Irányítása alatt az Arsenal fiatal tehetségeiről lett ismert. Van olyan, hogy valakinek szeme van a tehetség felismeréséhez? Ha igen, önben megvan ez?
Persze, hogy van ilyesmi. Néhány embernek érzéke van az ilyesmihez, ők pontos kritériumok alapján keresik a játékosokat. Önteltség lenne, ha azt mondanám, én is ilyen vagyok, de nagyon-nagyon sokat dolgoztam ezen. Sok fiatal futballistát vásároltam, de a játékosmegfigyelők és segédedzők segítsége nélkül nem sokra mentem volna. Amikor hiszek egy játékosban, akkor lehetőséget is adok neki.
Mi az a legfiatalabb kor, amikor meg tudja mondani egy labdarúgóról, hogy lehet-e belőle valami? Volt már olyan, hogy egy játékosról első pillantásra tudta, ő bizony klasszis lesz?
Tizenkét évesen kiderül, hogy egy játékos elég technikás lesz-e. Tizennégy és tizenhat év között az derül ki, fizikálisan alkalmas lesz-e a profi sportra. Tizenhat és tizennyolc éves kor körül már arra is figyelni kell, tud-e együtt játszani társaival. Húszéves korban már a mentális dolgokra is figyelmet kell fordítani. Hogyan készül a meccsre? Hogyan képes megbirkózni az élet nehézségeivel, képes-e meghozni azokat az áldozatokat, amelyek nélkül nem lehet profi sportoló? Ez egy olyan munka, ahol ezekre fel kell készülni. Ha esélyt kapsz, meg kell ragadni.
Mennyi ideig kell figyelnie egy játékost ahhoz, hogy kiderüljön, mi rejlik benne?
Azt mondanám, hogy az első benyomás nagyon fontos, de általában húsz perc elég. Ez játékosonként változó, némelyik olyan tehetséges, hogy azonnal látni lehet rajta. Néhányuknak kevesebb egyértelmű erénye van, náluk akár hat hónapra is szükség lehet, hogy az ember rájöjjön, mire is képesek. A tizenhárom éves Messinél körülbelül egy percre lett volna szükségem. Láttam róla régi felvételeket, megkapta a labdát, mindenkit kicselezett, majd gól lőtt. Néhány játékosnál – igazából a legtöbbjüknél – ez nem ilyen egyértelmű.
Milyen gyakori a megfigyelt játékosoknál, hogy egyszerűen összeomlanak a profi környezet nyomása alatt?
Sok ilyet láttam már. A legtöbbször az alapvető egészség a probléma. Hiába jó játékos valaki, ha rossz géneket örökölt, egy rossz csípő vagy térd pedig gyorsan pontot tehet egy karrier végére. Az egészség nagyon fontos. A futballistáknak vidáman, fájdalom nélkül kell ébredniük, majd végigdolgozni az edzéseket. Egyértelműnek hangzik, de sajnos ez nincs mindig garantálva.
Edzői karrierje alatt hogyan változott annak az esélye, hogy egy tehetséget nem fedeznek fel, és elkallódik?
Ez az arány drámaian csökkent, köszönhetően a kiterjed játékosfigyelő-hálózatnak. Amikor fiatal voltam, egy kis faluban laktam, ahol semmi esélyem sem volt arra, hogy felfedezzenek. Manapság ha jó vagy, lakhatsz bárhol Angliában, megvan a lehetőséged. Lassan negyven éve figyelek játékosokat, de így is előfordul, hogy tévedek. Ez mind az egyes emberek véleményéről szól, még a legmagasabb szinten is, ezért mondom a játékosoknak, hogy ne adják fel az álmaikat.
A technológiai fejlődés és a módszerek megosztása miatt ma már a világ összes gyerekét ugyanúgy edzik? Ez Angliában is így van, vagy vannak még kulturális különbségek?
Nem, folyamatos fejlődés van, egyre fejlettebb módszereket alkalmazunk. Én úgy látom, a fiatalok technikai képzettsége egyre magasabb. Én tizenkilenc éves voltam, amikor életemben először edző látott. Ma már ötévesekkel is foglalkoznak, így sokkal korábban megmutathatják magukat.
Azt mondta az FFT-nek 2007-ben, hogy ami változást szeretett volna látni az angol utánpótlás-nevelésben, az már mind végbement, és a legjobb tehetségek, akiket látott, mind angolok voltak. Tartja ezt a véleményét?
Igen. Nemrégiben mondtam az edzőimnek, hogy sohasem láttam még annyi fiatal angol tehetséget, mint manapság. Sokszor vádoltak azzal, hogy csak külföldi játékosokat viszek az Arsenalhoz, de ez nem igaz.
Mennyire technikásak a brit játékosok a kontinensbéliekhez képest?
Tíz évvel ezelőtt még mögöttük voltak, mára azonban ugyanazon a szinten vannak. Akkoriban még sok gond volt a labdaátvétellel, és hiányoztak az alapvető technikai képességek, de mára ez megváltozott. Ezt az U17-es és U19-es válogatott teljesítményén is látni lehet, sokkal jobbak, mint pár évvel ezelőtt. Az angol iskolarendszer már nem foglalkozik a versenysporttal, de a profi klubok átvették az iskolások edzését, ez a befektetés pedig lassan megtérül.
Az összes játékos közül, akit edzett, kire a legbüszkébb?
Nem mondok nevet, mert nem akarok senkit megbántani. Néhányan nem olyan tehetségesek, mégis többre viszik, mint mások. Lökést adni olyan karriereknek, mint Lilian Thuramé, majd látni, ahogy száznegyvenkétszer húzza magára a válogatott mezt, elképesztő érzés. Ha valaki azt mondja nekem gyerekkorában, hogy száznegyvenkettő válogatottságig viszi majd, azt mondtam volna, megőrült. Nem volt olyan tehetséges, mint társai, de mindenkinél keményebben dolgozott, büszke vagyok arra, hogy részese lehettem fejlődésének.
