Jó néhány év eltelt már azóta, hogy a Manchester United szurkolói azt érezhették, amit szerdán, a Paris Saint-Germain elleni Bajnokok Ligája-nyolcaddöntő visszavágója után. A Vörös Ördögök óriási győzelmet arattak Párizsban, de volt idő, mikor ezt szinte minden évben megtették Sir Alex Ferguson irányítása alatt.
Az elmúlt harminc évben fantasztikus játékosok fordultak meg az Old Traffordon, akikkel két Bajnokok Ligája-, egy Kupagyőztesek Európa Kupája-, és egy Európa-liga-győzelmet szerzett a csapat, és számos emlékezetes mérkőzést játszott, amelyek közül igyekeztünk összeszedni a tíz legszebbet.
10. BAYER LEVERKUSEN – MANCHESTER UNITED 0-5, 2013
A Manchester Unitednek nem volt túl sok jó élménye a Bajnokok Ligájában Sir Alex Ferguson 2013-as távozása után, bár legalább volt egy Európa Liga-győzelme. És ugyan Fergie-csapatával tette, de David Moyesnak azért jutott valami a dicsőségből a Bayer Leverkusen darabokra szedésével a Bajnokok Ligája csoportkörében.
Régen az ilyen nagyarányú győzelmek ugyan sokkal gyakoribbak voltak, de ez az eredmény volt a United történetének legnagyobb idegenbeli győzelme a BL-ben. Wayne Rooney négy gólban játszott szerepet, Antonio Valencia, Jonny Evans, Chris Smalling és Nani is betalált, a gárda pedig bejutott az egyenes kieséses szakaszba.
9. MANCHESTER UNITED – BAYERN MÜNCHEN 2-1, 1999
A Jesper Blomqvist, Nicky Butt, David Beckham, Ryan Giggs összetételű középpálya nem volt ideális választás Fergie számára, a United küzdött is keményen, hogy feltörje a Bayernt, miután Mario Basler szabadrúgásból már korán megszerezte nekik a vezetést. A két csapat 2-2-es és 1-1-es döntetlent játszott egymással a csoportkörben, így valószínűleg Fergie sem számított bajor gólzáporra, de Karsten Jancker kapufája után valószínűleg ő is a szívéhez kapott. A meccs végét meg mindenki ismeri.
8. MANCHESTER UNITED – BARCELONA 1-0, 2008
Paul Scholes eltiltás miatt kihagyta az 1999-es Bajnokok Ligája-döntőt, de az ő elképesztő góljával jutottak be a következőbe 2008-ban. Ez már egy teljesen más United volt, amelynek játéka a Cristiano Ronaldo, Wayne Rooney, Carlos Tévez-hármas ellentámadásaira épült, és megállította azt a Barcelonát, amelyben már formálódott a katalán klub történetének valaha volt legsikeresebb csapata.
A United gólnélküli döntetlent ért el a Camp Nouban az első meccsen, ami lehetett volna jobb is, ugyanis CR kihagyott egy tizenegyest a harmadik percben. A visszavágó tizennegyedik percében azonban Scholes egy laza passz után kíméletlenül kilőtte a felső sarkot.
7. MANCHESTER UNITED – REAL MADRID 4-3, 2003
Mint önálló meccs, ennek talán előkelőbb helyen kellene szerepelnie ezen a listán, hiszen egy fantasztikus hazai győzelemről volt szó a futball történetének egyik legjobb, világsztárokkal teletűzdelt együttese ellen. Két óriás küzdelmének drámai estéje volt, tele a támadó futball varázslatával, igaz, továbbjutás nélkül
A csereként beállt David Beckham duplázott, Ruud van Nistelrooy hozta a szokásos gólját, Ivan Helguera öngólja pedig reményt adott a Unitednek. De a Real 3-1-re nyerte az első meccset, így a Vörös Ördögöknek nagyobb arányú győzelemre lett volna szükségük, amit egy mesterhármassal akadályozott meg az Igazi Ronaldo. Viszont ez a meccs sarkallta arra Alex Fergusont, hogy kicsit átformálja a csapatát, és nagyobb hangsúlyt fektessen a védekezésre, ami öt év múlva BL-győzelmet ért.
6. MANCHESTER UNITED – BARCELONA 2-1, 1991
A meccs első gólját ő szerezte, mármint hivatalosan, ugyanis Steve Bruce fejes gólba tartott, így ha nem ér bele – nem „lopja el”, ahogy a grundon mondják – , akkor is vezetett volna a Manchester United. Hét perccel később aztán már nem volt vita, ki szerezte a találatot, mikor a kiugratott Hughes elhúzta a labdát a lelkesen, de kissé feleslegesen kivetődő Carles Busquets mellett, és kilőtte a hosszú sarkot.
Ronald Koeman ugyan még szépített egy távoli szabadrúgás után, de a végén a Barca üres kapuba sem tudott betalálni, így a United megszerezte első európai kupagyőzelmét a hatvanas évek óta.
5. MANCHESTER UNITED – FC PORTO 4-0, 1997
A széleken David Beckham és Ryan Giggs játszott, a kezdőben pedig ott volt Cantona mellett Andy Cole és Ole Gunnar Solskjaer is, ami már jelezte a United támadószándékát. David May kezdte a gólgyártást, majd Cantona használt ki egy súlyos védelmi hibát, és máris 2-0-ra vezetett az angol együttes.
A második félidőben Eric, a Király mindkét gólnál igazi karmesterként irányított, zseniálisan vette észre a szélen vagy a lyukba befutó támadókat. A következő körben azonban a Unitedet kiejtette a Borussia Dortmund, de ez volt az első olyan szereplés a BL-ben, amely megmutatta, hogy a jövőben mire lehet számítani a Manchester Unitedtől.
