Lampard: Sosem szerettem a hajszálpontos passzokat

Interjú Ben Welch

Létezik olyan, hogy idényen kívüli időszak egy Premier Leaguejátékos életében?
Szerintem fontos az idényen kívüli időszak is, de az én esetemben ez sosem jelentette azt, hogy feltettem a lábam, és hátradőltem. Jellemzően három-négy hét szabadság várt rám nyaranta, az időszak elejét igyekeztem teljes pihenéssel tölteni. Félretettem a labdát, hogy a testem és a szellemem is kikapcsolhassam. Ezt követően egy-két hetet azzal töltöttem, hogy visszadolgozzam magam, és készen álljak a felkészülési időszakra. Fontos, hogy ne tölts el túl hosszú időt mozgás nélkül, a mai korban már mindent monitoroznak, észre fogják venni, ha lemaradtál fizikálisan.

Hogyan táplálkoztál a pihenés két hete alatt?
Mindig nagyon tudatosan. Könnyű odafigyelni az étkezésre versenyidőszakban, ilyenkor mindent megkapsz. Ha nyaralni megyek, megengedek magamnak olyan ételeket, amelyeket az idény során nem. Ez is segít kikapcsolódni, de azért figyelni is kell.

Amikor korosabb lettél, volt olyan része a felkészülésnek, amelyet nehezebbnek éreztél?
Határozottan keményebb lett. Mindig is élveztem ezt az időszakot, szerettem futni, feszegetni a határaimat. A felkészülés mindig nehéz, de szükség van rá, hogy megadja az alaperőnlétet az idényre. A pályafutásom későbbi éveiben nehezebben jöttem formába. Figyelnem kellett, nehogy túltoljam, és kerestem a lehetőségeket, miként regenerálódhatok gyorsabban, például jó alvással, több nyújtással, jeges fürdőkkel.

Volt valami különleges edzéssorod, amely még inkább megerősített?
Már egészen kicsi gyerekkorom óta tudtam, hogy többet kell edzenem a többieknél ahhoz, hogy formába kerüljek. Rengeteget futottam, mivel szerettem volna az egész pályát átszelő középpályássá válni. Emiatt egyszer vagy kétszer egy héten a két tizenhatos között sprinteltem. Nyolcszor-tízszer futottam egy szériában, hogy imitáljam a mérkőzéseket. A csúcssebességem hetvenöt-nyolcvan százalékával szaladtam a pálya egyik végétől a másikig, és csak rövid pihenőket engedélyeztem magamnak. Később rövid sprintekkel kevertem ezeket a futásokat. Futottam előre, hátra és oldalra is, hogy megidézzem a meccsszituációkat. Hat-nyolc szériát nyomtam le különböző távokra, amelyekről azt gondoltam, olyanok, mintha meccsen lennék. Mindettől azt reméltem, hogy fizikálisan a riválisaim elé kerülök.

Mennyit pihentél egy-egy ilyen futás között?
Régimódi figura vagyok, nem néztem az órát. Amikor átfutottam a pálya egyik végéről a másikra, az volt a pihenés, hogy visszasétáltam a kiindulópontra. Gondolom, ez úgy tizenkét-tizenöt másodpercig tarthatott. Nem akartam túl sokat pihenni, mert nagy próbatételre vágytam, hogy a mérkőzéseken is sokkal intenzívebbé válhasson a játékom. A rövid sprintjeim nem voltak hosszabbak, mint a tizenhatos területe. Elsprinteltem mondjuk a tizenegyesponttól a sarokig és vissza, majd megismételtem. Hat-nyolc alkalommal is megcsináltam ezt.

„Nem szerettem a hajszálpontos passzokat. Nyomás alá akartam helyezni magam”

Olyan sok gólt szereztél, mint a legjobb csatárok. Mitől voltál ilyen jó?
Ezen különösen sokat dolgoztam a teljes pályafutásom során. Már fiatalkoromban elhatároztam, hogy nem leszek olyan középpályás, aki középen ténfereg, és bár hatással van a játékra, de nem ér el gólt. Tudtam, hogy nagyon sokat kell gyakorolnom, ha el akarom sajátítani a helyes technikát. Elkezdtem dolgozni azon, hogy jó időzítéssel érkezzek a büntetőterületre. Sokat figyeltem a csapattársaimat, azt, hogy pontosan honnan szeretik beívelni a labdát. Azt akartam, hogy jókor legyek jó helyen. A munka jelentős része mentális volt, rengeteg monotonitással. A befejezéseknél igyekeztem minden változatot kipróbálni, ezek között volt a távoli lövés, de az ösztönös megoldás is a tizenhatoson belül. Az edzések során mindig úgy kértem a labdát, hogy le kelljen kezelnem azt. Nem szerettem a hajszálpontos passzokat. Nyomás alá akartam helyezni magam, sokat gyakoroltam az ötösön belül is. Tudtam, hogy mindezt már senki sem várja el egy középpályástól, éppen ezért izgatott.

(Megjelent a FourFourTwo magazin 2018. szeptemberi lapszámában.)