Urald a tizenhatost, ahogy Benteke

Interjú Samindra Kunti Fociakadémia-szerkesztő Ben Welch Fociakadémia-fordítás Kádár Pál

Gyerekkorodban melyik csatárt tekintetted példaképednek?
Thierry Henryt. Rajta kívül szerettem még Ronaldót, Rondaldinhót és Zinédine Zidane-t is, de számomra Henry volt a legjobb. Egészen egyedi stílusban szerezte a góljait. Mindig Arsenal-játékosként beszélünk róla, pedig játszott a Barcelonában, a Juventusban és a Monacóban is, és mindenhol nyert valamit. Ma Luis Suárez, Robert Lewandowski és Karim Benzema játékát élvezem a legjobban, mindhárman kegyetlenek a kapu előtt.

Fiatalabb korodban próbáltad másolni a fent említett játékosok stílusát?
Igyekeztem tanulni tőlük, de nem próbáltam teljesen egészében utánozni őket. Sokat lehet ellesni más játékosoktól, de ezzel egy időben fejlesztened kell a saját stílusodat is. Szerintem nem jó ötlet, ha valaki Cristiano Ronaldo vagy Lionel Messi akar lenni, mert ők különlegesek.

Nagy a nyomás a fiatal játékosokon?
Igen. Amikor az ember hat-, hét-, nyolc­éves, akkor semmiféle nyomásnak nem lenne szabad rá nehezednie. Ennek később lenne fontossága. Ha a gyerekek fiatalon nem tudják élvezni a játékot, akkor felnőttként sem képesek rá.

Mi volt a legjobb tanács, amit valaha csatárként kaptál?
Egyszer valaki azt mondta, a legjobb munka csatárnak lenni, mert csak ők értik meg milyen nagyszerű érzés, amikor a hálóba akad a labda. Ez nagyon megragadott, csak a csatárok tudják, milyen nagyszerű érzés gólt szerezni.

Fontos része a játékodnak, hogy nagy és erős vagy. Sokat dolgoztál ezen?
Próbálom karban tartani a testem, hogy megfelelő állapotban legyen, de nem súlyzózom mindennap, hogy erősebb legyek. Azért járok az edzőterembe, hogy elvégezzem a bemelegítéshez szükséges gyakorlataimat az edzések előtt. Sokat nyújtok, aztán elvégzem azokat a gyakorlatokat, amelyeket az edzők előírtak. Figyelned kell a tested jelzéseit. Ez a munkaeszközöd, és neked kell gondját viselned. Ha megfelelően karban tartod, akkor bármit meg tudsz csinálni a pályán.

Hogyan próbálnak az ellenfél védői megállítani téged?
Minden meccs egy csata, és minél jobban fel kell készülni rá. Nem könnyű, hiszen minden meccsen más és más védők ellen játszol. Erre is fel kell készülnöd.

Gyakran állítanak rád erős védőket?
Erről ez ellenfelek edzőit kellene megkérdeznetek. Nagy és erős védők ellen nehezebb játszani, ilyenkor minden párharc egy külön csata, amiből mind a ketten győztesen akarunk kijönni. Jobban szeretem a területvédekezést, több helyem marad, és nagyobb hatással tudok lenni a játékra. A szabályok is megváltoztak, már nem lehet csak úgy taszigálni az ellenfelet, és fogni a mezét. A Premier League-ben ez gyakran megtörténik, ezért a pontrúgások nagyon fontosak, sokszor ezek döntenek győzelemről vagy vereségről.

Mindig is jól ment a fejelés?
Mindig is volt hozzá érzékem, de sokat dolgoztam rajta. Sokat tanultam ösztönösen, majd ezt a tudást edzéseken csiszolgattam napról napra.

Ha egy fiatal játékos edzője lennél, mit tanácsolnál neki a fejeléssel kapcsolatban?
Ez attól is függ, hogy milyen jól fejel, de a lényeg az ismétlés: ugyanazt kell csinálni újra és újra, és akkor az ember fejlődik. Ha jól fejelsz, akkor uralni tudod a tizenhatost. Te leszel az úr a házban, te diktálod, hova érkezzen a labda, és nem fordítva. Nagyon fontos, hogy az ilyen szituációkat mi uraljuk.

A meccsek előtt hogyan hangolódsz rá a játékra?
A buszon és az öltözőben is zenét hallgatok. Többnyire R’n’B-t és francia rapet. Szeretem variálni a zenéket, hogy ne mindig ugyanazokat a számokat hallgassam. A Palace öltözőjében Wilfried Zaha és Bakary Sako a két ügyeletes DJ, nekik megvannak a saját listáik.

Feltüzeleled magad a meccsek előtt, vagy nyugodt típus vagy?
Alapvetően nyugodt vagyok, de néha én is elveszítem a türelmem meccsek alatt vagy után. Mindig ösztönösen játszom, és csak a lefújás után jut eszembe, hogy ezt vagy azt másképpen kellett volna csinálnom.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

(Megjelent a FourFourTwo magazin 2018. szeptemberi lapszám 2017. februári lapszámában.)