A FourFourTwo.hu főszerkesztője
Az év játékosa: Luka Modrictól nehéz elvitatni, hogy 2018 az ő éve volt. BL-győzelem, vb-döntő, vb-aranylabda, FIFA Év játékosa-díj, France Football-Aranylabda… Ugyanakkor úgy gondolom, nélküle is BL-t nyert volna a Real Madrid, de Cristiano Ronaldo nélkül nem. Portugália vele sem jutott volna a vb-n a nyolc közé, míga horvátok helyette CR-rel is a döntőbe jutottak volna; és az ő távozását nem sínylette volna úgy meg a Real, mint Ronaldóét. Ettől függetlenül nem sajnálom Modrictól ezt a sikert.
Az év edzője: Zlatko Dalic vb-döntőbe vezette a horvátokat, ez elképesztően nagy tett.
Az év csapata: A horvát válogatott.
Az év mérkőzése: A Roma-Barcelona (3-0) BL-negyeddöntő-visszavágó és a horvát-angol vb-elődöntő.
Az év pillanata: Szalah és Ramos összecsapása a BL-döntőben.
Az év pozitívuma: A Vidi nemzetközi kupaszereplése.
Az év csalódása: Messi vb-szereplése.
Az év botránya: Amikor Gianni Infantino FIFA-elnök tanácsokat adott a PSG-nek és a Man. Citynek, hogyan kerüljék meg a financial fair play-szabályt.
+ 1: Futballkívánság 2019-re: Gianni Infantino kerüljön börtönbe, mielőtt teljesen tönkreteszi a futballt, és ne vezessék be a 48 csapatos vb-t.
Luka Modric (balra) vb-döntőbe vezette a horvát válogatottat (Fotó: Daily Star)
A FourFourTwo magazin állandó szerzője
Az év játékosa: Lionel Messi. A friss élmények a legerősebbek, az utolsó képt bajnoki fordulóban lőtt öt gólja, a rengeteg gólpassz sokat nyom a latban. És hát főleg az, hogy a kedvencem…
Az év edzője: Marco Rossi. Gatyába rázta a Leekens alatt atomjaira hullott magyar válogatottat. Továbbá lásd az előző bejegyzésem utolsó mondatát. 🙂
Az év csapata: Liverpool. Az, hogy pillanatnyilag megelőzi a PL-ben a bombaerős Manchester Cityt, maga a csoda. Kloppról pedig… lásd az előző két bejegyzésem utolsó mondatát. 🙂
Az év mérkőzése: Franciaország–Belgium 1-0. Azt hiszem, ez volt az igazi döntő a vb-n, pedig az elődöntőben játszották.
Az év pillanata: Hegedűs Janó gólja a Fradinak, a saját térfeléről, Dibusz fölött. Nálam övé a Puskás-díj.
Az év pozitívuma: Hogy Marco Rossit végre felkérték szövetségi kapitánynak.
Az év csalódása: Hogy csak most kérték fel, és nem tavaly ősszel.
Az év botránya: Hogy a következő Újpest–Fradit zárt kapuk mögött kell játszani. Az MLSZ-ben fordítva ülnek a lovon. Mi értelme van egy futballmeccsnek az ráadásul a legnézettebb hazai meccsnek – nézők nélkül?!
+ 1: Futballkívánság 2019-re: Természetesen a kijutás az Eb-re.
A FourFourTwo magazin állandó jegyzetírója
Az év játékosa: Nálam mindenképpen Davide Lanzafame (erős versenyben Loic Negóval…), mert aki egyik percről a másikra a Honvédtól a Fradiba igazolván is bizonyítani tudja kivételes klasszisát, az nem akármilyen kaliberű játékos. A két klubban (a hagyományok, a közönség, a légkör, az alapvetően különböző játékfilozófia miatt…) kulcsszerepet játszani vitathatatlanul kiemelkedő teljesítmény, és ő kulcsember tudott/tud lenni – itt is, ott is. És még az sem baj, ha néha az Anconai szerelmesek című zenés darabban is nyugodtan főszereplő lehetne…
Az év edzője: Egyeduralkodóként Marco Nikolics, mert néhány Európa-liga-meccsen többet hozott ki egyenként a játékosaiból és összességében a Vidiből, mint amennyi alapvetően bennük van. Csak azt a Dudelange elleni utolsó 20 percet tudnám feledni… Nagyon dobogó közeli nálam Benczés Miklós is, aki echte úriember módjára viselkedett azokban a percekben, amikor (szakmai szempontból nem igazán indokoltan) immáron másodszor is leváltották Felcsúton…
Az év csapata: A bajnokságban (egyelőre) a Ferencváros, nemzetközi porondon (most már lezárt fejezetként) a Vidi. Jó lenne tudni, hogy a csapat vezetői, játékosai, szurkolói egy fordított teljesítést hogyan fogadnának?