4. MANCHESTER UNITED – AC MILAN 4-0, 2010
David Beckham ellenfélként tért vissza az Old Traffordra, de a tizenhat között nem tudta megakadályozni a Manchester Unitedet abban, hogy elsöpörjék akkori csapatát, az AC Milant, amelyben pedig olyan korszakos zsenik játszottak mellette, mint Ronaldinho és Andrea Pirlo.
Alex Ferguson játékosai 3-2-re nyerték meg a párbaj első találkozóját a San Siróban, otthon pedig egyértelműen átvették az irányítást, elsősorban a mindkét meccsen duplázó duplázó Wayne Rooney-nak köszönhetően. Hazai pályán még Pak Dzsi-szung és Darren Fletcher is betalált, így kiütéses győzelem lett belőle.
3. MANCHESTER UNITED – AS ROMA 7-1, 2007
Alex Ferguson később azt mondta erről a mérkőzésről, irányítása alatt ezen játszott a legjobban a Manchester United Európában, és a meccset látva nem túlzott. Az AS Roma 2-1-re megnyerte az első találkozót, de a Vörös Ördögök valósággal átgyalogoltak rajta a visszavágón, a United egyik legemlékezetesebb meccsén.
A hazai csapat már 4-0-ra vezetett félidőben. Michael Carrick tizenegy perc után már betalált a vendégkapuba, a félidei szünetig pedig Alan Smith, Wayne Rooney és Cristiano Ronaldo is csatlakozott a mókához. A portugál szélső egyébként folyamatos fenyegetést jelentett az olasz kapura, és akár több gólt is szerezhetett volna.
Ebből végül csak kettő lett, az első félidő végén, és a második elején, nem sokkal Carrick újabb találata, egy látványos távoli lövés előtt – az állás már 6-0 volt a hatvanadik percben. Daniele De Rossi már dühös sem tudott lenni, amikor szépített, Patrice Evra viszont hamar visszaállította a hatgólos különbséget. Káprázatos győzelem volt.
2. PARIS SAINT-GERMAIN – MANCHESTER UNITED 1-3, 2019
Ole Gunnar Solskjaer nagyon kevés hibát vétett az idő alatt, amióta ideiglenes menedzserként elvállalta a Manchester United irányítását José Mourinho menesztése után, a Paris Saint-Germain elleni hazai 0-2-es vereség volt ezek közül az egyik. De ne legyünk igazságtalanok a norvéggal, mert ez a PSG már nem az a PSG, mindkét csapat sokat változott az elmúlt években, de míg a franciák sok pénzből nagyon megerősödtek, addig a United ellentétes utat járt be, sok pénzből sem találta az útját.
Emiatt a nagy többség nem is fűzött túl nagy reményeket a Parc des Princes-beli visszavágón, de Solskjaer azért odaszúrt a meccs előtt, és azt mondta, hogy egy éve a Junvetus is 3-0-ra kapott ki otthon az első meccsen a Realtól a negyeddöntőben, a visszavágó 61. percében pedig már 3-0-ra vezetett a Santiago Bernabéuban. Aztán hozzátette, hogy hasonló volt két éve a PSG-Barca párbaj forgatókönyve, utóbbi javára.
És aztán valami hasonló történt Párizsban is. Nem akadt csapat a BL-ben 106 korábbi meccsen, amely hazai 0-2-es vereség után ki tudta volna harcolni a továbbjutást a sorozatban, de Romelu Lukaku korai góljával és Marcus Rashford késői büntetőjével, amit a videóbíró ítélt meg, a Manchester United megcsinálta. „Most már bármeddig eljuthatunk” – vigyorgott Solskjaer a meccs utáni sajtótájékoztatón.
1. JUVENTUS – MANCHESTER UNITED 2-3 , 1999
A Manchester United egy késői Ryan Giggs-gólnak köszönhetően 1-1-es döntetlennel megmenekült az Old Traffordon, de miután tizenegy perc elteltével már 2-0-s hátrányban volt a visszavágón, a Juventus otthonában, úgy tűnt, a triplázás álmai szertefoszlanak.
Filippo Iznaghi öt perc leforgása alatt duplázott, előbb Zinedine Zidane beadásába ért bele remekül a kapu torkában, majd lövése megpattant a lövésébe belenyúló Jaap Stam lábán, amely így túl magas lett Peter Schmeichelnek, aki már nem tudott beleérni. De ezután jött a csodás feltámadás.
Előbb a csapatkapitány Roy Kenae ugrotta túl Zidane-t és fejelt tökéletes természetességgel Angelo Peruzzi kapujába, a közvetítő Clive Tyldesley hangját azóta is állandóan idézik („a captain’s goal”), bár nem sokkal később látott és mondott azért ő még emlékezetesebbet is.
Előbb Stam mentette meg csapatát, amikor kifejelte a labdát a gólvonalról, majd kettejük szinte telepatikus kapcsolatát bizonyítva, a 34. percben Dwight Yorke fejelte be Andy Cole passzát, ezzel egyenlített, és idegenben szerzett góllal ekkor már a United állt továbbjutásra – ami most már a barcelonai döntőt jelentette.
De a Yorke-Cole páros még ezután is tartogatott egy meglepetést, a 84. percben előbbi két védő között becselezte magát a tizenhatoson, a kivetődő Peruzzi pedig elkaszálta a lábát, de mielőtt a bíró büntetőt ítélhetett volna, felbukkant Cole, és a hálóba lőtt, ezzel minden eldőlt. „Full speed ahead Barcelona!” – „Teljes gőzzel Barcelona felé!” – üvöltötte Tyldesley, ami a éppen annyira legendás lett, mint maga a mérkőzés.
Forrás: FourFourTwo.com
