Még előttünk van, ahogyan az Ole Gunnar Solskjaer vezette Manchester United próbálja menteni a menthetőt, de így is csak óriási veszteségek árán szabadult meg a futballvilág valószínűleg legdrágább tévedésétől, Alexis Sáncheztől, valamint Romelu Lukakutól, akiről azóta kiderült, hogy az Old Traffordon kívül bárhol tud jól futballozni.
De előttük is voltak olyan játékosok, akiket nagy reménnyel vett meg egy klub, viszont gyorsan kiderült, hogy nem fog működni a dolog, ezért szakmai és anyagi csőd lett a vége. Bár nyilván minden futballszurkoló tudna a listára jelölni valakit a saját klubjától, az FFT összegyűjtött tíz ismertebb esetet.
Szöveg Sean Cole
DAVY KLAASSEN, EVERTON (VESZTESÉG: 11.6 MILLIÓ FONT)
A holland játékmester 2017 nyarán érkezett, amikor az Everton bizonyos posztokon túltelített lett, míg más csapatrészeken erős hiány alakult ki. Davy Klaassen egyik volt a támadó középpályásoknak, de alig-alig kapta meg a bizalmat, hogy bizonyítsa, mire képes, aminek két oka volt: az erős konkurenciaharc a posztért és a menedzser Ronald Koeman kirúgása.
Utódja, Sam Allardyce alatt csak háromszor lépett pályára, így lett az Európa-liga döntős Ajax csapatkapitányából néhány hónap alatt egy drága kívülálló Liverpoolban. Az Everton csak az érte fizetett 24 millió fontnak mintegy felét tudta visszaszerezni, mikor 2018 júliusában eladta a német Werder Bremennek.
CHRIS SUTTON, CHELSEA (VESZTESÉG: 4 MILLIÓ FONT)
Bár legjobb játékosai elhagyták a Blackburn Rovers csapatát, miután 1995-ben megnyerték az angol bajnoki címet, Chris Sutton nem tartozott közéjük. Még négy szezont lehúzott az Ewood Parkban, és csak akkor igazolt el, amikor 1999-ben kiestek. A Chelsea-hez ment klubrekordot jelentő tízmillió fontért, de sajnos a Stamford Bridge-en újabb nehéz szezon következett a számára.
Nehezen küzdött meg a teherrel, hogy a csapat első számú csatára és vezére legyen, 28 bajnoki mérkőzésen csak egyetlen gólt volt képes szerezni. És minél jobban kitartott mellette a menedzser, Gianluca Vialli, annál nehezebben birkózott meg a rá nehezedő nyomással. A szezon végén ki is maradt az FA-kupadöntőre nevezett keretből, és nyáron eladták a skót Celitcnek hatmillió fontért. A helyére Jimmy Floyd Hasselbaink érkezett, aki viszont nagyon hatékony volt a londoni Kékeknél.
ROLANDO BIANCHI, MANCHESTER CITY (VESZTESÉG: 4.8 MILLIÓ FONT)
Néhány kivételtől eltekintve – mint például Gianfranco Zola vagy Paolo Di Canio – az olasz játékosok nem igazán tudtak kiemelkedőt nyújtani a Premier League-ben. Pedig többekért is nagy pénzt fizettek az angol klubok, mégis nagy csalódás lett a vége. Ezek közé a játékosok köz tartozik Alberto Aquilani, Emanuele Giaccherini, Corrado Grabbi, Dani Osvaldo és a listánkon szereplő Rolando Bianchi is.
A csatár csak egyetlen szezont töltött a Manchester City csapatánál, miután 2007 júliusában 8.8 millió fontot fizetett érte a klub. Rendszeresen kezdett is Sven-Göran Eriksson edzősége alatt, de januárig 19 meccsen csak négy gólt szerzett. Miután kritizálta az angol diétát, az ivási szokásokat és a játékvezetőket, visszaküldték Olaszországba, előbb kölcsönbe a Lazióhoz, majd négymillió fontért végleg a Torino csapatába.
