Így rázd le a védőket magadról, és maradj higgadt

Interjú Ben Welch Fociakadémia-szerkesztő Ben Welch Fociakadémia-fordítás Kádár Pál

Szia, Charlie! Mit tanácsolnál, hogyan tudnánk javítani a helyzetkihasználásunkon?
Sziasztok! A lényeg higgadtság. Amikor a kapu elé érsz, nem szabad pánikolni. Sok játékos, amikor ziccerbe kerül, lefagy, és túlgondolkodja a helyzetet. Ha egy az egyben állsz a kapussal szemben, akkor nem szabad meggondolnod magad. Ha egyszer eldöntötted, hogy megkerülöd a kapust, tedd ezt. Ha úgy gondolod, hogy inkább korán lősz, tedd azt. Ha át akarod emelni, emeld át. Nálam az a legfontosabb, hogy ha egyszer már eldöntöttem, mit fogok csinálni, ne változtassak ezen menet közben. Szóval nyugi, hozz döntést, és ragaszkodj hozzá!

Hogyan szeretsz a leginkább gólt lőni?
Az összes gól fontos, de ha lehetne, akkor egy szép kapáslövést választanék a tizenhatoson belülről. Mert könnyű azt mondani, hogy kicseleznék három embert, majd sistergős bombát akasztanék a felső sarokba harmincöt méterről, de erre kicsi az esély. De egy szép fejes egy jó beadás után, vagy egy jó átvétel és egy kontrollált befejezés, az már inkább én vagyok.

Mennyire fontos az elmozgás, amikor megpróbálsz lerázni magadról egy védőt?
Nagyon fontos, és szerintem ezt sok játékos nem veszi eléggé komolyan. Egyszerűen muszáj a védő felé, vagy attól elmozognod, hogy helyet csinálj magadnak. Folyamatosan mozgásban kell maradni. Azzal is be lehet csapni egy védőt, ha úgy teszel, mintha nem figyelnél, ő azt hiszi, hogy nem figyelsz, pedig de. Sétálhatsz úgy a pályán, mint akit nem is érdekel a meccs, aztán egy villanás, és bumm, már száguldasz is a kapu felé. Csatár és védő között macska-egér játék folyik, ez már csak ilyen.

Ahhoz, hogy az ember jó csatár legyen, önzőnek kell lennie?
Hát persze. Akárhányszor kisétálok a pályára, mindig arra gondolok, hogy gólt fogok szerezni. Ha nem ezt gondolod, akkor nem vagy eléggé biztos magadban. Amikor játszom, mindig arra gondolok, hogy gól fogok lőni, vagy hogy helyzetem adódik. Ha a helyzet mégsem jön, akkor várom a következőt. Ha a kispadon ülök, és érzem, hogy be fognak állítani, akkor mindig arra az egy helyzetre gondolok, ami adódni fog, és amit be akarok lőni. Lehet, hogy csak egy esély lesz, vagy csak egy halvány lehetőség, de egy csatárnak az ilyenek értékesítésére is fel kell készülnie. Persze, ha a társaddal ketten viszitek a kapusra a labdát, akkor legurítod neki, de minden más esetben a gólszerzésre kell törekedned. A csatárokat a góljaik alapján ítélik meg.

Szóval el kell tudnod fogadni a csapattársak felől érkező kritikákat, amikor passz helyett lősz?
Egyértelműen. Ha nem passzoltál és nem is lőttél gólt, akkor valószínűleg rossz döntést hoztál. De ha önző voltál, és végül gólt lőttél, akkor annak az egész csapat örül, szóval kicsit huszonkettes csapdája a dolog. De itt jön képbe az önbizalom. Hinned kell, hogy betalálsz, ha eljön a lehetőség.

Melyik csatár volt a példaképed gyerekként?
Ruud van Nistelrooy, Alan Shearer és a brazil Ronaldo. Van Nistelrooy úgy rugdosta a gólokat, mintha a grundon játszana, mégis talán ha ötöt lőtt a tizenhatoson kívülről. Ez mutatja, hogy milyen hatékony csatár volt. Emlékszem, amikor Rio Ferdinand még a QPR-nél volt, és róla kérdeztem. Azt mondta, hogy amikor a társai nem adták be elégszer a labdát, akkor Ruud azt mondta nekik, hogy csak tegyétek a labdát a tizenhatoson belülre, a többit intézem. Shearer régimódi kilencest játszott, méghozzá pazarul. A válogatott kapitánya volt, olyan játékos, akire egész fiatal koromban felnéztem, mert szinte mindig gólkirály lett. Kétszázhatvan gól lőtt a Premier League-ben, és kétlem, hogy bárki is megdöntené ezt a rekordot. Aztán Ronaldo. Brazil válogatott, Barca, Milan, Inter, Real Madrid. Képzeljük csak el, mi mindenre lett volna képes, ha nincsenek a sérülései. Különleges játékos volt, főleg ziccerekben. Biciklicsel, dupla biciklicsel, elastico, nagyon széles volt a repertoárja. Nálam ő a legjobb befejező csatár.

Ki a legjobb védő, aki ellen valaha is játszottál?
Phil Jagielka. Amikor a QPR-ben voltam, és az Evertonhoz mentünk, félelmetes volt. Arra gondoltam, „Húha, itt aztán fel kell pörögnöm.” Végül nem is sikerült maradandót alkotnom. Ilyenkor persze arra gondol az ember, hogy majd legközelebb megmutatja. Szerintem nem bántódik meg, ha azt mondom, nem ő leggyorsabb védő a világon, de beszéltem a csatárok mozgásáról korábban, és ő valami félelmetesen jól olvassa a játékot. Minden csatárnak a legjobbját kell nyújtania, ha gólt akar lőni mellőle.

 

(Megjelent a FourFourTwo magazin 2016. decemberi lapszámában.)