Eden Hazardra mostanában nagyon fáj a Real Madrid foga, de a Chelsea középpályásának – mert előbb-utóbb el fogják engedni Londonból – előbb azért érdemes körülnéznie és megvizsgálnia, kik és hogyan igazoltak a spanyol klubhoz, milyen karriert futottak be a Santiago Bernabéuban, és aztán hogyan jöttek el onnan.
Szöveg Crispin Andrews
MATEO KOVACIC (29 millió euró, 2015)
Mateo Kovacic, a dinamikus horvát középpályás, aki jelenleg éppen kiszorítja a Chelsea kezdőcsapatából Cesc Fabregast, Ross Barkley-t és Ruben Loftus-Cheeket, 2015-ben igazolt a Real Madridhoz, miután két sikeres szezont töltött az olasz Internazionale csapatánál.
Rafa Benítez alatt jól kezdett, több pozícióban is megfordult a pályán, de amikor Zinedine Zidane lett az edző a Santiago Bernabéuban, nem tudott többé bekerülni a Real középpályájára, ahol olyan játékosok játszottak, mint Luka Modric, Toni Kroos és Casemiro.
Hasonló helyzetbe került egyébként a horvát válogatottnál, ahol Modricon kívül Ivan Rakitic és Milan Badelj volt egy lépéssel előrébb nála. Három év alatt mindössze 37-szer kezdett a Realban , így kölcsönadták a Chelsea-nek.
MICHAEL OWEN (12 millió euró + Antonio Núnez, 2004)
Michael Owen Liverpool hőse volt, ahol hétből hat szezonjában 16 és 19 gólt között lőtt minden idényben. Ugyanakkor frusztrálta, hogy nem sikerült a bajnoki címet az Anfieldre vinni, 2004-ben pedig nagyon olcsón, mindössze nyolcmillió fontért lecsapott rá a Real Madrid.
Owen ekkor csak 24 éves volt, de már 142 gólt szerzett a korábbi klubjában és a válogatottban együtt, és a Real Madridhoz való igazolás fordulópontot hozott a pályafutásában – csak éppen nem úgy, ahogy gondolta. Ezután ugyanis csak 64 gólt szerzett 2013-ig, amikor visszavonult a Stoke Cityből.
Míg az Anfielden olyan játékosokkal kellett „megküzdenie” a csatárposzton, mint Emile Heskey, Milan Baros, El Hadji Diouf és Florent Sinama Pongolle, addig a Realnál olyanokkal, mint Ronaldo és Raúl. Owen még így is 26-szor kezdett Madridban, 17 gólt szerzett, ami nem rossz, a klub egy szezon után mégis eladta 25 millió euróért a Newcastle Unitednak, és megvette inkább Robinhót.
NICOLAS ANELKA (35 millió euró, 1999)
Mielőtt elkezdte volna világkörüli útját a klubok között, Nicolas Anelka kipróbálta magát a Real Madridnál is, amely 1999-ben igazolta le, miután két kiugróan sikeres szezont töltött az Arsenalnál. Gyors, közvetlen és erőteljes de temperamentumos csatár volt, aki szerzett gólt a Realnak a Barcelona és a Bayern Müchen ellen is.
Mégsem sikersztori az övé, ugyanis 45 napos eltiltást kapott az elnöktől, miután nem bolt hajlandó edzésre menni, mert nem értett egyet a trénerrel, Vicente del Bosquéval, később pedig azt mondta, több csapattársa sem kedvelte őt, mert elvette a klublegenda Raúl helyét.
Egy szezon, és a Bajnokok Ligája-trófea megnyerése után Anelka a Paris Saint-Germainhez igazolt, ahol megint összeveszett az edzővel, ezúttal Luis Fernandezzel. Az elkövetkezendő tizenöt éveben kilenc másik csapatban játszott még, összesen tehát tizenkettőben.
