Bodnár Zalán (a FourFourTwo.hu főszerkesztője):
Az év játékosa: Ennél a kategóriánál korábban mindig dönteni kellett, hogy a magyar vagy a nemzetközi mezőnyből válasszunk, de idén végre van közös halmazelem: Szoboszlai Dominik. Tényleg bízhatunk benne, hogy harminc év után újra nemzetközi klasszisunk lehet.
Az év edzője: Hansi Flick nagyot ment beugró edzőként Münchenben, nem lehet tőle elvenni ezt a címet. Mint ahogy az is valószínű, hogy mondjuk az Atalanta edzőjeként nem lett volna képes elérni azt, amit Gasperini.
Az év csapata: A magyar válogatott, amely Marco Rossival erőn felül teljesített nehéz időszakban. És a Fradinak is jár a pacsi.
Az év mérkőzése: Bayern–Barcelona 8–2
Az év pillanata: Szoboszlai gólja Izland ellen.
Az év pozitívuma: Hogy van még futball…
Az év csalódása: Az elmaradt Eb. De ezt persze megértjük, csak jövőre meg lehessen tartani nézők előtt.
Az év botránya: A France Football nem adta ki az Aranylabdát, holott lényegében csak a francia bajnokság nem ért véget. Robert Lewandowskit súlyosan megkárosították ezzel a rendhagyó és sportszerűtlen döntéssel.
+ 1: Futballkívánság 2021-re: Nézők előtti, biztonságos Eb-meccsek a Puskásban, és ne hagyjanak itt minket olyan legendák, mint Maradona vagy Paolo Rossi.
Lakat T. Károly (a FourFourTwo magazin állandó jegyzetírója):
Az év játékosa: Soha nem gondoltam volna, hogy az Üllői úti pályán valaha is császár lesz egy kenyai születésű, de ötéves korától Norvégiában élő mini-zseni, aki olyan szerepet játszott a zöld-fehérek szárnyalásában, amilyet az autóban tölt be a négy kerék, a motor, vagy a sebességváltó. A hivatalosan Tokmac Nguennek anyakönyvezett, de a magyar szurkolók által csak Tökmagnak becézett, hajszálpontosan meghatározhatatlan posztú futballista nélkül az FTC nem élné (amúgy ki tudja hányadik?) fénykorát. Vitathatatlanul ő volt 2020 futballcsászára zöld-fehérben, bár az igazi Császár szoborformájában már évek óta a bejárati kapu előtt fogadja a látogatókat.
Az év edzője: Szerhij Rebrov és Marco Rossi között nehéz különbséget tenni, mindkettő a maga posztján és a maga versenyzési rendszerében alkotott márványkőbe vésendőt. De nálam van egy „félév edzője” is, jelesül az a Kuttor Attila, aki minden tekintetben történelmet írt Mezőkövesden az év első felében, majd olyan zuhanásba fogott, mint a hajdani hullámvasút a Vidámparkban, amikor a csúcspontról a mélyrepülésbe kezdett. Rebrov és Rossi csillog, míg Kuttornak nincs állása. Azt hiszem, edzősornak hívják az ilyesmit…
Az év csapata: Kölcsön vennék egy közismert, széles körben elterjedt viccet a harmincas-negyvenes évekből, amelyet én jóval később, a feledhetetlen konferansziétól, Kellér Dezsőtől hallottam a Vidám Színpadon.
A vasárnapi ebédbe éppen csak beletúró férfi felugrik az asztaltól, veszi a kabátját és elindul a meccsre.
Az asszony utána szól:
– Sándor, maga már jobban szereti a Fradit, mint engem!
Mire a férj:
– Legyen erős drágám! Már az MTK is…
2020-as változat:
A férj válasza:
– Légy erős szerelmem, már a magyar válogatottat is…
Az év mérkőzése: Mernék mást írni, mint a Magyarország-Izland találkozót!?
(Sablon, de a sablonok nagy ereje, hogy mély igazságot tartalmaznak…)
Az év pillanata: Számomra egyértelműen az, amikor lefújták a Ferencváros-Molde BL-selejtezőt, és elkezdhettem gondolkozni azon, hogyan tudta a Fradi megúszni gól nélkül azt a közel negyven percet, ami végül a főtáblát garantálta a csapat számára?
