Szöveg Greg Lea
FRANCIA SIKER IDEGEN FÖLDÖN
Két évtizeddel Zinedine Zindane-ék hazai sikere után Franciaország másodszor nyerte meg a világbajnokságot, miután 4-2-re legyőzte Horvátországot a moszkvai döntőben. Különös mérkőzés volt, amelyen a franciák támadójátéka nem volt olyan meggyőző, mint általában szokott, de nehéz lenne bírálni őket azután, hogy a világbajnokságon hét meccsből hatot megnyertek.
A francia keretet tartották az egyik legjobbnak és legtehetségesebbnek már a torna előtt is, ha fel is merült valami aggály, akkor az csak a szövetségi kapitány, Didier Deschamps miatt lehetett, hogy vajon képes lesz-e ezt összegyúrni ezt a sok remek játékost egy jól működő egységgé. Bár nem játszottak mindig szép focit, a játékuk pedig a stabil védelemre épült, igazából nem lehet bírálni az edzőt.
Raphaël Varane olyan volt hátul, mint egy szikla, N’Golo Kanté tele volt energiával, Paul Pogba kreatívan és fegyelmezetten játszott, Antoine Griezmann keményen dolgozott és szerzett négy gólt, a 19 éves Kylian Mbappé pedig nem okozott csalódást, és a futball legmagasabb szintjén is megmutatta fantasztikus képességeit. Minden azt eredményezte, hogy a francia válogatott először nyert vébét idegen földön.
MODRICCSAL TÖRTÉNELMET ÍRT HORVÁTORSZÁG
Az utolsó olyan játékos, aki csapatával megnyerte az aktuális világbajnokságot, és megkapta a torna legjobbjának járó díjat is, A brazil Romario volt 1994-ben. Azóta a brazil Ronaldo (1998), a német Oliver Kahn (2002), Zinedine Zidane (2006), Diego Forlán (2010), Lionel Messi (2014) és most a horvát Luka Modric a cím ellenére végül nem nyerte meg a tornát.
A döntő eredményétől függetlenül a Real Madrid játékmestere megérdemelte a címet, vezetésével a horvát válogatott valamennyi csoportmeccsét megnyerte. A játékos Dánia ellen ugyan nem sziporkázott, de büntetőkkel nyertek, Oroszország és Anglia ellen viszont újra a legjobb formáját vette elő, és csapatát először juttatta döntőbe egy nagy világversenyen. Ott aztán megint a mezőny egyik legjobbja volt.
Egy biztos, a 32 éves Modricnak és csapattársainak nem kell lehajtott fővel járnia. A vb-döntőbe jutni óriási eredmény az ország négymillió lakosának (és mindenki másnak) a szemében, akik mind élvezhették ezt a nyarat annak ellenére, hogy a végső győzelem elmaradt.
OROSZORSZÁG MEGGYŐZTE A KÉTKEDŐKET
A torna előtt több helyen is megjelent, hogy Oroszország lehet a világbajnokságok történetének leggyengébb házigazdája, már ami a futballt illeti. Aztán mikor Sztaniszlav Csercseszov csapata az első meccsén 5-0-ra legyőzte Szaúd-Arábiát, elcsendesedtek ezek a hangok. Aztán a gárda legyőzte Egyiptomot is 3-1-re, igaz, az Uruguay elleni 3-0-s vereség azért visszarántotta a szurkolókat a földre.
A hazaiak célkitűzése eredetileg az egyenes kieséses szakasz elérése volt, ahol úgy tűnt, Spanyolország ellen nincs esélyük, különösen a torna után visszavonuló Szergej Ignasevics öngólja után a 12. percben. De Oroszország visszajött a meccsbe, és a tizenegyeseknél Igor Akinfejev két büntetőt is hárított a párbajban, a továbbjutásukkal a vébé egyik legnagyobb meglepetését okozva. Ugyanez már Horvátország ellen nem sikerült, de a gárda így is erején felül teljesített.
Az első kelet-európai vébé ráadásul a pályán kívül is jól sikerült, annak ellenére, hogy az ország és a torna rengeteg támadást kapott a nyugati sajtótól politikai berendezkedése és vezetői miatt, de az elmúlt egy hónapban a Föld legnagyobb országa egészen biztosan javított a róla kialakított képen.
