Mind tudjuk, hogy járnak az egyiptomiak: könyöküket, csuklójukat derékszögbe hajtva, oldalvást araszolnak. A közhiedelmet nem zavarja meg a valós bizonyíték hiánya, Mohamed Szalah például sajnos még sosem rúgott ilyen pózban gólt. Cafut ez sem akadályozta meg abban, hogy derékszögbe állított könyökkel és csuklóval fejeljen, amikor részt vett Gízában az év egyik legabszurdabb mérkőzésén. Cafu, Nuno Gomes és Juan Sebastián Verón az Év Afrikai Játékosa-díjátadó alkalmával a piramisok árnyékában játszottak az aznapra összeverbuvált Nemzetközi Legendák-csapat színeiben; ellenfelük, az Afrikai Legendák csapata olyan sztárokat sorakoztatott fel, mint Nwankwo Kanu, öhm, Nakata Hidetosi és a… várjunk csak: a Fulham egykori cserekapusa, Pascal Zuberbühler. Végül a Nemzetköziek győztek. A hazaiakat nyilván összezavarta, hogyan lesz valaki afrikai, sőt Afrikai Legenda 51 svájci válogatott-mérkőzéssel. Nem, Pascal, sajnáljuk, az sem számít, hogy háromszor nézted meg az új Oroszlánkirályt.
Graham Westley egyszer azt mondta, hogy a gyerekei nem apunak, hanem Győztesnek szokták hívni. Persze. Akkor most akassza fel a maratoni futói érmét is a többi közé. Nem sokkal a Port Vale elleni meccs előtt az angol negyedosztályban játszó Stevenage a fenti képet posztolta edzőjéről, azt állítva, hogy Westley öt mérföldre a pályától dugóban rekedt, úgyhogy otthagyta az autót, és futva érkezett a meccsre. Úgy tűnik, Westleynek meg sem kottyan egy kis futás, még a salátáját sem borította ki. A Twitter népe hamar jelölte őt az Év Nem Történt Meg Képe címre, a Stevenage pedig 1–0-ra veszített. Legközelebb talán meg kellene fordulni és hazamenni, nem igaz?
A Bajnokok Ligájában a Valencia hamar a csoportja élére állt, lendületét az az óriási, kék béka sem tudta megakadályozni, amelyikkel a La Liga egyik mérkőzésén akadt össze. Amikor Albert Celades csapata rangadóra utazott a Valenciához, a hazaiak bevetették titkos fegyverüket. A Levante egyik beceneve a Granota (Békák), a másik a Barcelonához hasonlóan a Blaugrana (Kék-pirosak). Ezt a két becenevet ötvözték kabaláikban: a kék színű Blau békában és a piros színű Grana békában. Hiába azonban a kétéltűparádé az oldalvonalon, a Valencia legyőzte a szomszédokat, a kabaláknak pedig távozniuk kellett a pályáról.
Cantonára megint rájött az ötperc. A hírhedt Selhurst Park-beli kungfu-rúgás huszonötödik évfordulóját egy péniszviccel ünnepelte. Manapság, ha épp nem a Bajnokok Ligája-sorsoláson mond mélyenszántó filozófiai beszédeket, amelyeket senki sem ért, akkor az Instagramjára posztolgat idétlen fotókat, amiket senki sem ért. Ezúttal egy középkori ágyúval az ágyéka előtt pózolt, az alábbi megjegyzéssel ellátva a képet: „Szeretkezz, ne háborúzz!”. Vagy az iráni helyzetre tett kritikus utalást, vagy megint csak különcködik. Valószínűleg az utóbbi.
Amikor a Marseille a Francia Kupa keretében kiállt a negyedosztályban játszó US Granville ellen, a kis klub megpróbálta a lehető legtöbbet kihozni az öt perc hírnévből. Az isteni szikra az alelnök, Guy Lefevre fejéből pattant ki: csináltatott magának egy túlméretezett ponchót, amire hatalmas betűkkel vagy tucatszor rá lett nyomtatva a klub neve. A sajtó a képet úgy közölte, mintha egy lelkes drukkert ábrázolna, mert senki sem hitte el, hogy a klub egyik vezetőjéről van szó. Az elnökről nem készült kép. Valószínűleg épp a fűszálakra pingálta rá egyesével, hogy „GRANVILLE”. Hiszen aki nem látszik, az nem játszik.
Teddy Sheringham tavaly még semmi jelét nem mutatta annak, hogy lombosfa-jelmezben a tévében akar énekelni. Az ITV új, The Masked Singer (A maszkos énekes) című showműsorában bizarr, arcukat is eltakaró jelmezbe bújtatott hírességek versengenek a kamerák előtt. Sheringham korábban táncos műsorokban és a brit „Celeb vagyok, ments ki innen!” túlélőshow-ban sem volt hajlandó szerepelni, most mégis kéregbe bújva énekelt a kamerák előtt. Sikerült Patsy Palmert és a korábbi képviselőt, Alan Johnsont is maga mögé utasítania, de végül kiesett, és kénytelen volt felfedni kilétét.
Alan Pardew nem fél a szellemektől: az ADO Den Haag szurkolói legalábbis ezt állították az RKC Waalwijk elleni Eredivisie-mérkőzésen. Decemberben mindenkit meglepett, amikor Pardew-t felkérték az ADO edzőjének. Az ő feladata lesz, hogy megmentse a hágai klubot a kieséstől, ahogy azt korábban a West Bromwich Albionnal tette. Ja, mégsem. Pont, hogy ne úgy. Magával hozta Chris Powellt, és mindketten kikerültek a hatalmas degradatiespook („kiesésszellem”) molinóra. Az ADO aznap 2–0-ra megverte a Waalwijket, bár szegény hollandok még nem látták, Pardew hogyan utánozza Steve McClarent.
Mind utáltuk, amikor kamaszkorunkban sikerült valamivel lenyűgözni mind az 57 ezer haverunkat, mire anyánk valami elképesztően kínos húzással elrontotta az egészet. Sebastiano Esposito legalábbis épp így járt, amikor 17 évesen először pályára lépett az Inter csapatával a San Siróban a Genoa ellen, sőt gólt is rúgott a győztes mérkőzésen. Esposito kitörő örömét csak az zavarta meg, amikor az anyukája berontott a pályára, és az ellenállást legyűrve nyilvánosan megölelgette az ő kicsi fiacskáját. A kamasz csatár állítólag valamiféle igazságtalanságot emlegetve vonult be sértődötten a szobájába, jobban mondva az öltözőbe.
A dél-afrikai Orlando Pirates első osztályú bajnoki meccsén a Bloemfontein Celtic ellen a hangulat a tetőfokára hágott, az egyik szurkoló pajzsot is hozott, a másik mikulássapkában feszített január derekán, a harmadikról pedig fogalmunk sincs, mit akart elérni. Valami fehér por borította az arcát, amit időnként a pálya felé fújt. Az ő dolga. Bár az első egy órában az Orlando vezetett, nem tudta megtartani az előnyét, és a Bloemfontein egyenlített. Biztosan nyert volna, ha vele van az afrikai legenda, Pascal Zuberbühler is.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2020. márciusi lapszámában.)
