Minden elcsendesedett egy pillanatra. Döbbent csend ült a stadionra. És akkor felzúgott a szurkolók elfojtott üvöltése: „Aaaaahhhhhhh!” Apámra néztem, majd a barátaimra. Egyikük sem szólt egy szót sem, de mindenki arcára az volt írva: ”Ez meg a p…ba történhetett meg?!„
A Zaragoza játékosai örömükben ölelkeztek, David Seaman pedig feküdt a hálóban tehetetlenül. Mindannyian arra gondoltunk: ilyen gólt nem lehet rúgni Dave Seamannek. De kiderült, hogy lehet. Méghozzá egy korábbi Tottenham-játékos tette ezt vele. Negyvenöt méterről… Nayim csaknem a kezdőkörből lőtt gólt neki a feje fölött.
Pedig amikor a lelátón ültem, épp azon gondolkoztam: milyen remek lesz először látnom tizenegyespárbajt élőben. 1-1-re állt a meccs, és a hosszabbítás utolsó percében tartottunk. Azok után, hogy Seaman volt az elődöntő nagy hőse, a Sampdoria ellen, ahol három tizenegyest is kivédett. Itt most a százhuszadik percben Martin Keown fejelt mellé, majd jött a kirúgás, és Nayim elé került a labda. Ő megtartotta azt, várta, hogy a társai felérjenek az Arsenal védővonalához. De aztán nem várt tovább – és lőtt! Pontosan látta, hogy a válogatott kapus kicsit kinn áll, pedig nem volt annyira feltűnő.
Mégis, amikor a labda elindult, Seaman már bajban volt. Nagyon nagy bajban. És ezt ekkor már ő is tudta.
Rohant visszafelé, mint a rossz kisunoka, aki leverte a polcról a nagyi kedvenc porcelánját. De nem volt menekvés. A labda a kapuban volt, Seaman pedig a földön feküdt, összetörve. És az arca is olyan volt, mint a csibészé, akit porcelántörésen kaptak.
Az Arsenalnak már nem volt ideje egyenlíteni, a döntő a párizsi Parc des Princes stadionban véget ért.
Nayim a KEK-trófeával
Tizenkét éves kisfiú voltam, nagyon szomorú, de egy hatalmas élettapasztalattal gazdagabban. Ám huszonnégy év múltán, harminchat évesen sem tudom feledni azt a gólt, amelyre csak azt tudom mondani: ördögi találat volt…Olyan, amilyet nem lehet megismételni. Még Ronaldinho 2002-es, Anglia elleni vb-negyeddöntős gólja is csak kicsit hasonlítható hozzá.
A Parc des Princesből távolodva, könnyes volt a szemem (a rendőrség pedig még ránk fújt egy tetemes mennyiségű gázsprayt is, de az egy másik történet), apám pedig próbált vigasztalni: „Ne aggódj, fiam, lesz még másik kupadöntő is.”
Tizenegy évvel később aztán újra ott voltam egy párizsi európai kupadöntőben: 2006-ban az Arsenal a Bajnokok Ligája döntőjét játszotta a Barcelona ellen, a Stade de France-ban. Másik stadion, másik spanyol ellenfél – de az eredmény ugyanaz. A fájdalom is.
Futball: te szadista szemét!
Forrás: FourFourTwo.com
