Egyetlen olyan izlandi él a világon, akinek része lehetett BL-győzelemben. Eidur Gudjohnsen felemelkedésében szerepe volt az intelligenciának, a gyorsaságnak és a fizikumnak.
Interjú Chris Flanagan
Ahogyan korábban Teddy Sheringham, úgy Gudjohnsen is magáévá tette a „másodcsatár” szerepkörét, összeeresztette jó megérzéseit és technikáját, ennek köszönhetően kétszeres bajnok lett a Chelsea-vel, és Bajnokok Ligáját nyert a Barcelonával. Most a FourFourTwo-nak mondja el, hogyan is történt mindez.
Kik voltak a példaképeid gyerekkorodban?
Sokat néztem az apámat, aki az Anderlechtben futballozott, és csapatával az európai színtéren is megmérette magát. Készített egy videót az általa szerzett gólokról, én pedig állandóan azt néztem. Leginkább az elhivatottsága ragadott meg, és hogy sosem adta fel. Abban a szerencsében lehetett részem, hogy megtanított nekem pár dolgot. Ezek közül az egyik az volt, hogy nagyon fontosak a jó megérzések, hogy előre lásd a mérkőzést, és hogy mi következik.
Intelligens játékos voltál, aki okos mozgásával talált magának helyet. Ki ihlette a stílusod?
Dick Advocaat volt az edzőm a PSVben, ő vitt oda, még mielőtt tizenhét éves lettem volna. Tőle tanultam meg, miként csináljak helyet. Sose állj egy helyben, mindig mozogj. Nem kell sprintelni, de érezd, hová megy majd a labda, és találd meg a csapattársaidat. Szerencsés vagyok, hogy olyanokkal játszhattam együtt, mint Jan Wouters, aki tagja volt az 1988-as holland Európa-bajnok keretnek.
Ha egy olyan fiatal játékost kellene edzened, akinek a stílusa hasonlít a tiédhez, milyen tanácsot adnál neki?
Tudd, hogyan játszanak a csapattársaid. Ha így teszel, meg fogod érteni, mit akarnak a labdával. Rövid mozdulatokkal rázd le a védőd, úgy, hogy az ellenkező irányba indulsz el. Nehezebb dolga lesz, hogy megsejtse, mit akarsz.
Mi volt a legjobb tanács, amit csapattárstól kaptál?
Hogy legyek önzőbb. Ez még akkor volt, amikor fiatalon leginkább kilencest játszottam. Azt a tanácsot kaptam, hogy ne érjem be egy góllal, lőjek inkább kettőt-hármat. Ezt Wouters mondta nekem. Azt is hozzátette, ha csak egy másodpercre is megállok, alaposan seggbe rúg.
Mi volt a legfontosabb lecke, amit csatárként tanultál?
Ha kihagyod a helyzetet, jön a következő. Ha hibázol egy mérkőzésen, használd ki a következőt, hogy javíts. A rossz teljesítmény, egy nagyobb hiba jobb eredményre sarkallhat. Tizenhét éves koromban csereként álltam be a PSV játékosaként a Barcelona ellen az UEFA-kupában, és két hatalmas helyzetet is kihagytam. Végül a nyolcvanadik percben Sergi betalált, és ezzel kiütött bennünket. Egy hónapomba telt, mire magamhoz tértem. Ha sikerül továbblépned, és a következő meccsre koncentrálnod, minden könnyebbé válik.
Hogyan értékelnéd magad a posztjaidon?
Kilencesként kezdtem, voltam támadó középpályás és klasszikus középpályás is, ha valaki sérült volt a csapatban. Advocaat felismerte, hogy több poszton is bevethető vagyok, mert képes vagyok olvasni a játékot. Tudtam, miként kell kezelni a labdát, lerázni a védőket, és helyzetbe hozni a csapattársakat. Aki több poszton is kipróbálja magát, jobban rálát a játékra.
„Hollandiában a két csatár fejezi be a támadást, Angliában rájöttem, a védekezés már korábban elkezdődik”
Gyakoroltál külön a partnereiddel?
Azok még más idők voltak, általában ketten játszottunk csatárt, úgyhogy sokat gyakoroltunk a társakkal. Figyeltünk rá, mit tegyünk, ha a labda kimegy szélre, hogyan helyezkedjünk ilyenkor, hogy ne zavarjuk egymást.
Maradtál még edzések után?
Igen, de nem túl sokáig, mert fiatalon eltörtem a lábam, és nem akartam túlhajtani magam. Tudtam, mik a korlátaim, és mikor elég. Inkább elmentem futni egyet este. Lehet többet teljesíteni, de fontos, hogy ne erőltesd meg magad. Ilyenkor megnő a sérülés veszélye.
Milyen tanácsot adnál egy csatárnak, aki szeretne nyugodt maradni a kapu előtt?
Ne féljen attól, hogy kihagyja. Ez a legnagyobb hiba, ami rombolhatja egy futballista önbizalmát. Ne félj, hogy hibázol, ha nem sikerül, bemegy a következő.
Melyik posztot szereted a legjobban?
A támadó középpályás és a csatár szerepét. Ezekben tudtam a legtöbbet segíteni a csapatnak. A szabadságom az edzőimen múlt. Hollandiában az első két ember fejezi be a támadásokat. Amikor Angliába kerültem, rájöttem, hogy nemcsak egyszerűen csatárok vagyunk, a védekezés már korábban elkezdődik. Különösen igaz volt ez Sam Allardyce irányításával a Boltonra.
Miként változott a pozíciód aszerint, hogy épp a csapatodnál volt-e a labda, vagy az ellenfélnél?
Ez attól függött, hogy miben egyeztünk meg a védekezéssel kapcsolatban. A Chelsea-nél volt, hogy José Mourinho arra kért, legyek második csatár, ha vesztésre állunk, és vigyem előbbre a mérkőzést. De ha átvettük a vezetést, máris azt mondta, legyek a harmadik középpályás, hogy létszámban felülmúljuk őket. Néha úgy helyezkedik az ember, hogy indulhasson a kontrára, mert azt gondolja, úgysem okozhatnak nekünk bajt. Ez olyan kockázat, amit akkor vállal az ember, ha olvassa a játékot.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2018. novemberi számában.)
