MARKO ARNAUTOVIC (WEST HAM UNITED)
Marko Arnautovic sorsa nem is alakulhatott volna rosszabbul addig, míg tavaly októberen lecserélték a Brighton ellen. Csak a hetedik meccse volt a West Ham mezében, és az osztrák szélső még egyetlen gólt sem szerzett, de már túl volt egy kiállításon és csak kétszer játszotta végig a kilencven percet. Úgy nézett ki, nem érte meg kiadni érte 20 millió fontot.
A játékos és a klub nagy szerencséjére azonban a dolgok megváltoztak, mikor tavaly novemberben David Moyes ült le a kispadra. A skót mester feltolta előre, az azóta eltelt 17 mérkőzésen pedig Arnautovic tíz gólt szerzett és kiosztott négy gólpasszt. Egyszer duplázott is volt edzője, Mark Hughes csapata, a Southampton ellen.
Kifejezetten jót tett neki, hogy megszabadult a védekező feladatoktól, Moyes egyszer egyenesen Zlatan Ibrahimovichoz hasonlította: „Kicsit olyan a stílusa, mint Zlatané, még ha ő maga nem is hasonlít rá…”
FABIAN DELPH (MANCHESTER CITY)
Úgy nézett ki, a múlt nyáron 52 millió fontért igazolt francia Benjamin Mendy lesz az a játékos, aki betölti a balhátvéd posztját Josep Guardiola Manchester Cityjében és annak 4-3-3-as felállásában. A 23 éves játékosnak azonban két hónappal később elszakadt az elülső keresztszalagja, és mivel nem volt jelölt a helyére, a középpályás Fabian Delph ugrott be.
Nem nagyon volt ismerős neki a poszt, mégis hamar megmutatta, mire képes. Ebben persze segítette az is, hogy Guardiola rendszerében a szélső hátvédeknek gyakran a középpálya közepére kell felmenniük a támadásoknál, hogy támogassák azokat.
Ma már ott tartunk, hogy a korábban peremembernek számító Delph hosszú távú megoldást jelent a balhátvéd posztra a Citynek határozott és sokoldalú játékával. „Nem könnyű, ha ilyen sokáig nem játszol – mondta róla Guardiola. – Sokat számít a jelenléte, mert olyan srác, aki mindig segíteni akar.”
JESSE LINGARD (MANCHESTER UNITED)
A 2017/18-as idényben Jesse Lingard megdöntötte saját rekordját az egy szezonban lejátszott meccseket illetően, és ugyancsak egy szezonra levetítve megduplázta góljai és gólpasszai számát a Manchester Unitedben. A 25 éves játékos egyébként egy taktikai módosításnak köszönhetően táltosodott így meg.
Régebben Lingard ugyanis nem volt több egy kiegészítő embernél a csapatban, aki beszállt valamelyik szélre csereként, ha szükség volt rá. Most viszont kulcsszerepet játszik a támadásokban, mégpedig a támadó középpályás posztján, emiatt van is vita az angol válogatottban, hogy a nyári világbajnokságon ő kezdjen-e vagy Dele Alli (Tottenham Hotspur).
Nemcsak sokat dolgozik a pályán, de igazi csapatjátékos, bármikor képes nyomást helyezni az ellenfél védőire, a sebességét pedig nagyon jól ki tudja használni az ellentámadásoknál is. Ezeket a tulajdonságait nézve, nem csoda, ha José Mourinho ennyire megszerette.
PASCAL GROß (BRIGHTON AND HOVE ALBION)
Pascal Großnak jó híre volt Németországban, mint aki különösen hatékony a helyzetek kialakításában. Amióta a 26 éves középpályás a Brightonban játszik, egyre inkább középen kap szerepet, amivel még jobban ki tudja használni a kreativitását.
A játékos korábban rendszeresen a szélen és a középpálya közepén játszott, de Chris Hughton feltolta őt második csatárnak a 4-4-1-1-es játékrendszerben. Nagyon jól érzik egymást Glenn Murray-vel, a csatár tizenkét góljából minden harmadiknál ő adta a gólpasszt, és közben maga is a Premier League egyik legtermékenyebb játékmestere lett.
Csak hat játékos – Mesut Özil, Kevin De Bruyne, Cesc Fabregas, Alexis Sánchez, Eden Hazard és Christian Eriksen – adott meccsenként több kulcspasszt nála a szezonban. Ő maga is elismeri, hogy nagyon fekszik neki a mostani játékrendszer, mert számtalanszor kerül lövőhelyzetbe, vagy ha nem, kedvére osztogathatja a fontos passzokat.
