Wenger csapata borzasztóan nyitott 2011-ben (Fotó: FourFourTwo.com/Getty Images)
Még az Arsenal legfanatikusabb szurkolói sem vitatkozhatnak azzal, hogy az ágyúsok rosszul kezdték az idényt. De melyik a valaha volt legrosszabb rajtjuk? És mit kell tenniük Mikel Arteta művészeinek és zongoracipelőinek, hogy ne kerüljön be a nevük a történelembe? Számbavettük az Ágyúsok történelmileg legrosszabb kezdéseit. Az első öt bajnoki mérkőzést vettük figyelembe, és három pontot számítottunk a győzelemért akkor is, amikor még csak két pont járt érte. A Brentford és a Chelsea ellen egyaránt 2–0-ra kapott ki az Arsenal, amely a következő meccseit a Man City, a Norwich és a Burnley ellen vívja; szeptember közepére megtudjuk, lesz-e történelmi kudarcsorozat…
Négy pont öt meccsen: gyakori eset
Az Arsenal tíz alkalommal is egy győzelmet és egy döntetlent hozott össze az első öt bajnoki mérkőzésén. A legutóbbi ilyen 2011–12-ben volt, amikor Cesc Fabregas nyári eladásával a Barcelonának és Samir Nasri a Manchester Cityhez történő átengedésével azt sugallták az Ágyúsok, hogy szívesebben törlesztik az új stadion miatti tartozásukat. A Newcastle elleni 0–0-ra, a Liverpooltól hazai pályán 2–0-ra elszenvedett vereség után pedig 8–2-es megaláztatás következett az Old Traffordon.
Ez arra ösztönözte Arsene Wengert, hogy szerződtesse gyorsan Pak Csujongot, André Santost, Per Mertesackert és valami Arteta nevű fickót. Egy furcsa góllal az újonnan feljutott Swansea ellen – Michel Vorm rádobta a labdát saját csapattársára, Angel Rangelre, így Andrij Arsavin könnyedén gólt lőhetett – Wenger csapata megszerezte az első győzelmét, de az újjáépített együttes így kikapott a következő fordulóban 4–3-ra a Blackburntől. De aztán csökkentette az elégedetlenséget, hogy a következő 10 meccsen 25 pontot tett zsebre a csapat.
A másik kilenc alkalommal, amikor az Arsenal egy győzelemmel, egy döntetlennel és három vereséggel kezdett, a 20. századba kell visszamennünk. Az 1907–08-as idényrajt mélypontja az akkoriban Woolwich Arsenal néven futó csapat 4–0-s hazai veresége volt a Bristol City ellen; 1909–10-ben az első két idegenbeli meccs 5–1-es, illetve 5–2 kiütést hozott a Villa és Boro otthonában, illetve Boróban. 1912–13-ban úgy tűnt, hogy az első négy meccsen elszenvedett három vereséget enyhíti a Sheffield United ellen győzelem, de a legrosszabb csak ezután következett: a következő 18 mérkőzés 15 vereséget és három döntetlent hozott, így az Arsenal ki is esett, csak a 20. lett a húszcsapatos mezőnyben.
Tíz évvel később, az 1922–23-as idényben a Liverpooltól elszenvedett 5–2-es vereség, valamint a Burnley és a Cardiff elleni 1–4 is az első öt fordulóban volt; 1928–29-ben Herbert Chapman még félkész csapata a Wednesday, a Derby és a Portsmouth ellen is veszített. George Allison 1938–39-es csapata később magához tért, és végül ötödik lett, de 1946–47-es csapata nem járt olyan jól: 6–1-es zakóval kezdett a Wolves ellen, decemberben még a 21. helyen állt, és bár jött a tavaszi hihetetlen ébredés a 35 éves az élvonalban debütáló Ronnie Rooke vezetésével, a csapat 21 pontot szerzett a lehetséges 24-ből, de ez sem mentette meg Allison munkahelyét.
Volt két rossz kezdés a színestévé-korszakban is. 1973–74-ben Bertie Mee-nek kellett újjáépítenie a csapatot a két évvel korábbi duplázás (bajnoki cím, FA-kupagyőzelem) után, és tisztességes munkát is végzett, de a dupla megszerzése után-, de a Leedstől (1–2), a Sheffieldtől (0–5) és a Leicestertől (0–2) is kikapott az első öt meccsen, és végül csak 10. lett a bajnokságban.