ANDREAS CORNELIUS, CARDIFF (VESZTESÉG: 5 MILLIÓ FONT)
Miután a 2012/2013-as szezonban a Cardiff Cityt az angol élvonalba juttatta, Malky Mackay kapott egy nagyobb pénzösszeget, hogy megerősítse a csapatát. Ezután a klubrekord többször is megdőlt, végül Andreas Cornelius lett a legdrágább és az egyik olyan játékos, akitől nagyon sokat vártak. A magas és erős csatárnak meggyőző gólátlaga volt hazájában, Dániában, és nyolcmillió fontot fizettek érte a Koppenhágának.
Corneliusnak azonban rögtön ki kellett hagynia három hónapot bokasérülés miatt, de miután játszani kezdett, sem nagyon győzte meg Vincent Tan klubtulajdonost. A húszéves csatár nem tudott megküzdeni a kihívással, nem tudta bizonyítani a képességeit, és tizenegy összecsapáson végül egyszer sem talált be az ellenfelek kapujába. A januári átigazolási piac utolsó napján, néhány hónappal az érkezése után visszaadták korábbi klubjának hárommillióért.
ÁNGEL DI MARÍA, MANCHESTER UNITED (VESZTESÉG: 15 MILLIÓ FONT)
Ángel Di María képességeit senki sem kérdőjelezte meg, de miután ígéretes volt az első néhány mérkőzése a Manchester United csapatában, nem tudott meggyőzően futballozni és csak szenvedett az angol bajnokságban. Annak ellenére, hogy a Real Madridtól érkezett, amellyel megnyerte a Bajnokok Ligáját, és bejutott a világbajnoki döntőbe is Argentínával, közel sem tudta hozni azt a magas szintet, mint az előző szezonban.
Az ára 59.7 millió font volt, a legmagasabb összeg, amit addig brit klub egy játékosért kifizetett, a Louis van Gaal által leigazolt Di María viszont 32 mérkőzéssel és csak négy góllal később már úton is volt Párizsba. A United még azt is vállalta, hogy tizenötmilliót bukik az üzleten. Di María aztán sokkal jobb teljesítményt nyújtott a PSG-nél, amely egyeduralkodó lett a Ligue 1-ben.
ROBBIE KEANE, LIVERPOOL (VESZTESÉG: 7.3 MILLIÓ FONT)
Rafael Benítez 2008-ban úgy gondolta, hogy Fernando Torres és Robbie Keane remek párost alkothatnak a Liverpool támadó alakzatának élén, mert az okos helyezkedés és a hatékony befejezés annyira növelni fogja a tűzerőt, ami még a bajnoki címhez is elég lehet. Ez azonban csak elméletben működött, mert az elképzelés egyik fele csődöt mondott. A két csatár gyakran került egymás útjába, Keane pedig 19 bajnokin csak ötször talált a kapuba.
Amikor már tisztán látszott, hogy a Torres-Keane duó nem működik, Benítez mérsékelni akarta a veszteségeit. A Tottenham Hotspur nemcsak annak örült, hogy visszakapja Keane-t, de jóval kevesebbet is kellett fizetnie a játékosért, mint amennyit fél éve a Pooltól kapott: 2008 júliusában 19.3 millió fontért adta el, és tizenkét millióért vette vissza 2009 januárjában.
NOLITO, MANCHESTER CITY (VESZTESÉG: 5.9 MILLIÓ FONT)
A spanyol szélső 2016-ban nem élt az lehetőséggel, hogy visszatérjen a Barcelonába, leginkább azért, hogy újra együtt dolgozhasson Josep Guardiolával, akitől először kapott lehetőséget a spanyol bajnokságban. Miután a Celta Vigónál jól teljesített, a Manchester City 13.8 millió fontot adott érte, Nolito pedig négyéves szerződést írt alá a klubbal nem sokkal azután, hogy a 2016-os Európa-bajnokságon is játszott és gólt szerzett.