JEFF HENDRICK (BURNLEY)
A Burnley velemi hihetetlenül elkötelezett a közvetlen támadójáték mellett egy olyan korszakban, amelyben egyre inkább háttérbe szorulnak a hosszú labdák. A gárda viszont előszeretettel ívelget előre, a statisztikák szerint minden más Premier League-csapatnál többet. És sikeresek is ezzel a taktikával, amelynek egyik kulcsa, hogy Sean Dyche menedzser a középpálya közepéről a 10-es posztra tolta fel Jeff Hendricket.
A legtöbb játékos ezen a poszton arra törekszik, hogy megkapja a labdát és lesz ami lesz, de az ír játékos nem ezt az utat járja. Már-már második csatárként viselkedik, támogatva a magányosan harcoló középcsatárt elöl, hogy nyomás alatt tartsák a védőket, és hogy második hullámban érkezzen, ha szükség van rá,
Hendrick munkamorálja, kitartása és tudatossága alapvető fontosságú a Burnley 4-4-1-1-es játékrendszerében. „Több, mint egy szaladgáló 10-es – mondta róla Dyche. – Ha kell, belép, visszajátssza a labdát vagy felzárkózik ha kell. Jeff mindig megy előre és küzd a labdáért.”
AARON CRESSWELL (WEST HAM UNITED)
Amióta tavaly novemberben kivezték a West Ham élére, David Moyes előszeretettel használja a háromvédős felállásokat. És ha a skót mester 3-5-2-ben vagy 3-4-3-ban küldi fel a játékosait, az eredetileg balhátvéd Aaron Creswellt teszi középre, ez a pozícióváltás pedig bevált.
A 28 éves játékos fő erősségei balhátvédként a keresztpasszok voltak, így nem csoda, ha immár középhátvédként is szeret osztogatni a szélre. Jelenléte erősíti a csapat tartását, és lehetővé teszi, hogy nyomás alatt is eredményesen játsszon. Ez a taktikai lépés nemcsak Creswellnek tett jót, hanem Arthur Masuakunak is, aki betöltötte a balhátvéd posztján támadt űrt, és végre kedvére támadhat és cselezhet.
ALEX OXLADE-CHAMBERLAIN (LIVERPOOL)
„Nagyjából hat éve beszéltem utoljára arról… hogy a pálya mely részén szeretnék játszani – nyilatkozta Alex Oxlade-Chamberlain tavaly augusztusi érkezése után a Liverpool hivatalos oldalának. – Csak annyit mondok, hogy támadó középpályás szeretnék lenni.”
A 24 éves játékos belefáradt abba, hogy az Arsenalnál kizárólag szélsőként számoltak vele, de az Anfiled Roadon végül csak teljesült az álma. Eredetileg a négyfős középpálya jobb oldalán próbálkozott, de azóta játszik remekül, mióta Jürgen Klopp menedzser váltott hármas sorra, amelyben őt tette középre.
És egészen az AS Roma elleni Bajnokok Ligája-elődöntőn szenvedett sérüléséig minden rendben is volt, ami miatt viszont ugrott a szezonja és a világbajnokság. Óriási veszteség ez a klubjának és az angol válogatottnak, mert az energiája, a sebessége és az agresszív játéka fontos részét képezte a Liverpool sikereinek.
WILFRIED ZAHA (CRYSTAL PALACE)
Térdsérülése előtt Wilfried Zaha jelképezte leginkább a Crystal Palace szélekre épülő támadójátékát. A Premier League egyik leghatékonyabb cselezőjeként az volt a feladata, hogy egy az egyben győzze le az emberét és így lőjön minél több gólt. De amióta Roy Hodgson ül a kispadon (tavaly szeptember óta), a csapat stílusa, és benne Zaha szerepe is megváltozott.
A csapat 4-4-2-ben áll fel, amelyben az elefántcsonti csatár ez első sorban játszik, így a pálya új részein használhatja ki a sebességét és a képességeit. Nemcsak megdöntötte az egy szezonban szerzett góljainak a számát (jelenleg nyolcnál tart), de játéka sokkal kiegyensúlyozottabb és veszélyesebb lett.
„Nem is kérhetnénk tőle többet, mint amit jelenleg ad a csapatnak” – mondta róla lelkendezve edzője, Hodgson, akinek igen nagy szerepe van ebben a javulásban, lévén az ő ötlete volt Zahát elöl játszatni.
Forrás: FourFourTwo.com