De Mee csapata megnyerte megnyerte a nyitómeccset. 1982–83-ban utódja, Terry Neill testközelből nézhette ahol a nyitányon elvérzik csapata a Stoke (1–2), majd a Liverpool (0–2) és a később sereghajtóként kieső Brighton (0–1) ellen is, miként a Norwich elleni döntetlen sem volt túl vigasztaló.
1973. augusztus 24.: Bertie Mee és új játékosai (David Price, Brian Hornsby, Brian Chambers, Brendan Batson és Liam Brady) beragadtak a rajtnál (Fotó: FourFourTwo.com/Getty Images)
Három pont öt meccsből
Az Arsenal ötször indította a bajnokságot három ponttal – ami általában négy vereséget és egy győzelmet jelentett. Szerencsére a legtöbb szurkoló már nem emlékezhet erre, csak a legidősebbek, így mindegyik ilyen idényrajt még a kétpontos rendszerben volt.
A 20. század első negyedében kétszer is volt ilyen gyenge kezdése az Ágyúsoknak. A Woolwich Arsenal az 1908–09-es idényben 0–4-gyel kezdett az Everton ellen otthon, majd a Notts County, a Newcastle és a Bristol City elleni vereségek közé befért az Everton legyőzése a Goodison Parkban. Két évvel később, 1910–11-ben más taktikához folyamodtak: az első hét meccsből négyszer döntetlent játszottak, háromszor pedig kikaptak.
Az első világháború közbeszólt, de az 1920-as évek elején Leslie Knighton felelevenítette a hagyományt. Az 1921–22 bajnokságban kétszer-kétszer gyorsan kikaptak a Sheffield Unitedtől és a Manchester Citytől, egyszer pedig a Prestontól, amelyet aztán meg is vertek, így hat meccs után egy győzelem és öt vereség volt a mérleg; márciusban volt a mélypont, végül a 17. lett az Arsenal a 22 csapatos mezőnyben. Az 1923–24-es idény pedig sorban négy vereséggel kezdődött (kétszer a Newcastle, egyszer-egyszer pedig a West Ham és a West Brom ellen), és csak 19. lett a csapat, amely egy ponttal kerülte el a kiesőzónát.
Herbert Chapman hamarosan megérkezett, hogy véget vessen minden középszerűségnek, így legközelebb csak a második világháború után kezdett ilyen katasztrofálisan az Arsenal. Alig több mint egy évvel a bajnokság megnyerése után Tom Whittaker csapata 1949–50-ben hazai vereséggel kezdett a Burnley, a Chelsea és a Liverpool ellen, valamint vereséget szenvedett Sunderlandben is, csak a Stamford Bridge-en elért győzelemnek örülhetett. Az Ágyúsok azonban ezután 12 mérkőzést veretlenül játszottak végig, kilenc győzelmet elérve, így hogy nem kerültek bajba.
A legrosszabb rajt: két pont öt mérkőzésen
Whittaker csapata 1953-ban ismét megnyerte a bajnokságot, amit még meglepőbbé tesz, hogy a következő, 1953–54-es idénykezdet az első öt mérkőzés alapján a legrosszabb volt a klub történetében. Rosszul kezdődött, 0–2-vel a West Brom pályáján, és egyáltalán nem nézett ki sokkal jobban a hazai döntetlen a Huddersfielddel és a Sheffield Uniteddel, no meg a további öt meccs öt veresége. Így aztán első nyolc meccsén két döntetlenje és hat veresége volt a csapatnak, ebből az utolsó, nyolcadik meccsen a Senderland 7–1-re tarolta le az Arsenalt, és taszította a táblázat legaljára.
Mi volt a baj? A fő tényező az volt, hogy a kulcsfontosságú középpályást, Ray Danielt eladták a Sunderlandnek klubrekordot jelentő 30 ezer fontért. Nem segített az sem, hogy a középcsatár, Cliff Holton, aki az előző idényben 25 gólt szerzett, ezúttal csak kettőt ért el az első hat fordulóban.
A jó hír az Ágyúsoknak – akkor és most is – az, hogy a mélyrepülés nem tartott sokáig. Whittaker négy változtatást hajtott végre, csapata pedig győzött a Chelsea otthonában, és 12 meccsen kilenc győzelmet és két döntetlent ért el. Ezzel visszatért a tabella felsőházába. Szóval Artetának is bőven van még lehetősége visszavezetni a csapatot az élmezőnybe.
Forrás: FourFourTwo.com