Az év pozitívuma: Mintha újra lenne magyar labdarúgás…
Erős életjeleket ebben az évben már vitathatatlanul leadott az évtizedek óta a sírját ásó százezreknek…
Az év csalódása: Az eszemmel értem Szoboszlai Dominik választását, de akit a Real Madrid hív, annak nem szabad ellentmondani…
(Ha a Madrid mondjuk nem jön be, a Lipcse még mindig boldogan leigazolta volna…)
Az év botránya: Egetrengető botrány szerencsére sem itthon, sem külföldön nem volt, bár ha Vasas-szurkoló lennék, botrányosnak érezném, hogy miközben az NB I-ben mentek a meccsek, az NB II-es bajnokságot egy olyan ponton függesztették fel, amikor a piros-kékeknek volt a legnagyobb esélyük az NB I-be jutásra…
(Inkább sportszerűtlenség, mint botrány: minden olyan csapatnak a játék nélkül szerzett három pontja, akik nem fogadták el ellenfelük halasztási kérelmét a koronavírus-járvány miatt…)
+1 Futballkívánság 2021-re: Győzzük le a vírust, aztán meg 70 000 néző előtt a lengyeleket az első vb-selejtezőn a Puskásban.
No, és még egy: az Eb-csoportmeccsek után senki ne kezdjen siránkozásba, hogy „ezért kár volt stadionokat építeni…”
A stadionépítéseknek és a futball financiális, infrastrukturális rendbetételének az égvilágon semmi köze sincs ahhoz, ha akár a portugálok, akár a franciák, akár a németek ellen is egyaránt veszítünk…
L. Pap István (a FourFourTwo magazin szerzője és kontrollszerkesztője):
Az év játékosa: Robert Lewandowski.
Az év edzője: Marco Rossi.
Az év csapata: a magyar válogatott.
Az év mérkőzése: Magyarország–Izland 2–1.
Az év pillanata: Szoboszlai Dominik gólja Izland ellen a 92. percben.
Az év pozitívuma: a Fradi BL-csoportkörös szereplése.
Az év csalódása: a Debrecen kiesése az NB I-ből.
Az év botránya: a „rasszista” tartalék játékvezető miatt félbeszakadó PSG–Basaksehir BL-mérkőzés.
+ 1: Futballkívánság 2021-re: telt házas Eb-meccsek a Puskás Arénában.
Szilágyi László (a FourFourTwo magazin szerzője):
Az év játékosa: Robert Lewandowski.
Az év edzője: Hansi Flick.
Az év csapata: Bayern München.
Az év mérkőzése: Magyarország–Izland.
Az év pillanata: Szoboszlai Dominik Izland ellen szerzett győztes gólja.
Az év pozitívuma: A magyar válogatott megújulása.
Az év csalódása: Hansi Flick helyett Jürgen Kloppot választották az év edzőjének.
Az év botránya: Lionel Messi menekülési kísérlete Barcelonából.
+ 1: Futballkívánság 2021-re: Legyen újra magyar klubcsapat a Bajnokok Ligája csoportkörében!
Szöllősi György (a FourFourTwo magazin főszerkesztője):
Az év játékosa: Zlatan Ibrahimovic. Amíg a pályán van, nálam ő a király!
Az év edzője: Szerhij Rebrov. Megcsinálta azt, amit Novák Dezső óta, 25 éve senki nem tudott: bevitte a Fradit a BL-be.
Az év csapata: a magyar válogatott. Nem kell magyaráznom, ugye?
Az év mérkőzése: nekünk magyaroknak mindenképpen az Izland elleni Eb-pótselejtező.
Az év pillanata: amikor Szoboszlai Dominik kilőtt – vagy pontosabban: belőtt – bennünket az Európa-bajnokságra.
Az év pozitívuma: a magyar futball a nehézségek ellenére felülmúlta önmagát, klub- és válogatott szinten is.
Az év csalódása: nem lehetett telt ház a Ferencváros Juventus és Barcelona elleni meccsein.
Az év botránya: Lionel Messi és az FC Barcelona méltatlan civódása.
+1: Futballkívánság 2021-re: legyenek nézők a budapesti válogatott meccseken a lengyelek, a franciák, a portugálok, az angolok ellen… És az Eb-re nyíljon meg az új Puskás Múzeum az arénában.
Tóthpál Zoltán (a FourFourTwo.hu szerkesztője):
Az év játékosa: Szoboszlai Dominik itthon, külföldön Robert Lewandowski a rengeteg gólja miatt.
Az év edzője: Marco Rossi és Szerhij Rebrov nálunk, külföldön Hansi Flick és nálam Julen Lopetegui is. Előbbi egyértelmű, miért, utóbbi pedig azért, mert nagyon gyorsan újjá tudta építeni magát és nemzetközi kupát nyert egy közepes csapattal.
Az év csapata: a magyar válogatott és a Bayern München.
Az év mérkőzése: Magyarország–Izland 2-1 és Bayern München–Barcelona 8-2.
Az év pillanata: még jó, hogy Szoboszlai gólja az utolsó pillanatban Izland ellen!
