Nincs itt semmi látnivaló, csak a vb-címvédő szokásos bakija

Mindenképpen meglepetésnek számított, hogy első csoportmeccsén Mexikó 1-0-ra legyőzte a címvédő Németországot az oroszországi világbajnokságon, még akkor is, ha a latin-amerikai gárda lendületes játékával (és persze 22 éves Hirving Lozano góljával) teljesen megérdemelten nyert.

Joachim Löw együttesét persze nem kell temetni, de tény, a németeknek többet kell mutatniuk a szervezett, de elképzelés nélküli játéknál Svédország és Dél-Korea ellen, hogy továbbjussanak az F-csoportból.

A történelem viszont ezen a mérkőzésen saját magával is szembe került, ugyanis míg a Nationalelf története során sosem kapott még ki Mexikótól, a mérleg másik serpenyőjében ott volt az a tény, hogy az elmúlt három világbajnokságon mindig rosszul rajtoltak a címvédők.

A FourFourTwo összegyűjtötte az aktuális világbajnok öt legkínosabb vb-rajtját, és hogy mi lett belőlük.

2014. SPANYOLORSZÁG – HOLLANDIA 1–5. Miután három nagy versenyt is megnyert zsinórban, sokan azt várták, hogy a spanyol válogatott Brazíliában is folytatja remek szereplését. Ehhez képest sikerült borzalmas játékkal előrukkolnia a Hollandia elleni vb-nyitányon, a meccs legemlékezetesebb pillanata Robin van Persie repülő fejese volt. Aztán a gárda kikapott Chilétől is a következő csoportmeccsen, így szégyenszemre nem jutott tovább, az Ausztrália elleni 3-0-s győzelem csak szépségtapasz volt.

2010. OLASZORSZÁG – PARAGUAY 1–1. A 2006-as világbajnok büntetőkkel győzte le a franciákat a döntőben, ehhez képest egy csalódást jelentő döntetlennel kezdték a 2010-es vb-t Paraguay ellen, Fokvárosban. Igaz, Marcello Lippi csapatában nem játszott a sérült Andrea Pirlo, de az olaszok szerencsével még így is kiegyenlítettek a paraguayi kapus, Justo Villar hibájából. Aztán Új-Zélanddal is leikszeltek (1-1), Szlovákiától pedig kikaptak (3-2), így csoport utolsóként már az egyenes kieséses szakaszba sem jutottak tovább, egyébként egy nem túl nehéznek tartott négyesből.

1990. ARGENTÍNA – KAMERUN 0–1. Diego Maradona 1986-ban igazi vezére volt az argentin csapatnak, amelyet vb-győzelemre is vezetett, de négy év múlva, Milánóban a csapatkapitány gyakorlatilag segítség nélkül maradt a Kamerun elleni első csoportmeccsen. Francois Omam-Biyik pedig az afrikai futball történetének egyik leghíresebb győztes (potya)gólját szerezte. A címvédő azért gyorsan összeszedte magát a sokk után, és a Szovjetuniót legyőzve egyik legjobb csoportharmadikként továbbjutott, és egészen a döntőig menetelt, ahol Nyugat-Németország (és Andreas Brehme) végül megállította.

1978. NYUGAT-NÉMETORSZÁG – LENGYELORSZÁG 0–0. A nyugatnémetek címvédőként érkeztek Argentínába 1978-ban, miután négy évvel ezelőtt megnyerték a hazai rendezésű világbajnokságot, de képtelenek voltak győzelemmel rajtolni Buenos Airesben, csak egy gól nélküli döntetlenre futotta a lengyelek ellen. Egyébként a lengyelek jelenlegi szövetségi kapitánya, Adam Nawalka az akkori csapat tagja volt. A Naionalelf végül továbbjutott a csoportból, de a csoportmásodik körben az Ausztria elleni 3-2-es vereség megpecsételte a sorsát, és nem jutott a legjobb négy közé sem.

1974. BRAZÍLIA – JUGOSZLÁVIA 0–0. Miután a brazilok elképesztő sikerszérián voltak túl az elmúlt évtizedekben, a Jugoszlávia elleni gólnélküli döntetlen 1974-ben visszahúzta őket a földre. Míg az 1970-es brazil csapatot az egyik legjobb együttesnek tartják a vb-k történetében, addig a négy évvel későbbit már nem igazán. Hiába vezette őket Rivelino és Jairzinho, a jugoszláv védelmen sem sikerült átjutniuk, sőt, Skócia ellen is gólnélküli döntetlent játszottak. Mondjuk legyőzték a pofozógép Zairét, így végül a bronzmeccsig jutottak, de ott kikaptak a lengyelektől és negyedikek lettek.

Forrás: FourFourTwo.com