Az év mérkőzése: Mészöly Focisuli Bázisbajnokság: Mészöly U7-Csillaghegy U7 2-0! Gólszerző: Lakat Bálint (2). És akkor a gólok minőségéről még nem is beszéltem…:))))
Az év pillanata: A magyar válogatott görögök elleni első gólja az Üllői úton a régi idők magyar futballját idézte… Vízilabdában erre mondják: „Megszáradt a labda a levegőben…” Ugyanebben a kategóriába, igaz, más műfajban: Mészöly Kálmán beszéde az Év sportolója gálán…
Az év pozitívuma: Megtaláltuk Marco Rossit, aki amúgy végig itt volt a szemünk előtt…
Az év csalódása: „Kötelességszerűen”, mintegy sodródva a tömegekkel írom ide Georges Leekens nevét, mert a magam részéről a kinevezése pillanatában sem vártam tőle az ég világon semmit… És ezt aztán fényesen bizonyította is.
Az év botránya: Danko Lazovics távozása, amelyhez úgy vélem nem kell kommentár… Kár érte, mert kevés ilyen kvalitású légiósa volt a magyar futballnak!
+1 Futballkívánság 2019-re: Kezdjük el járni a világot és próbáljunk meg még legalább két olyan magyar futballistát találni, amilyen Willy Orbán… De ha ez nem, akkor az Eb-selejtezők után ne íródhasson le az a mondat, hogy: „Rossinak sem sikerült megváltania a magyar futballt, és újra kiderült, hogy nálunk nem kapitánykérdés a válogatott szereplése!”
Marco Rossi Geroges Leekens bukása után vette át a magyar válogatottat (Fotó: mlsz.hu)
A FourFourTwo magazin kontrollszerkesztője
Az év játékosa: Szalai Ádám.
Az év edzője: Jürgen Klopp.
Az év csapata: Mol Vidi FC.
Az év mérkőzése: a világbajnoki döntő.
Az év pillanata: a vb-trófea átadásakor esernyő csak Putyin felett…
Az év pozitívuma: Marco Rossi kapitányi kinevezése.
Az év csalódása: Németország.
Az év botránya: Nemzetek Ligája.
+ 1: Futballkívánság 2019-re: Valahogyan jussunk „ki” az Eb-re!
A FourFourTwo magazin állandó szerzője
Az év játékosa: Luka Modric.
Az év edzője: Zinedine Zidane.
Az év csapata: Real Madrid.
Az év mérkőzése: Horvátország-Argentína 3-0 (vb, csoportmérkőzés).
Az év pillanata: Cristiano Ronaldo bejelenti, hogy a Juventushoz igazol.
Az év pozitívuma: Georges Leekens csak 4 meccset töltött a magyar válogatott élén.
Az év csalódása: A német válogatott szereplése a vb-n.
Az év botránya: José Mourinho manchesteri bukása.
+ 1: Futballkívánság 2019-re: Valamelyik magyar kupacsapat szárnyalja túl a Mol Vidi idei kupaszereplését.
A Real Madrid zsinórban harmadszor lett BL-győztes (Fotó: Fox Sports)
A FourFourTwo magazin főszerkesztője
Az év játékosa: Raphaël Varane.
Az év edzője: Zinedine Zidane.
Az év csapata: Real Madrid.