ANTONIO CASSANO (5 millió euró, 2006)
Antonio Cassano 19 alkalommal játszott a Real Madrid csapatában, miután 2006-ban elhagyta Rómát. Az öntörvényű, különc olasz csatár azonban összesen négy gólt szerzett, miután elérte, hogy felfüggesszék, mert tiszteletlenül viselkedett az edzővel, Fabio Capellóval, akivel egyébként már Rómában is összekülönbözött.
Ráadásul „ragyogó” diplomáciai érzékről tett tanúbizonyságot, miután élő adásban arról beszélt, hogy legszívesebben visszamenne az AS Romához, amiből az lett, hogy tényleg hazaküldték Olaszországba, és ott kölcsönkerült a Sampdoriához. Ennek a megoldásnak azonban senki sem örült.
„Madridban egy barátom volt, egy szállodai pincér – panaszkodott Cassano az önéletrajzában. – Annyi volt a dolga, hogy szex után hozzon három-négy sütit, én pedig rábíuztam ki a hölgyet. Én elvettem a sütit, ő elvette a nőt.”
DANILO (31.5 millió euró, 2015)
A brazil Danilo Portóból érkezett Madridba 2015-ben, a híre megelőzte, ehhez képest nem sokat csinált, legfeljebb annyit, hogy a sérült Dani Carvajal helyére időnként beugrott jobbhátvédnek. Ugyanakkor valószínűleg semmit sem bánt meg, hiszen mégiscsak kétszeres Bajnokok Ligája-győztesnek mondhatja magát.
Azóta a 27 éves játékos azt nyilatkozta, nem tudja hova tenni azt a két évet a Real Madridnál, de még mindig hiányzik neki a spanyol főváros. „Két hihetetlen évet töltöttem ott, fontos trófeákat nyertem, az emberek kedvesek voltak velem, de olykor lapozni kell” – mondta. 2017-ben a Manchester Cityhez igazolt, ahol eddig zömmel Kyle Walkert vagy Benjamin Mendyt kellett helyettesítenie.
DIDI (1959)
Djalma Santos, Zito, Gilmar, Zozimo, Nilton Santos, Mauro, Garrincha, Didi, Vava, Amarildo, Zagalo
Didi volt az 1958-ban világbajnokságot nyerő brazil válogatott vezére és csapatkapitánya, mikor a Real Madrid leigazolta őt az 1959/60-as szezonra. Hazája válogatottjában ő volt a középpálya esze, aki köré a csapatot építették. De a Real Madridnak már megvolt az alfahímje, akit Alfredo di Stéfanónak hívtak, és aki nem volt túl lelkes, mikor a klub úgy mutatta be Didit a szurkolóinak, mint a „világ legjobb játékosát”, és az ő leendő utódját.
Puskás Ferenc és Raymond Kopa is a Realban játszott akkoriban, Didi pedig nem tudott alkalmazkodni a gyorsabb spanyol stílushoz, és ahhoz a csapathoz sem, amely Di Stéfano köré épült. Ezért a klub kölcsönadta a Valenciának, majd a játékos hazatért Brazíliába, a Botafogo csapatába. Didi később bevallotta, hogy utált Spanyolországban játszani.
„Az emberi intelligencia és az érvelés képessége különböztet meg minket az állatoktól, egyszóval mire jó a futballista, akinek csak a fizikai tulajdonságai számítanak?” – tette fel a kérdést később. A végén mégis ő nevetett, miután 1962-ben újra elhódította a világbajnoki címet Brazíliával, Di Stéfano viszont még vb-döntőben sem játszott soha, Argentína ugyanis nem indult 1954-ben és 1958-ban, 1962-ben pedig már spanyol állampolgár volt. Ugyan segített a spanyol nemzeti csapatnak kijutni a vb-re, de oda már nem tudott elutazni sérülés miatt.