Az év pozitívuma: a magyar válogatott és a Fradi egész éves szereplése, valamint az, hogy ismét van nemzetközileg igazán elismert játékosunk (Szoboszlai), akiért nem csak az európai közép- vagy majdnem élcsapatok érdeklődtek, hanem igazi gigászok is. Ezt nehezen hittem volna két-három évvel ezelőtt.
Az év csalódása: az üres lelátók előtti meccsek és az Európa-bajnokság, olimpia elhalasztása.
Az év botránya: tavaly is a VAR-t írtam ugyanerre, és sajnos most is ki kell tartanom mellette. Jó dolog lenne, de akkor alkalmazzuk már rendesen. És nem feltétlenül botrányos, hanem inkább értelmezhetetlen valami, hogy miközben végigjátszották az idényt, és kiosztottak rengeteg díjat is, miért nem lehetett legalább megnevezni az aranylabdást.
+ 1: Futballkívánság 2021-re: legyenek telt házas meccsek a Puskásban, meg mindenhol. Ennyivel meg is elégszem, mert ha így lesz, akkor ez azt is jelenti, hogy nagyjából túl leszünk ezen az egész rémálmon, amelyet úgy hívnak, hogy koronavírus.
Vincze Szabolcs (a FourFourTwo.hu szerkesztője):
Az év játékosa: nálam most mindenképpen Szoboszlai Dominik, ez a bezárt és furcsa év róla szólt, én pedig megelőlegezem a bizalmat. Régen tartotta ennyire lázban az országot egy olyan magyar tehetség, aki sztár lehet, már ha nem szúrja el. De az egyénisége és a hozzáállása miatt van egy olyan érzésem, hogy nem fogja elszúrni, eddig is ügyesen építgette a karrierjét.
Az év edzője: Marco Rossi. Amióta ő ül a magyar válogatott kispadján, úgy érzem, jó kezekben van a nemzeti csapat. Higgadt, céltudatos és önkritikus, ezért teljesen hiteles. Amire szükség is volt az elmúlt idők kálváriája, az elpocsékolt évek és a válogatott vezetésére teljesen alkalmatlan figurák maszatolása után.
Az év csapata: akkor már legyünk következetesek: a magyar válogatott, mert sorozatban a második Európa-bajnokságra jutott ki, feljutott a Nemzetek Ligájában, és hosszú évek után elhiszem, hogy ebből a csapatból lehet valami. Azért sem volt nehéz a választás, mert a klubfutballt idén takaréklángra vette a koronavírus-járvány.
Az év mérkőzése: Magyarország-Izland, 2-1 (Eb-selejtező). Véresre rágtam a körmeimet, pedig Gulácsi Péter korai hibája nélkül is biztosan végigizgultam volna a találkozót. A hibája ellenére egyébként örülök, hogy ő védi a magyar kaput.
Az év pillanata: Szoboszlai gólja Izland ellen. Már az idejére sem emlékszem, mikor tomboltam és üvöltöttem ennyire magyar gól után, talán még a 2016-os Európa-bajnokságon sem volt ilyen.
Az év pozitívuma: nehéz pozitívumot találni ebben az évben, talán a magyar válogatott szereplésén és Eb-kijutásán kívül az, hogy a futball világszinten tudott válaszolni a járványra, és a lehetőségekhez képest szerintem egész jó választ adott. Bár meccsekre nem lehetett járni, amit nehezen éltem meg, a futball azért nem tűnt el az életünkből.
Az év csalódása: bár kétségtelen, hogy a Fradi óriási eredményt ért el a Bajnokok Ligájába jutással, és a továbbájutás egyáltalán nem volt reális, de bevallom, nekem az viszont csalódás volt, hogy nem tudta kiharcolni, hogy az Európa-ligában folytassa. Egyáltalán nem volt lehetetlen vállalkozás.
Az év botránya: mondhatnám a VAR-t, de a videobíró folyamatos botrányokat okoz a használni képtelen játékvezetők miatt, így ez már kicsit unalmas. De ha egy konkrét esetet kell említenem, akkor az, amikor Marcus Thuram arcon köpte ellenfelét, Stefan Poscht. Ez számomra értelmezhetetlen suttyóság, végtelenül kispályásnak és ostobának kell lenni ahhoz, hogy az ember így reagáljon arra, ha valami nem tetszik neki. Frank Rijkaard is egy igazi sutyerák volt, mikor Rudi Völler hajába köpött az 1990-es világbajnokságon, na de arcon? A papa, a világ- és Európa-bajnok Lilian Thuram biztosan nagyon büszke a kisfiára…
+ 1: Futballkívánság 2021-re: Az, hogy mehessünk vissza szurkolni a stadionokba. Csak ennyi.