Az év mérkőzése: Horvátország-Anglia vb-elődöntő, nekem mindenképp, életem egyik legnagyobb futballélménye volt, hogy a helyszínen láthattam.
Az év pillanata: –
Az év pozitívuma: A horvát válogatott szereplése.
Az év csalódása: Inkább úgy mondanám: az év legszomorúbb pillanata a futballvilágban Szepesi György elvesztése volt.
Az év botránya: Julen Lopetegui kirúgása a spanyol válogatottól közvetlenül a vb előtt…
+ 1: Futballkívánság 2019-re: Azt hiszem, ez mindannyiunknak ugyanaz: már egy biztos Eb-résztvevő magyar válogatott nyissa meg az új nemzeti stadiont, a Puskás Arénát.
A FourFourTwo.hu szerkesztője
Az év játékosa: Cristiano Ronaldo, ha az egész idényt nézzük, és azt, hogy ki volt a legnagyobb hatással a futballra ebben az évben. Annak ellenére is, hogy Luka Modricé lett az Aranylabda – aminek egyébként örültem.
Az év edzője: Zinedine Zidane, mert aki egymás után háromszor BL-t nyer csapatával, az már nem lehet a szerencse és a véletlen műve. Ellentétben Didier Deschamps-szal, aki bár világbajnok lett, szerintem sem a csapata, sem ő nem mutatott semmi különlegeset.
Az év csapata: Real Madrid. A magyarázat ugyanaz, mint Zidane-nál…
Az év mérkőzése: Roma-Barcelona 3-0 a BL-ben, a vb-n pedig a portugál-spanyol (3-3).
Az év pillanata: Sok nagy pillanat volt ebben az évben, de nálam az összeset felülmúlta Gareth Bale mesterműve a Liverpool elleni BL-döntőben.
Az év pozitívuma: Nálam egyértelműen a Vidi szereplése az Európa-ligában.
Az év csalódása: José Mourinho most már évek óta tartó mélyrepülése, és Cristiano Ronaldo átigazolása.
Az év botránya: Nem biztos, hogy botrányos, de helyet akartam neki szorítani, mert a futballtörténelemben talán példátlan, ami Julen Lopeteguivel történt ebben az évben. Egy ígéretes vb-szereplés helyett jutott neki az, ami…
+ 1: Futballkívánság 2019-re: Kijutás az Eb-re.
José Mourinho viharos körülmények között távozott Manchesterből (Fotó: Sky Sports)
A FourFourTwo.hu szerkesztője
Az év játékosa: Cristiano Ronaldo, én neki adtam volna az Aranyabdát.
Az év edzője: Zinedine Zidane, triplázni a BL-ben egyedülálló és megismételhetetlen.
Az év csapata: Manchester City, ha az egész éves teljesítményt nézem, mert úgy nyerte meg az előző Premier League-szezont, hogy a valaha volt legtöbb pontot szerezte (100), a legtöbb győzelmet aratta (32), a legtöbb gólt lőtte (106), és még vagy egy rakás PL-csúcsot adott át a múltnak.
Az év mérkőzése: Franciaország-Argentína vb-nyolcaddöntő (4-3), azután már tudtam, hogy ezt a francia válogatottat senki sem győzi le Oroszországban.
Az év pillanata: Év végéig kellett rá várni, de megérte: december 18., amikor José Mourinhót végre kirúgta a Manchester United.
Az év pozitívuma: A Vidi helytállása az egyre erősebb Európa-ligában, meglepődtem, de ami jár, az jár: megsüvegelendő teljesítmény volt.
Az év csalódása: Az, hogy a magyar NB I színvonala ennek ellenére egy hajszállal sem lett jobb.
Az év botránya: Az, hogy ennyi ideig hagyták dolgozni José Mourinhót az Old Traffordon, azaz egy olyan trénert, akiről jóformán már a szertárosok és a büfések is tudták, hogy nem való oda. Ráadásul ezt a világ egyik legerősebb bajnokságában, és az egyik legnagyobb hagyományú klubjánál. Ehhez elképesztő hozzá nem értés kell a klubvezetés részéről.
+ 1: Futballkívánság 2019-re: A magyar válogatott kijutása a 2020-as Eb-re.
