Gary Neville annak idején olyan faentasztikus támadókkal játszott együtt a Manchester Unitednél, mint Ruud van Nistelrooy, Wayne Rooney, Cristiano Ronaldo, Ole Gunnar Solskjaer, Eric Cantona és Teddy Sheringham.
Az egykori válogatott jobbhátvéd szerint azonban senki sem működött olyan jól együtt közülük, senki sem volt olyan hatékony, mint a Dwight Yorke, Andy Cole csatárkettős.
„Yorke hihetetlen játékos volt – mondta Gary Neville a SkySportnak. – Mindent tudott, amit egy középcsatárnak tudnia kell: gólt szerezni, támadást építeni, a védő mögé futni, cselezni és másokat játékba hozni.”
„Kiderült, hogy a négy csatárunk közül akárki is volt a pályán, remekül tudott együtt játszani a másikkal, minden párosítás jól működött.”
Neville szerint abban a szezonban, mikor tripláztak, a Yorke-Cole volt a legjobb kettősük elöl. Szenzációs volt, ahogy együtt játszottak, fényükkel bevilágították, egész Európát.
„Sosem felejtem, mikor a Barcelonával játszottunk a Bajnokok Ligája csoportkörében – emlékezett az egykori játékos. – Középhátvédet játszottam, és három gólt kaptunk… De Yorke-nak és Cole-nak köszönhetően lőttünk is hármat.”
Neville elmondta, hogy kisebb meglepetés volt, amikor 1998-ban, a szezon kezdete után nem sokkal leigazolták Dwight Yorke-ot, mert szinte a semmiből jött a jó teljesítménye.
„Persze valamennyire ismertük Yorke-ot, jól játszott az Aston Villában, de senki sem hitte volna, hogy egyszer a Manchester Unitedhez igazol. Szerintem addig senki sem vette észre, milyen jó játékos, én sem. Ezért amikor átjött, minket is meglepett.”
Úgy emlékszik, Yorke és Cole nem kedvelték meg egymást azonnal, ehhez kellett vagy tíz-tizenöt meccs. A Leiscester elleni idegenbeli meccs azonban úgy maradt meg benne, mint amikor valami elkezdődött – Yorke mesterhármast szerzett, Cole duplázott.
„Összeszoktak a pályán és azon kívül is, tisztelet alakult ki köztük egymás iránt” – tette hozzá Neville, aki szerint az volt leginkább jellemző arra a duóra, hogy kettejük között sosem számított, ki szerezte a gólt.
Ez pedig elképzelhetetlen lett volna, mondjuk Ruud van Nistelrooy-jal vagy Michael Owennel, akik csak akkor tudtak őszintén örülni, ha ők szerezték a gólt.
Forrás: FourFourTwo.com
