Ki volt a legjobb edző Angliában? És a legrosszabb?

19. MARK HUGHES (SOUTHAMPTON)

…

18. SAM ALLARDYCE (EVERTON)

…

17. ARSENE WENGER (ARSENAL)

Üres székek, a fatalizmus légköre és hallható felháborodás minden egyes alkalommal, ha egy Arsenal-játékos rosszul veszi át a labdát. Az utóbbi időben az Emirates-stadion eléggé lehangoló hely lett, a csapat a tabellán kiszorult a legjobbak közül, és egy olyan európai kupasorozatban kell küzdenie (ti. Európa-liga), ahol sosem akart játszani, a cél ugyanis mindig a Bajnokok Ligája-indulás volt.

Voltak azért jó dolgok is a szezonban, például Pierre-Emerick Aubameyang megszerzése vagy Jack Wilshere visszatérése, de nagyjából itt vége is a felsorolásnak. A védelem néha szánalmasnak volt nevezhető, a kapusteljesítmény is hanyatlásnak indult, sztárok igazoltak a riválisokhoz szezon közben, és a látottakkal sem lehet elégedett az egyszeri szurkoló.

És lássuk be, ebben Arsene Wengernek elég nagy szerepe van, 1996 óta elfáradt a kapcsolata a klubbal edzőként. Persze tett már ő eleget érte, szó se róla, de fel kell tudni ismerni, ha vége. A francia mester már így is túl sokáig húzta.

16. PAUL LAMBERT (STOKE CITY)

…

15. ROY HODGSON (CRYSTAL PALACE)

…

14. ANTONIO CONTE (CHELSEA)

Felülről tették volna tönkre a Chelsea-nél? Talán igen. Nem sikerült érvényesülnie az átigazolási piacon a vezetőséggel szemben? Valószínűleg. Voltak baklövései? Mindenképp. Tény, az olasz menedzsernek rengeteg energiát kellett arra pazarolnia a szezonban, hogy a főnökeivel hadakozzon, ami miatt kicsit talán a motivációját is elvesztette, ami pedig fontos része a személyiségének.

De nem akarjuk felmenteni, az ő keze is alaposan benne van ebben a rosszul sikerült idényben, Diego Costa távozása egy az egyben neki köszönhető, mint ahogy az is, hogy egy egyelőre megbízhatatlan csatárt igazolt a helyére. Nem figyelt Michy Batshuayira sem, aki Dortmundban megtáltosodott és csak úgy ontja a gólokat, és feleslegesen szabta át a védelem közepét, mikor pár újonc kedvéért jegelte az amúgy megbízható Gary Cahill, David Luiz párost.

Ahhoz képest, tavaly mennyire szárnyalt vele a Chelsea, nagyon nagy meglepetés volt a mostani látványos visszaesés.

13. DAVID MOYES (WEST HAM UNITED)

…

12. JOSÉ MOURINHO (MANCHESTER UNITED)

A második hely a Premier League-ben nem rossz helyezés a Manchester United számára, mint ahogy az sem, hogy a városi rivális bajnoki ünneplését is meg tudták akadályozni az Etihadban. De ilyen kerettel a második hely tulajdonképpen azt jelenti, hogy a csapat hozta a minimum elvárhatót, a kötelezőt.

És voltak itt bőven csalódást keltő produkciók is, a City elleni hazai vereség például, aztán a csapat játéka az Anfield Roadon, és természetesen a Sevilla elleni Bajnokok Ligája-párbaj és kiesés. Tény, Sir Alex Ferguson 2013-as visszavonulása óta most a legjobb a United, de az is biztos, hogy ennél több kell. Pláne ilyen anyagi háttérrel és szurkolói bázissal.

11. JAVI GRACIA (WATFORD)

…

10. DAVID WAGNER (HUDDERSFIELD)

…

9. CHRIS HUGHTON (BRIGHTON & HOVE ALBION)

…

8. CLAUDE PUEL (LEICESTER CITY)

…

7. EDDIE HOWE (BOURNEMOUTH)

…

6. JÜRGEN KLOPP (LIVERPOOL)

A Liverpool szezonjának még messze nincs vége, így értékelni sem könnyű, de egy valamiben megegyezhetünk: az előrelépés megkérdőjelezhetetlen. Jürgen Klopp remek munkát végzett az Anfielden, az igazolásai bejöttek, elvégezte a finomhangolást a csapaton belül, amely a jelek szerint túllendült a kapusválságon is, és a védelmet is összetákolta.