JONATHAN WOODGATE (20 millió euró, 2004)
Jonathan Woodgate annyira tehetséges játékos volt, hogy már 19 évesen behívták az angol válogatottba. A Leeds Unitednél Rio Ferdinanddal és Lucas Radebével küzdött a kezdő helyért, később a Newcastle Unitednél pedig olyan meggyőző volt a nemzetközi kupában, hogy a Real Madrid 2004-ben megvette őt Michael Owennel együtt.
Woodgate azonban éppen annyira sérülékeny volt, mint amilyen tehetséges, három év alatt csak kilencszer kezdett a Bernabéuban, első szezonjában pedig egyszer sem. Az Athletic Bilbao ellen mutatkozott be 2005 szeptemberében, szerzett egy öngólt és kiállították. 2007-ben a Marca olvasói az évszázad legrosszabb vételének választották, a klub pedig hétmillió fontért visszaküldte őt Middlesboroughba.
KAKÁ (67 millió euró, 2009)
A Real Madrid átigazolási rekordot döntött 2009-ben, csak hogy áthozhassa Kakát Milánóból a spanyol fővárosba. A játékos 27 évesem élete teljében volt, Bajnokok Ligáját nyert, Aranylabdát kapott, és az Év Játékosa lett. Egy súlyos sérülés azonban korán betett a karrierjének, 2010-ben nyolc hónapig nem számíthatott rá a klubja, és Mesut Özil érkezése sem sokat segített rajta.
Kaká bálvány volt az AC Milannál, de a Realnál csak egy a sok „galaktikus” közül. Úgy érezte, nincs rá szükség, győzködte José Mourinho edzőt, hogy egészséges és játszani akar. 2013-ban aztán visszatért Milánóba, egyetlen spanyol bajnoki címmel, 120 Real-meccsel és 29 góllal a háta mögött. Nem rossz, de ennél sokkal többre vágyott ő is és a szurkolók is.
AGNE SIMONSSON (1960)
A 23 éves svéd csatár, Agne Simonsson is egy újabb olyan sztárja volt az 1958-as világbajnokságnak, aki a hatalmára féltékeny Alfredo di Stéfanónak esett áldozatul. A játékost 1960-ban vásárolta meg a Real Madrid azzal a céllal, hogy feltolja a támadósor elejére, Di Stéfanót pedig ezzel párhuzamosan hátrébb vonja vissza, és mélyebb poszton játszassa.
A 34 éves „Szőke Nyíl” azonban még mindig magát tekintette a Real legjobb középpályásának és csatárának, jóllehet, már egyik sem volt igaz rá, mindenesetre azzal, hogy gyakran előre húzódott, sikeresen aláásta Simonsson pozícióját, aki csak háromszor játszott a csapatban, mielőtt kölcsönadták a Real Sociedadnak, végül pedig hazatért a svéd Orgrytéhez.
WALTER SAMUEL (25 millió euró, 2004)
Hét éven keresztül Walter Samuel valóságos kőszikla volt az argentin és az olasz bajnokságban, beceneve stílusosan „A Fal” volt, nem hiába, a középhátvéd legalább olyan megbízható volt, amilyen könyörtelen. Azonban rosszkor érkezett a Real Madridhoz, a 2004/05-ös szezonban mind a négy új igazolás csak szenvedett, a csapat pedig a nyolcaddöntőben kiesett a Bajnokok Ligájából, és csak második lett a spanyol bajnokságban a rivális Barcelona mögött.
Samuelt hamarosan eladták az Internazionale csapatának, ahol sikerült visszanyernie a formáját és visszaállítani a hírnevét. Ugyanakkor a Giuseppe Meazza Stadionban olyan védekező stílusú középpályások mögött játszott, mint Esteban Cambiasso, Patrick Vieira és Thiago Motta, és olyan vérbeli szélső védők között, mint Javier Zanetti és Cristian Chivu. A Realban közben ott volt Michel Salgado és Roberto Carlos, akik félig szinte már szélsők voltak, az egyetlen védekező középpályás, akivel megértették egymást, Thomas Gravesen volt (a képen).
Forrás: FourFourTwo.com
