Hány olyan játékost ismerünk, akik fürödtek a sikerben, rengeteg pénzt kerestek, és egy világ csodálta őket? De jóval kevesebb olyanra emlékszünk, akinek minden adottsága megvolt ahhoz, hogy sztár legyen belőle, mégsem pezsgőzött a dobogó tetején a csapattársaival egy nagy kupagyőzelem után.
A FourFourTwo összegyűjtött tíz olyan játékost játékost, akik sokra hivatottak voltak, mégsem nyertek életükben egy árva trófeát sem.
SÓCRATES
A futball 2011-ben elhunyt ikonikus figurájának azért vannak a „futottak még” kategóriába sorolható érmei és kupái, ugyanis a kaotikus brazil futballrendszerben nem lehetett megúszni, hogy az ember ne nyerjen valamilyen regionális trófeát, de érdemi sikere nincs az egykori játékmesternek. Ami önmagában nem is lenne baj, ha Socrates nem lett volna köztudottan futballzseni, de ehhez képest sem a Botafogóval, sem a Corinthiansszal, sem a brazil válogatottal nem nyert semmit. Pedig hatvanszor hívták be a nemzeti csapatba, amellyel 1983-ban Copa América-döntőt is játszott, ahol Uruguaytól kaptak ki összesítésben 3-1-re az oda-visszavágós párbajban. (fenti kép)
Antonio Di Natale
ANTONIO DI NATALE
Pár éven át a későn érő Di Natale az olasz bajnokság egyik legnagyobb sztárja volt, kétszer is volt gólkirály (2010, 2011), 2010-ben pedig a Serie A legjobb játékosának választották. Pályafutása nagy részét azonban nem egy nagy csapatban, hanem az Udinésében töltötte (2004-16), amellyel soha nem tudott közel kerülni semmilyen trófeához. Pedig van 41 olasz válogatottsága, és 2012-ben Európa-bajnoki döntőt játszott a spanyolokkal, de 4-0-ra kikaptak Kijevben.
Matthew Le Tissier
MATTHEW LE TISSIER
2017 egyik nagy kérdése, hogy lehet az, hogy Matt Le Tissier jobb formában van most a Sky Sports szakértőjeként, mint aktív játékosként? Pedig fénykorában a nagytestű csatár csodákra volt képes, fantasztikus képességei voltak, távolról is remekül lőtt, három gólját is a hónap legszebb találatának választottak. Az egyébként egy másik kérdés, mi van, ha nem a kényelmes utat választja, és nem egész pályafutását a Southamptonnál tölti (1986-2002), amellyel soha nem nyert semmit?
Stan Collymore
STAN COLLYMORE
Fénykorában nagyon nehéz volt Stan Collymore ellen játszani, mégsem tudott élni a lehetőségeivel és természetes tehetségével. A Nottingham Forestben (1993-95) és a Liverpoolban (1995-97) fantasztikus éveket töltött el, de csak háromszor hívták be az angol nemzeti csapatba, elsősorban személyes problémák és pályán kívüli zűrjei miatt. A legközelebb 1996-ban került egy trófeához, de a Pool kikapott a Manchester Unitedtől az FA-kupa döntőjében.
Leighton Baines (középen)
LEIGHTON BAINES
Volt olyan idő, mikor Leighton Baines volt a legjobb balhátvéd az angol futballban, remekül tudott keresztezni és hajszálpontos szabadrúgásai voltak. A hírek szerint a Manchester United le is akarta igazolni, de ő inkább úgy döntött, az Evertonnál marad, így ha nagy csapatba nem is, ebbe a listába legalább bekerült.
2009-ban elveszített egy FA-kupadöntőt, és még a Wigannel egy ligakupa-döntőt is 2006-ban. Most 33 éves, és könnyen lehet, hogy trófea nélkül vonul majd vissza.
Clive Allen
CLIVE ALLEN
A nyolcvanas, kilencvenes években Allen igen termékeny csatár volt, játszott a Queen’s Park Rangers, a Tottenham Hotspur és a West Ham United csapataiban, de kipróbálta magát az Arsenalban és a Chelsea-ben is, azaz végigjárta a londoni klubokat. És kétszer is nagyon közel járt az FA-kupagyőzelemhez.
Először 1982-ben az újrajátszás során buktak el a QPR-rel a Spursszel szemben, majd öt év múlva már éppen a Tottenham játékosaként a Coventry ellen, pedig azon a meccsen Allen már a második percben betalált. Abban a szezonban egyébként Allen összesen 49 gólt szerzett, és 33 góllal az első osztály (akkor még First Division) gólkirálya volt.
Yildiray Bastürk
YILDIRAY BASTÜRK
A Németországban született török támadó középpályás közel állt ahhoz, hogy komoly kollekciója legyen érmekből és kupákból, de a Bayer Leverkusennel a 2001/02-es szezon végén az utolsó pillanatban esett el a Bajnokok Ligája-trófeától, a német bajnoki- és kupagyőzelemtől is.
Azon a nyáron még volt egy világbajnoksága is a török nemzeti csapattal, ahol az elődöntőben kaptak ki a későbbi bajnok Brazíliától. Mondjuk a bronzmeccset azért megnyerték, így Bastürk legalább láthatta, hogyan is néz ki egy érem.
Bernd Schneider
BERND SCHNEIDER
A Fehér Brazil, ez volt a beceneve, ami sok mindent elmond a Bayer Leverkusen 81-szeres német válogatott középpályásáról, aki a klubbal kétszer volt második a Bundesligában (2000, 2002), kétszer a német kupában (2002, 2009), és egyszer a Bajnokok Ligájában (2002), ahol egyébként több gólpasszt adott abban a szezonban, mint bárki. És nem mintha a válogatottal sokkal sikeresebb lett volna, 2002-ben második, 2006-ban pedig harmadik lett a nemzeti csapattal. Ha mondjuk nemcsak a becenevében lett volna brazil, akkor valószínűleg sikeresebb lett volna.
Jermain Defoe
JERMAIN DEFOE
Úgy néz ki, a karrierje túlnyomó részét, kilenc évet a Tottenham Hotspur csapatában lehúzó, 57-szeres angol válogatott Jermain Defoe most már úgy fog visszavonulni a labdarúgástól, hogy üres marad otthon a vitrinje. Pedig a Bournemouth 35 éves csatára a Premier League történetének hetedik legjobb gólszerzője 161 találattal.
Mégis be kell érnie egy szuperkupa-ezüsttel 2008-ból, amely év amúgy is elég zűrös volt neki, mert egy héttel azelőtt hagyta el a Spurs csapatát, hogy az 2-1-re legyőzte a Ligakupa döntőjében a Chelsea-t, új csapata, a Portsmouth FA-kupa győztes keretének pedig még nem lehetett tagja. Dupla pech.
Johnny Haynes
JOHNNY HAYNES
Pelé egyszer azt mondta róla, hogy a legjobban passzoló játékos, akit valaha látott, ami akkor is szívet melengető lehetett neki, ha a brazil legenda néha mond furcsa dolgokat. Haynes 18 éven át szolgálta a Fulhamet, 658 meccsen 158 gólt szerzett, Angliában az első játékos volt, aki heti száz fontot keresett a futballal, közben pedig a válogatott kapitánya és kulcsjátékosa volt.
Miután visszavonult, Dél-Afrikába ment világot látni, és a Durban City csapatát erősítette, amellyel ugyan megnyerte az ellentmondásos, kizárólag fehér játékosoknak szervezett ottani bajnokságot, de nem biztos, hogy annyira büszke rá volt a 2005-ben elhunyt egykori támadó.
Forrás: FourFourTwo.com
