Interjú Martin Harasimowicz
Zinédine Zidane háromszor lett BL-győztes a Real Madriddal, legutóbb májusban, Didier Deschamps pedig a harmadik olyan ember a világon, aki játékosként és edzőként is világbajnokságot nyert néhány hónappal később.
Laurent Blanc sem maradt ki a jóból, bajnok lett a Paris Saint-Germainnel és a Bordeaux-val is. Nincs kizárva, hogy Patrick Vieira is a nyomdokaiba lép. Az Arsenal és az Inter egykori középpályása 42 évesen lett a Nice edzője júniusban, miután vezette már a Manchester City utánpótlását, és volt a New York City FC vezetőedzője is. Arról beszélt, hogyan lesz valaki játékosból edző.
Játékosmúltad segített az edzővé válásban?
Vannak olyan helyzetek, amelyekben egyértelműen. Az, hogy korábban futballista voltam, segít megérteni, mit érezhetnek a focistáim. Most azon vagyok, hogy a csapategységet erősítsem, és ne hagyjam, hogy a kis problémákból nagyok kerekedjenek. Játékos-pályafutásomnak köszönhetően értem, mitől lesz egységes egy gárda. Ebből sok mindent meg tudok jósolni a pályára vonatkozóan is.
Fontos, hogy labdarúgómúltja is legyen annak, aki topedző szeretne lenni?
Ha valaki játékos volt, kicsit könnyebben megy az átmenet. Tudja, mi zajlik egy futballista fejében, ettől függetlenül nincs hatással arra, hogy valaki jó vagy rossz edzővé válik-e. Aki focizott is, az megnyeri magának a csapatot az első három hónapban, mivel hiteles lesz, amit mond. Ugyanakkor ez nem tart örökké, és végsősoron minden a filozófiádról, a játékosoknak küldött üzenetedről szól. Ez az, ami igazán számít. Azzal, hogy edző lettem, része vagyok a játéknak, amelyet annyira szeretünk, bár így sokkal frusztrálóbb. Felkészítheted őket a mérkőzésre, megadhatsz nekik minden információt, készíthetsz csodálatos terveket, de amint elkezdődik a mérkőzés, többé nincs igazi ráhatásod semmire. Nem könnyű a kispadon ülve. Néha szívesen felvenném a cipőmet, és így ügyelnék mindenre, de erre nincs lehetőség többé.
Mi a legnagyobb kihívás az edzői munkában?
Meg kell változtatnod a gondolkodásmódodat. Játékosként mindenki csak magára gondol, edzőként viszont nem lehetsz önző, mindenkit figyelembe kell venned. Muszáj empatikusnak lenned, hogy megértsd a különböző egyéniségeket. Ezen kellett a leggyorsabban változtatnom az első hónapokban. Nagyon fontos, hogy mindig ugyanolyan lelkiállapotban legyél, akkor is, ha nyer, akkor is, ha veszít a csapat, mint ahogy az is, hogy kiszámítható legyél tréningeken is a játékosaiddal, ebből születik meg a bizalom. Ha egy labdarúgó nem képes kiigazodni azon, miként viselkedsz nap mint nap, könnyen sérülhet a kapcsolat.
Hogyan kommunikálsz a játékosaiddal?
A kommunikáció alapvetően fontos. Aki nem képes ezt jól csinálni, abból sosem lesz jó edző. Próbálom megteremteni az egyensúlyt, és eleget beszélni velük személyesen, hogy részleteiben is értsék, mit várok tőlük, ugyanakkor együttesen is, hogy lássák a csapat közös céljait. Olyan egyszerűen kell ezt csinálni, amennyire csak lehet. Ha túl sok instrukciót adok nekik, attól összezavarodhatnak, és nem lesznek képesek megfelelő döntéseket hozni.
Miként jellemeznéd a futballfilozófiádat?
Fontos, hogy olyan futballt játsszon a csapatom, amelyet én is örömmel nézek. Azt akarom, hogy sok gólt szerezzenek, de még inkább azt, hogy pozitív játékkal nyerjük meg a meccseinket. Elvárom tőlük, hogy menjenek előre, játsszanak szépen, vállaljanak kockázatot, és jöjjenek a gólok. Ha egy csapat sok gólt ér el, tagjai is élvezni fogják a mérkőzést, és a nézők is megkapják, ami jár nekik.
Azok közé tartozol, akik sokat tanulmányozzák mások munkáját, esetleg sokat konzultálsz más szakemberekkel?
Hatalmas szerencsém, hogy a világ legjobb edzőivel dolgozhattam, és mindegyiküktől megtanulhattam valamit. Mindegyikük más módszerekkel dolgozott, de így vagy úgy sikeres volt. De nem játszhatom azt, hogy belebújok az egyikük bőrébe, mert akkor nem lennék önmagam, és a játékosaim átlátnának rajtam. Hatalmas hiba volna. Világosan el kell mondanom, mi a filozófiám, és mit várok a csapattól. Kulcsfontosságú, hogy tudjam, ki akarok lenni, és ehhez a végsőkig ragaszkodnom kell.
Hogyan edzenéd a fiatal Patrick Vieirát, ha összetalálkoznátok?
Precízebb formációkban játszatnám, hogy még inkább felszínre hozzam a tehetségét, és részletesebben mondanám el neki, hogy mit várok el tőle, és mit nem. Olyasfajta játékos voltam, akinek nagyon sokat számított a személyes kommunikáció, és fontosak voltak az edzőtől kapott egészen kevés utasítások is. Mindig biztos akartam lenni benne, hogy az edző különleges dolgokra akar majd felhasználni.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2018. októberi lapszámában.)
