A Premier League története során rengeteg ragyogó csapat követte egymást, amely uralta az aktuális szezont a világ talán legerősebb bajnokságában. A FourFourTwo munkatársa arra vállalkozott, hogy összeszedi az elmúlt 26 év legjobb bajnokcsapatait, amelyek valami emlékezetest alkottak abban abban az évben, mikor a tabella élén végeztek.
10. MANCHESTER UNITED (2007/08)
Emlékezetes csapat volt ez a MU, amely szinte mindent megnyert. Edwin van der Sar újra úgy védett a kapuban, mint a legszebb éveiben, Rio Ferdinand és Nemanja Vidics pedig Európa legjobb védő kettősét alkotta. Előttük Paul Scholes, Owen Hargreaves és Michael Carrick játszott, generációjuk három vitathatatlanul legintelligensebb angol belső középpályása.
Elöl pedig olyan nevek váltották egymást, mint Cristiano Ronaldo, Carlos Tévez és Wayne Rooney, a portugál különösen remekelt, szinte megállíthatatlan volt, ami végül Aranylabdát is ért neki 2008-ban. És persze a cserepad sem volt akármilyen, Pak Dzsi-szung, Darren Fletcher és John O’Shea ugyan nem voltak olyan elismert játékosok, de taktikai szempontból remek lehetőség volt bennük.
Ami ezen a listán talán mégis felróható Sir Alex Ferguson játékosainak, és amiért nem végzett előkelőbb helyen, az az, hogy ez a Manchester United jobban játszott az európai színtéren, mint a Premier League-ben, ahol csak két ponttal végeztek Avram Grant Chelsea-je előtt.
9. MANCHESTER UNITED (1999/2000)
Első pillantása szinte bűncselekménynek tűnik, hogy ezt a csapatot tettük a listára az 1998/99-es helyett, amelyik egy idénnyel korábban triplázott, de az az igazság, hogy az 1999/2000-es gárda sokkal meggyőzőbben teljesített a Premier League-ben, ahol 12 ponttal és 17 góllal többet szerzett, mint az egy évvel korábbi együttes.
Amely egyébként akármilyen emlékezeteset is alkotott a futballtörténelemben, mégis csak egyetlen ponttal lett bajnok, és a BL-címet is csak az utolsó percek feltámadásának köszönhette, míg a következő szezonban, szinte ugyanazzal a csapattal 18 pontos előnnyel végeztek az élen, és szinte tönkreverték a komplett PL-mezőnyt.
A PL-korszak egyik legjobb középpályás sora volt akkor a Unitedé (David Beckham, Paul Scholes, Roy Keane, Ryan Giggs), elöl pedig az emlékezetes Andy Cole, Dwight Yorke duó őrjítette meg a védőket, akik mögött olyan cserecsatárok álltak készen a beugrásra, mint Teddy Sheringham vagy Ole Gunnar Solskjaer. Hátul Mikael Silvestre gondoskodott a lendületről, a csapat leggyengébb pontja egyértelműen a kapus volt, Mark Bosnichnak ugyanis finoman szólva sem sikerült pótolni a távozó Peter Schmeichelt. Mondjuk sokáig másnak sem.
8. LEICESTER CITY (2015/16)
A Leicester bajnoki címe annyira váratlan volt, hogy valahogy nem is könnyű összehasonlítani a nagy csapatok sikereivel. De felejtsük most el, hogy teljesen esélytelenként indultak a szezonnak, mert mégiscsak tíz ponttal nyerték meg a bajnokságot az Arsenal és a Tottenham Hotspur előtt, a szezon során pedig csak háromszor kaptak ki.
Claudio Ranieri gárdája széttépte a szabálykönyvet, mert míg mások a labdabirtoklásra koncentráltak, addig a Leicester az ellentámadásokra. Ennek eredményeként Jamie Vardy megdöntötte a PL-rekordot az egymást követő meccseken szerzett gólokat tekintve, Rijad Mahrez a bajnokság legjobb játékosa lett, gólerős és kreatív volt, remekül passzolt. N’Golo Kanté pedig… nos, ő újrafogalmazta, hogyan is néz ki a keményen küzdő, bátor, és a pálya minden szegletében feltűnő, ideális középpályás.
Mindent egybevetve, ragyogó kis csapat volt ez a Leicester City, a szezon második felében a Premier League történetének egyik legjobb védelmével. És még akkor is ott a helyük a legjobbak között, ha az egyik legvalószerűtlenebb angol bajnoki győzelem az övék. Vagy talán éppen ezért.