Na és persze ott van Mohamed Szalah, akiből kihozta a világklasszist, a Manchester City elleni Bajnokok Ligája-párbaj során pedig mesteri taktikát eszelt ki, amely hibátlannak bizonyult. Ennek köszönhetően a Pool újra ott van a legjobbak között – Angliában és Európában is. Kérdés persze, a kontinens nagy csapatai mennyire szedik szét a gárdát a nyári átigazolási időszakban, vagy a problémát megfordítva, a klub mennyire tudja legjobb játékosait megtartani?

5. CARLOS CARVALHAL (SWANSEA CITY)

…

4. RAFAEL BENÍTEZ (NEWCASTLE UNITED)

…

3. SEAN DYCHE (BURNLEY)

Hogy a Burnley még mindig közel áll ahhoz, hogy a következő szezonban európai kupasorozatban is induljon, az elsősorban Sean Dyche meggyőző módszereinek köszönhető, és persze annak, hogy a klubvezetés hisz benne. Mert 2015-ben vele esett ki a csapat a Championshipbe (ilyenkor a legtöbb élvonalbeli csapat azonnal kirúgja az edzőt), hogy aztán egy évvel később megnyerje azt, és idén a PL élbolyába jusson.

És mindezt igazi sztár nélkül, kitartó munkával, a gárda pedig egyre jobbá és jobbá vált a kezei alatt. Ezen a ponton pedig fel is merül a kérdés, vajon meddig marad a Turf Mooron, és vajon képes lenne-e megállni (ülni) a helyét valamelyik nagy csapat kispadján. Egyelőre semmi okunk nincs, hogy erre nemmel válaszoljunk.

2. MAURICIO POCHETTINO (TOTTENHAM HOTSPUR)

Pochettino legnagyobb eredménye talán az a stabilitás és rutin, amellyel most már harmadik szezonban is simán a Bajnokok Ligájába vezette a Spurst, ráadásul úgy, hogy messze nem költ annyit, mint az öt közvetlen riválisa a Premier League-ben. Ez önmagában is elég lenne, de az argentin mester ráadásul stílust is adott a londoni csapatnak.

A Tottenham ugyanis szemre könnyedén játszik, tud kemény és visszafogott is lenni, látszik, hogy megvan az egyensúlya. Pochettino mindezt úgy érte el a bajnokságban, hogy közben a.) nem a saját stadionjukban játszanak, b.) fantasztikus teljesítményt nyújtottak a BL-ben, c.) meg kellett harcolnia két öreg rókával, Danny Rose-zal és Toby Alderweirelddel, amelyet mellesleg meg is nyert.

Olyan gárdát sikerült összeraknia az évek alatt, amelyik egyik csapatrészre, pláne játékosra nem támaszkodik, teljes értékű bármilyen felállásban.

1. JOSEP GUARDIOLA (MANCHESTER CITY)

Guardiola összeszedte a Premier League történetének egyik legerősebb csapatát, a bajnoki versenyfutást korán eldöntötte, a játékosai pedig kivétel nélkül jobbak lettek a keze alatt. Nevezhetjük szenzációsnak a szezonját? Teljes mértékben. Persze ez nem azt jelenti, hogy ne lenne még miben fejlődni.

Európában ugyanis a Manchester City továbbra sem tudja átlépni a saját árnyékát, idén a Liverpool látta el a bajukat a Bajnokok Ligája negyeddöntőjében, hogy a harmadik ligás Wigan Athletics elleni FA-kupa-zakót ne is említsük, amire most sincs magyarázat. Egyszóval a szezon szenzációs, de távolról sem tökéletes.

Ez persze nem jelenti azt, hogy Guardiola alatt a csapat ne lett volna valóban a Premier League legjobb együttese, problémái pedig az orvosolható kategóriába tartoznak, úgyhogy nincs itt nagy baj. Guardiola önkritikus, ami ugyancsak előrevetíti a fejlődés lehetőségét, amire szükség is lesz, mert azt határozottan kijelenthetjük, hogy ennyi pénzért a PL-trófea nem lesz elég.

Forrás FourFourTwo.com