Szöveg Matt Ladson
Május vége, napsütéses délután az Anfielden. A pályán Gérard Houllier és a Liverpool vezérigazgatója, Rick Parry áll több mint egy tucat fotós körében.
Kattognak a gépek, kézfogások, mosolygó arcok, aztán sajtótájékoztató a trófeateremben, amely a főlelátó alatt található. Houllier úgy kezdi a beszédét, hogy a Liverpool „a világ egyik legfantasztikusabb klubja”.
A fenti jelenet nem a tréner 1998-as kinevezésekor történt, hanem hat évvel később, amikor bejelentette a távozását. A francia szakember viselkedése sokat mond a személységéről, és arról, miért tartják őt nagy becsben az Anfielden tizenhat évvel azután is, hogy elhagyta a klubot.
A következő év májuséban lett volna húsz éve annak, hogy edzőként triplázott a Liverpoollal: 2001-ben, tizenhét év után először nyert európai kupát az együttessel, az AS Roma, az FC Porto és a Barcelona legyőzése után megnyerték az UEFA-kupát, amelynek utolsó meccse minden idők egyik legdrámaibb kupadöntőjét hozta.
Azonban a 2000–2001-es idény nem csak a három megnyert trófeáról szólt, hanem azért is emlékezetes maradt, mert Houllier vezetésével a klub először kvalifikálta magát a Bajnokok Ligájába, mióta az elitsorozatot 1992-ben átnevezték Bajnokcsapatok Európa Kupájáról.
Fotó: PA Images
Az évad utolsó hetében legyőzték az Arsenalt az FA-kupa szombati döntőjében, majd szerdán hosszabbításban 5–4-re az Alavést az UEFA-kupa fináléjában. A következő szombaton, a szezon utolsó meccsén 4-0-ra nyertek a Charlton otthonában, így harmadik helyen végeztek a Premier League-ben.
Olyan volt, mintha nem is kettő, hanem három kupadöntőt kellett volna lejátszaniuk hét nap alatt.
„Elképesztő volt! Egyike volt azoknak a szezonoknak, amikor az ember azt kívánta, bárcsak sosem lenne vége” – emlékezett vissza a FourFourTwo-nak Emile Heskey, az együttes akkori csatára. – Az UEFA-kupa döntője volt a hatvankettedik meccsünk abban a szezonban, teljesen kimerült voltam. Nagyon kemény találkozó volt. Nem is emlékszem túl sokra belőle, vissza kellett néznem, hogy emlékezzek valamire. Csak az adrenalin vitt előre.”
Abban a szezonban a Liverpool 63 mérkőzést játszott le, és 127 gólt szerzett. A következő évben a Liverpool az első kettő között végzett a bajnokságban, amire korábban nem volt példa a PL-érában. Annyi pontot szerzett a szezon végére, amennyivel a Manchester United simán megnyerte az előző kiírást (80).
De történt más is, a Leeds United elleni hazai meccs félidejében Houlliert-t kórházba kellett szállítani, ahol nyitott szívműtéten esett át. Soka azt tanácsolták neki, vonuljon vissza, amire azt felelte: ”Akkor talán el kellene felejtenem lélegezni is. A futball olyan nekem, mint az oxigén.”
Houllier az egyik leghihetetlenebb meccsre tért vissza az Anfieldre 2002 márciusában, a Fabio Capello vezette az AS Roma elleni Bajnokok Ligája-mérkőzésre, és a továbbjutáshoz pont arra a kétgólos győzelemre volt szükség. A Pool bejutott a BL negyeddöntőjébe, és Houllier úgy nyilatkozott a csapatától, hogy „tíz meccsre került a nagyságtól”.
De a Bayer Leverkusen ellen hazai pályán hiába győztek 1-0-ra, az idegenbeli 4-2-es vereség az európai búcsút jelentette, ráadásul Houllier elcserélte magát a visszavágón. Bár a Pool az utolsó tíz bajnoki mérkőzéséből nyolcat megnyert, második helyen végzett a tabellán az Arsenal mögött, amely lenyűgözően játszott.
Ekkorra viszont Houllier visszaállította a Liverpool jó hírnevét a kontinensen, sikereket ért el Angliában és modernizálni tudta a klubot, beleértve az edzőközpont teljes átalakítását.
Fotó: PA Images
Az utolsó nap az Anfielden, az Ipswich felett aratott 5–0-s győzelem már azt ígérte, hogy közel vannak a régi, dicsőséges napok. A következő lépés egyértelműen az angol bajnoki cím megszerzése lett volna.
És bár erre sosem került sor Houllier alatt, nem kétséges, hogy ő alapozta meg a klub jövőjét, így többek azt is, hogy a csapat egy évvel a távozása után Bajnokok Ligáját tudott nyerni. A francia edző forradalmasította a Liverpoolt a pályán és azon kívül is, új normákat állított fel, a klubot a huszonegyedik századba vezetve.
„A Liverpool nekem hat év boldogságot jelentett – mondta, amikor 2004-ben, barátságban elhagyta a klubot. – Soha nem vehetik el tőlem azt az időt, azokat a sikereket és azt a fantasztikus kapcsolatot, amely a játékosaimhoz, a stábomhoz és a szurkolókhoz fűz.”
A Liverpool-szurkolók egy egész generációja számára, akik az emlékezetes nemzetközi meccsekről és a megnyert trófeákról szóló történeteken nőttek fel, Houllier visszahozta ezeket a pillanatokat. Akik ugyanis a nyolcvanas években születtek, nem lehettek szemtanúi a klub régi, világhírt hozó sikereinek.
Győzelem Rómában, vagy a Barcelona ellen, hat hónapon belül öt megnyert trófea, Bajnokok Ligája-kvalifikáció, a fiatal Michael Owen pályafutásának egyengetése, aki később Aranylabdát nyert, Steven Gerrard kinevezése a klub valaha volt legfiatalabb csapatkapitányának, és a Liverpool nevének helyreállítása az európai elitfutballban. Ez Houllier öröksége, amelyért a Kop örökké hálás lesz, és ami örökké fog élni.
Forrás: FourFourTwo.com