RONALDO MESTERHÁRMASA SPANYOLORSZÁG ELLEN
A világbajnokság a második napon indult be igazán, mikor egy felejthető Uruguay-Egyiptom 1-0 és egy Marokkó-Irán 0-1 után jött egy gólzáporos Spanyolország-Portugália 3-3. A spanyolok a meccs túlnyomó részében jobban játszottak, de a másnapi szalagcímeket Cristiano Ronaldo vitte el, aki mesterhármasával biztosította, hogy a portugálok ne maradjanak már rögtön a vébé elején szerzett pont nélkül.
CR egy tizenegyesből kezdte a gólgyártást, miután Nacho szabálytalankodott vele szemben, majd David de Gea csúnya hibájának köszönhetően vezetéshez is juttatta csapatát. Végül a 88. percben még egyszer betalált, ezzel lett döntetlen az állás. De nemcsak a gólokról volt szó, a 33 éves, ötszörös aranylabdás támadó ugyanis ragyogóan vezette az ellentámadásokat az első félidőben.
Ugyanakkor valószínűleg az is eldőlt, hogy Cristiano Ronaldo már nem nyer világbajnokságot, mielőtt visszavonul, de nem vennénk mérget arra, hogy négy év múlva nem lesz ott Katarban. És a 2018-as vébé már csak a Real Madrid-Juventus átigazolás miatt is emlékezetes marad.
A DÉL-AMERIKAI SZURKOLÓK LEPIPÁLTÁK A DÉL-AMERIKAI CSAPATOKAT
Négy évvel ezelőtt Argentína és Kolumbia jól szerepelt a brazíliai világbajnokságon, idén azonban a dél-amerikai szurkolók voltak azok, akik több színt vittek Oroszországba. A kontinens egyre erősödő középosztályát igazolja az a tény, hogy egyre többen engedhetnek meg maguknak ilyen költséges, tengerentúli utazást, Moszkva és Szentpétervár utcái perui, kolumbiai, uruguayi, brazil és argentin drukkerekkel voltak tele.
Igaz, a szurkolók annak már nem biztos, hogy örültek, hogy az európai csapatok uralták a tornát, a legjobb nyolc csapat közül például hatot adott a kontinens, többek között Argentína és Kolumbia is kiesett a legjobb tizenhat között. De ha visszamegyünk az időben, az elmúlt négy vébén csak egyszer volt nem európai döntős, 2014-ben Argentína.
Bár nem jutott tovább a csoportjából, Perunak nincs miért szégyenkeznie, Uruguay és Brazília pedig a negyeddöntőig bírta. Ez főleg az utóbbi esetében jelentett csalódást a drukkereknek, mert Neymar vezetésével a vb-győzelmet tűzték ki célul, és hogy nem sikerült, azt jelenti, hogy a 2022-es vb-n lesz húsz éve, hogy a brazilok utoljára megnyerték a tornát.
MIRE JÓ A VIDEOBÍRÓ?
A nyári világbajnokság előtt az volt az általános vélemény, hogy a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA) nagy kockázatot vállal a videobíró, azaz a VAR bevezetésével. A teljes kép szerencsére nem volt lehangoló a torna után, és nem volt igaz az sem, hogy a meccsellenőrök ne lettek volna felkészülve a rendszer használatára. Ugyanakkor az is kiderült, hogy a technológiával nem tűntek el végleg az ellentmondásos szituációk, bár ez nem is volt reális cél sosem.
A legfontosabb tanulság talán az, hogy a videobíró használata nem törte meg a játék menetét (persze voltak kivételek, például a Portugália-Irán meccs), ami pedig a kritikák és aggályok fő oka volt korábban. A kieséses szakaszban már csökkentek a VAR-ral vizsgált esetek, a döntőben pedig ennek segítségével szúrtak ki egy kezezést, amit egyébként nem vettek volna észre.
Mindent egybevetve a VAR sikeresen debütált az oroszországi világbajnokságon, és annyira megszoktuk, hogy talán hiányozni is fog, amint elkezdődik a Premier League-szezon – immár nélküle.
