak és Patric Vieirának, hogy pályafutásuk másik szakaszában, edzőként is sikereket érjenek el – minderről anyalapunk honlapja, a FourFourTwo.com számolt be. A legendás francia szakember egy interjúban érezhetően megkönnyebbülten beszélt arról, hogy miatta egyikük sem tett le a szakmáról.
Mint ismert, néhány évvel ezelőtt Henry és Vieira is maradandót alkotott az Arsenalnál Wenger mester kezei alatt, most pedig mindketten a francia élvonalban dolgoznak edzőként: Henry az AS Monaco irányítását vette át nemrégiben, Vieira pedig a Nice sikereiért dolgozik. A két régi jó ismerős csapata december 7-én, a II. Lajos Stadionban találkozik majd egymással, egy kimondottan nagy téttel bíró találkozón, ugyanis eddig egyik csapat sem remekel a francia bajnokságban: a Monaco egészen kiábrándítóan szerepel, és jelenleg csak a 19. a tabellán, de a Nice is csak a hetedik helyet foglalja el.
Wenger azonban úgy véli, az elmúlt években Henry és Vieira is megszerezte a szükséges tapasztalatot ahhoz, hogy mindketten sikeresek legyenek – vezetőedzőként is.
„Mindketten olyan személyiségek, akik tovább tudják adni a pályafutásuk során megszerzett rengeteg tapasztalatot, és ezzel együtt befolyásolni tudják az alattuk dolgozó játékosok életét is” – fogalmazott a rutinos mester a Les Etoiles Du Sport egyik rendezvényén. „Legalább elmondhatom, hogy nem tudtam őket eltántorítani ettől a munkától. Ez pedig nem rossz…”
Az Arsenal korábbi menedzsere már saját szakmai céljaira áttérve elmondta, továbbra is szívesen visszatérne a futballba, de biztosat még most sem tud mondani: „Továbbra is megvannak az álmaim, még nem értek véget. Az edzősködésnek különböző módjai vannak, dolgozhatok fiatal játékosokkal is. Mindenesetre fizikálisan még mindig elég erősnek érzem magam ahhoz, hogy továbbra is a szakmában maradjak, már csak azért is, mert ez az, amit szeretek csinálni.”
Wenger később egy nagy életigazságot is megosztott a közönséggel: „Ha nem osztjuk meg másokkal mindazt, amit megtanultunk, akkor az élet kevésbé érdekes. Természetes, hogy hiányzik a futballpálya” – tette hozzá.
„Az elmúlt húsz évben sokkal fontosabbá vált a kommunikációra fordított idő. A szakmai stáb is hatalmas méretűvé vált, és sok energiát is elpazarolsz arra, ami nem igazán a szenvedélyed. De mindig képesek vagyunk megfizetni az árat csak azért, hogy másfél órán át ott lehessünk a pályánál.”