7. MANCHESTER UNITED (1993/94)
A Manchester United a Premier League első időszakában már zsinórban nyerte a bajnoki címeket, de a kilencvenes években az 1994-es volt közöttük is a legmagabiztosabb: briliáns játék, félelmetes és kiegyensúlyozott csapat, 42 mérkőzésből 40 után vezették a tabellát, azaz szinte végig a szezon során.
A felállás ugyan 4-4-2-ként lett elkönyvelve, de valójában az első rendszeres 4-2-3-1-nek volt tekinthető a tradíciókhoz akkor még kicsit ragaszkodó angol bajnokságban. Az újonc Roy Keane félelmetes duót alkotott Paul Ince-szel a középpályán, mindketten remek box-to-box középpályások voltak, azaz a két tizenhatos között uralták a területet és mindenhol ott voltak.
A szélen Lee Sharpe, Andrej Kancselszkisz és Ryan Giggs garantálta a gyorsaságot, elöl pedig a csodálatos Eric Cantona gondoskodott a minőségről, aki remek karmesternek bizonyult kicsivel a régi vágású csatár, Mark Hughes mögött. A védőnégyest szinte sosem kellett megváltoztatni, Denis Irwin minden meccsen kezdett a bal szélen, a középső kettőst, Steve Bruce-t és Gary Pallistert csak egy meccsen szedték szét, a jobbhátvéd Paul Parker pedig csak kétszer hiányzott a kezdőből a szezon során.
Ja, és ha ez nem lenne elég, Peter Schmeichel a bajnokság legjobb kapusa volt, ez az ötös pedig nem nagyon adott esélyt senkinek.
6. CHELSEA (2005/06)
Ez a Chelsea nem volt annyira elismert, mint az előző szezon bajnokcsapata, pedig majdnem annyira jó kis gárda volt, mert ugyanannyi gólt szerzett, és csak néggyel kevesebb pontot gyűjtött a szezon végére, köszönhetően talán annak, hogy kétszer úgy kapott ki, hogy már bajnok volt. Frank Lampard még mindig teli volt tűzzel, Didier Drogba sokat fejlődött, Hernán Crespo pedig visszatért a kölcsönből, és fontos gólokkal járult hozzá a sikerhez.
Ugyan nem volt már meg Damien Duff és Arjen Robben korábbi dinamizmusa, de Joe Cole stabil kezdővé vált, és hatékonyan játszott, briliáns gólt szerzett a rivális Manchester United ellen a Stamford Bridge-en, amivel a gárda megszerezte a bajnoki címet. A legnagyobb erősítés viszont Michael Essien volt, a Chelsea új motorja.
Azért lássuk be, valami különleges hiányzott ebből az együttesből, talán több emlékezetes pillanat kellett volna. Valószínűleg ez az oka annak, hogy ez az egyik leginkább alulértékelt bajnokcsapat a Premier League történetében.
5. MANCHESTER UNITED (2008/09)
Van némi összehasonlítás alap az 1999/2000-es Manchester Uniteddel, annyiban legalábbis, hogy ez a gárda is jobb volt annál, mint amelyik előtte megnyerte a Bajnokok Ligáját. Az előző szezonban Avram Grant Chelsea-jével kellett megküzdeniük, ezúttal pedig Rafael Benítez Liverpooljával, amely talán az egyik legjobb olyan gárda volt a Premier League történetében, amely nem nyert bajnokságot.
Cristiano Ronaldo ezúttal nem volt olyan félelmetes, Owen Hargreaves hiánya pedig nagy csapás volt, viszont Dimitar Berbatov csatlakozott a támadásokhoz, ami azért is volt annyira fontos, mert az előző szezonban sokszor feltűnően hiányzott valaki, aki hatékony az ellenfél tizenhatosán belül, a bolgár csatár pedig megoldotta ezt a problémát.
November és február között tizennégy kapott gól nélküli meccset szállított a csapat, ami máig emlékezetes sorozat a liga történetében. Talán nem volt annyira látványos ez a United, amely végül kilenccel kevesebb gólt szerzett a szezon során, mint a második helyen zárt Liverpool, amely ráadásul otthon is idegenben is legyőzte Sir Alex Ferguson együttesét, de csapatként remek egységet alkotott.
4. CHELSEA (2016/17)
A Chelsea egy évvel ezelőtti győzelme azért is volt különösen értékes, mert a Premier League történetének olyan szezonjában szerezte, amikor az egyik legnagyobb volt a versengés a riválisok között. Antonio Conte ilyen körülmények között szerzett 93 pontot a csapatával, és az Olaszországból magával hozott játék taktikai szempontból is átalakította, cizellálta az angol bajnokságot.