A CÍMVÉDŐ MÁR AZ ELSŐ AKADÁLYNÁL ELBUKOTT
A 2018-as világbajnokság előtt az újságokban közkedvelt statisztikai adat volt, hogy a legutóbbi négy vébén három alkalommal a címvédő nem élte túl a csoportköröket sem: így járt 2002-ben Franciaország, 2010-ben Olaszország és 2014-ben Spanyolország. De senki sem gondolta volna, hogy precíz németek is követik majd őket Oroszországban.
Hiszen a Mannschaft 2002-ben például úgy jutott el a döntőig, hogy története egyik legrosszabb csapatával állt ki. 2018-ban mindenki azt gondolta, a játékosok csak megoldják valahogy, ráadásul ezt a keretet egyáltalán nem lehet rossznak nevezni. Aztán kiderült, hogy a 2014-ben világbajnok Nationalelf sem immúnis a címvédők átkával szemben.
Ez már a Mexikó elleni katasztrofális első félidő során kiderült, amikor végül 1-0-s vereséggel kezdték a tornát, de Toni Kroos utolsó perces győztes szabadrúgásgólja Svédország ellen visszahozta a reményeket. Dél-Korea ellen elég lett volna egy sovány győzelem a továbbjutáshoz, ami lássuk be, nem tűnik megoldhatatlan feladatnak, ehhez képest Kazanyban simán, 2-0-ra kikapott Joachim Löw gárdája.
BELGIUM A SÍRBÓL HOZTA VISSZA A JAPÁN ELLENI MECCSET
Sokan határozottan állítják, hogy a bronzérmes belga válogatott volt a legjobb csapat a 2018-as világbajnokságon. Simán, maximális pontot szerezve vették a csoportkört, a nyolc között kiejtették a szintén favorit brazilokat, de végül nem volt szerencséjük Franciaország ellen az elődöntőben. Ugyanakkor a csapat sebezhetőnek tűnt hátul, amit jelez az is, hogy két leginkább meghatározó játékosa, Eden Hazard és Romelu Lukaku támadó szellemben futballoznak.
Két gólt kaptak egy acélosnak nem nevezhető Tunéziától, az egyenlíteni akaró brazilok pedig rengeteg helyzetet tudtak kialakítani ellenük. A legjobb tizenhat között ez a hiba aztán majdnem végzetes lett Japán ellen, amely két gyors góllal kezdte a második félidőt, és nehéz volt elhinni, hogy Roberto Martinez együttese le tud dolgozni ekkora hátrányt.
A rendes játékidőben aztán Jan Vertonghen és Marouane Fellaini góljaival kiegyenlítettek a hajrá előtt, és a hosszabbítás negyedik percében végül csak kiharcolták a továbbjutást egy villámgyors, kapustól induló ellentámadással, ami kicsit meg is lepte a japánokat. Tökéletes feltámadása volt ez a torna egyik legjobb csapatának.
A FUTBALL HAZATÉRT (VAGY VALAMI ILYESMI)
A világbajnokság alatt az angol szurkolók körében elindult az „it’s coming home”-jelenség, amelyet sokan nagyképűnek tartottak, és amely az 1996-os Európa-bajnokságra készült népszerű dal dúdolásában merült ki. Azt volt hivatott jelenteni, hogy Anglia végre világbajnok lehet, főleg akkor csillant meg igazán a remény, mikor a csapat négy közé jutott.
Leginkább Gareth Southgate szövetségi kapitány személye táplálta ezt a reményt, az általa sugárzott méltóság és alázat. De szakmai indokai is voltak a „mozgalomnak”, ugyanis Southgate fiatal, nagy nevektől mentes csapatának megvolt az egyénisége, a stílusa, összhangban a modern futball elveivel. Még büntetőpárbajt is nyertek, amiben Anglia hagyományosan peches.
A válogatott megérdemelten jutott az elődöntőbe, bár ott már a legesélytelenebbnek számított Horvátország, Belgium és Franciaország mellett. Viszont a Háromoroszlánosok játékában nem csak az eredményekben lehetett látni a fejlődést, ami szép reményekkel kecsegtetheti a drukkereket a 2020-es Európa-bajnokságra.
Forrás: FourFourTwo.com