Jól kezdte a szezont, második Premier League-meccsén duplázott a Stoke City ellen, de hamarosan mégis egyre hátrébb került a sorban, miután Guardola kísérletezni kezdett a játékrendszerekkel. Nolito 2017 februárjában került utoljára a kezdőcsapatba a Manchester Cityben, utána visszatért Spanyolországba, és 7.9 millió fontért a Sevilla játékosa lett, kritizálva közben egykori edzőjét és az angol időjárást. „A kislányom arcának megváltozott a színe, most úgy néz ki, mintha egy barlangban élt volta.”
SAVIO NSEREKO, WEST HAM UNITED (VESZTESÉG: 6 MILLIÓ FONT)
Savio Nsereko leigazolása az egyik legérdekesebbnek számít a Premier League történetében. Az ugandai születésű, német utánpótlás-válogatott játékos az olasz Brescia csapatától érkezett, ahol csak 22 meccset játszott és három gólt szerzett. A West Ham United 2009 januárjában 9 millió fontot fizetett érte technikai igazgatója, Gianluca Nani tanácsára, aki már dolgozott vele Olaszországban.
Savio azonban nem sokat tett, hogy igazolja, miért is került ennyibe, tíz meccsen játszott új csapatában, gólt nem szerzett, gólpasszt nem adott, így mehetett is tovább a Fiorentinába – hárommillió fontért. Cserébe még Manuel da Costát adták érte. A történet azonban csak ezután kezdett érdekessé válni, Nsereko ugyanis az elkövetkező három évben hat különböző klubban játszott kölcsönben, és úgy hagyta el a Fiorentinát, hogy egyszer sem lépett pályára az első csapatban.
Közben Londonban Krren Brady, a WHU alelnöke bejelentette, hogy megvizsgálják a 2009-es üzlet furcsa körülményeit, de az eredményeket végül sosem hozták nyilvánosságra. Savio legutóbb Bulgáriában bukkant fel, de több klubban is megfordult rövidebb ideig, viszont sehol nem nyújtott meggyőző teljesítményt.
MASSIMO TAIBI, MANCHESTER UNITED (VESZTESÉG: 2 MILLIÓ FONT)
Talán nem tűnik túl soknak, ha a Premier League-ben egy játékosért 4.5 millió fontot fizetnek, de egy kapusért 1999-ben szép kis összegnek számított. Peter Schmeichel éppen csak elhagyta a triplázó Manchester Unitedet, Massimo Taibinak így Mark Bosnich-csal és Raymond van der Gouw-val kellett megküzdenie az első számú kapus posztjáért.
Az olasz játékos végül csak négyszer lépett pályára Angliában, köztük volt egy 5-0-s vereség is a Chelsea-től, de még ennél is volt emlékezetesebb bakija. Mikor a Southampton jött az Old Traffordra, Matthew Le Tissier gyenge gurítását kellett volna felvennie, de a labda valahogy át átment a lábai között, túl a gólvonalon, a vendégek pedig kiegyenlítettek. Szezon közben kölcsön is adták a Regginának, majd alacsony áron, veszteséggel végleg megszabadultak tőle.
LUCIANO FIGUEROA, BIRMINGHAM (VESZTESÉG: 2.5 MILLIÓ FONT)
Az egzotikus nevű és kevésbé ismert játékosok néha jobban izgalomba hozzák a szurkolókat, mint az ismertek. Nemcsak jól hangzik újra és újra beszélni róluk, de úgy tűnik, óriási lehetőség van bennük, amivel nem tud versenyezni az, aki egy másik angol klubtól érkezik. Ilyen volt a 22 éves, ígéretes csatár, Luciano Figueroa is, aki az argentin Rosario Centraltól érkezett a Birmingham Cityhez 2.5 millió fontért 2003-ban, az angol klub második élvonalbeli szezonjában.
Miután hazájában remek gólátlaga volt, nagy várakozás előzte meg az érkezését, de hiába. Steve Bruce menedzser ugyan megpróbálta megkönnyíteni a beilleszkedését, és a tartalékcsapatban is játszatta, de a játékosnak nem sikerült alkalmazkodnia, és csak kétszer lépett pályára a nagycsapatban, mielőtt átadólistára tették 2003 decemberében,. Így aztán ingyen a mexikói Cruz Azul csapatához igazolhatott. Nem valami ideális üzlet…
Forrás: FourFourTwo.com