Gyenge kezdés után ősszel 3-4-3-ra váltott a gárda, ami hat, kapott gól nélkül lehozott meccset és sorozatban tizenkét győzelmet eredményezett, a Chelsea pedig a nyolcadik helyről a bajnoki cím egyik aspiránsává lépett elő. Az ellenfelek nem tudtak megbirkózni a két szélső hátvéddel, Marcos Alonsóval és Victor Mosesszel, Eden Hazard beindulásai életveszélyesek voltak, Diego Costa pedig gondoskodott a gólokról.
A védelemre sem lehetett panasz, a bajnok Leicestertől érkező N’Golo Kanté a szezon igazolásának bizonyult, határtalan energiával nyargalt fel és alá a középpályán, és nyerte meg a párharcait. Conte még Cesc Fabregas helyét is megtalálta a pályán, miután eleinte hanyagolta, aki ezt gólpasszokkal hálálta meg.
3. CHELSEA (2004/05)
José Mourinho első szezonja a Premier League-ben szinte teljes egészében a szilárd védekezésen alapult. A Chelsea mindössze 15 gólt kapott, 25 meccsen például nem is tudtak betalálni az ellenfelek, mindkét mutató lenyűgöző. Mint ahogy a 95 szerzett pont is, ami mostanáig rekord volt a Premier League történetében.
Pedig a szezon lassan indult be a támadásokat illetően, a játszott futball inkább célirányos volt. De Arjen Robben őszi teljesítménye megváltoztatta a hatékonyságot elöl, Damian Duffal együtt remek csapatot alkottak. Didier Drogba még kereste a góllövő cipőit, Eidur Gudjohnsen viszont remekelt, Frank Lampard pedig remek támadó középpályássá nőtte ki magát.
És a lényeg: mögötte ott volt Calude Makélélé, aki védekező középpályásként és szűrőként az egyik legfontosabb szerepet játszotta a Chelsea 4-3-3-as játékrendszerében. Ez a felállás eleinte nagyon bevált, és bár megszokták az ellenfelek, igazi ellenszerét nem találták a szezon során.
2. ARSENAL (2003/04)
Más bajnokcsapatok talán több pontot szereztek a bajnokságban, vagy megnyerték mellé a Bajnokok Ligáját is, de a veretlenül a tabella élén végző Arsenal menetelése nemcsak mérföldkő volt a liga történetében, de örökké emlékezetes is, mert ilyen teljesítményre a 19. század óta nem volt példa.
A veretlen csapatokat leginkább rugalmas és alkalmazkodó védelem jellemzi, az Ágyúsoknak mégis a támadósora volt híres a villámgyors Thierry Henryval és a kreatív Dennis Berkamppal, mögöttük a szintén gólerős Ferddie Ljungberggel és Robert Piresszel.
Gilberto Silva és Patrick Vieira adta azt az erőt, ami igencsak hiányzott az Arsenalból az elmúlt évtizedben, a hátsó alakzat egyetlen vérbeli védője pedig csak Sol Campbell volt, a másik három játékosra, Ashley Cole-ra, Laurenre és Kolo Touréra inkább támadó feladatokat osztott ki Arsene Wenger. Jens Lehmann debütálása ugyan nem sikerült a legjobbra a kapuban, de nem csúszott ki a kezéből a szezon.
Az Asrenalé volt a legjobb támadás és a legjobb védekezés, kiemelkedő volt labdabirtoklásban, de ha kellett, remekül tudott operálni az ellentámadásokkal is.
1. MANCHESTER CITY (2017/18)
A hivatalos adatok is alátámasztják az ezen a listán elért elsőséget, többek között a legtöbb pont (100), a legtöbb szerzett gól (106) és a gólkülönbség (79) mutatóké. A csapatot valóban hihetetlenül sok pénzért vásárolták össze, de mikor garantálta pusztán a temérdek pénz a sikert? Egy évvel ezelőtt például az ugyancsak méregdrága City harmadik lett a bajnokságban, tizenöt ponttal lemaradva a bajnok Chelsea mögött.
Josep Guardiola a második szezonjában tudta csúcsra vinni a gárdát, amely nemcsak látványos, szép futballt játszott, de uralta a Premier League-et. Illetve csak majdnem, a Liverpool és a Manchester United azért egyszer-egyszer meg tudta verni, illetve Jürgen Klopp csapata a Bajnokok Ligájából is kiejtette.
Mikor az utolsó fordulóban Gabriel Jesus 94. percben esett találatával a csapat 1-0-ra nyert a kiesést megúszó Southampton otthonában, és ezzel elérték a százpontos álomhatárt, úgy ünnepeltek, mintha azzal nyerték volna meg a bajnokságot. Tény, ez a gárda nagyon együtt volt.
Forrás: FourFourTwo.com
