Illusztráció: Matthew Stevens
A magyar sportélet legnagyobb sztorija hónapok óta Hosszú Katinka és a Magyar Úszószövetség háborúja üzengetéssel, széttépett szerződéssel és egyéb nyalánkságokkal (cikkünk 2016 áprilisában jelent meg – a szerk.). Az egész ügy kirobbanását az idézte elő, hogy az úszónő nem kívánt ingyen szerepelni a Gyárfás Tamás vezette MÚSZ kampányfilmjében, amellyel a 2017-es budapesti úszó-világbajnokságot kívánták népszerűsíteni. Aztán jött a Túró Rudi-ügy, amelyben szintén Hosszú Katinka (és a Puskás-örökösök) mondtak nemet, miután kiderült: a Magyar Olimpiai Bizottság és a Pöttyös Túró Rudi magától értetődőnek vette, hogy a mai és egykori sportolók teljesen ingyen adják a nevüket és arcukat a reklámkampányhoz.
Sokan azt mondják: ez a Kádár-kori Magyarországon működhetett csak így – a „szocialista sporterkölcsre” hivatkozva –, ahogy most Gyárfás, a MOB vagy az édességgyártó elképzelte, azóta viszont más szelek fújnak a sportvilágban is. Hogy a Kádár-korszakban mennyire így volt, azt bizonyítja mostani történetünk is – és már akkor is felháborodást keltett és vihart kavart.
Történt, hogy az 1986-os mexikói világbajnokságra kijutó és az azt megelőző selejtezősorozatban roppant népszerűvé váló magyar futballválogatottról a kvalifikáció biztossá válása után nem sokkal, 1985 őszén naptár készült – amely egyébként ma is sok futballszurkolónak megvan, őrzik a máig utolsó, vb-szereplő válogatottunk emlékére.
„1985 őszén, Mexikóból hazajövet (a körülmények felderítése céljából járt ott akkor a magyar küldöttség – a szerk.), a fiam egy – arcképemmel díszített – naptárral jelent meg – idézi fel Gyöngyvirágtól lemondásig című önéletrajzi könyvében Mezey György, az akkori szövetségi kapitány. – A sarkon vásárolta, kettő-ötvenért. Megrökönyödtem. Velem erről nem beszéltek, engedélyt nem adtam rá, mégis árulják. Érdeklődtem, kiadásra várt a válogatott fotója, több játékos arcképe különböző piperecikkeken díszelgett, magamé pedig még egy borotvahabén is. Nem akartunk magunkból üzletet csinálni, igaz, meg sem kérdeztek bennünket. Felháborodtunk valamennyien. Felesleges reklámnak és olcsó népszerűség-hajhászásnak tartottuk az egészet, amelyre még sem személyünkkel, sem eredményeinkkel nem igazán szolgáltunk rá. Ügyvédem által bejelentettem: amennyiben a hozzájárulásom nélkül arcképemet bármilyen fajta reklámcélra felhasználják, bíróságra megyek. Egy szövetségi kapitány a vb előtt bíróságra… Szép kis felkészülés!” (Egy újabb hasonlóság a Katinka-üggyel, hiszen az úszónőt is gyakran azzal a kritikával illetik, hogy miért az olimpia előtt robbantotta ki a botrányt.)
Ám a mexikói felkészülés során nem csupán a naptárral és a piperecikkekre jogdíjfizetés nélkül elhelyezett képekkel bőszítették fel a válogatott vezetőit, ennél jóval nagyobb vihart kavart egy tervezett filmforgatás – csakhogy egy újabb hasonlóság folytán rímeljen a Hosszú-ügyre. Az MLSZ ugyanis a válogatott tudta nélkül áldását adta arra a kezdeményezésre, amelynek keretében, egy nagyszabású produkció részeként filmet kívántak forgatni a Mezey-csapatról, követve az együttes életének minden rezdülését, együtt utazva a csapattal még Mexikóba is. A filmalkotás rendezője Koltay Gábor volt.
„Szép volt, fiúk! címmel terveztem egy filmsorozatot 1985-ben a magyar labdarúgás akkori, az azt megelőző egy-két évtizedhez képest sikeresebb időszakáról – mondja a FourFourTwo-nak Koltay Gábor. – Verebes József csodát tett Győrben, Bicskei Bertalannal ifjúsági Eb-t nyertünk, Kovács Ferenc UEFA-kupa-döntőig vezette a Videotont, a válogatott pedig kijutott a mexikói világbajnokságra. Rendkívül érdekelt a nagy edző- és játékosegyéniségek sorsa, akik a korántsem profi körülmények közepette mégiscsak figyelmet érdemlő eredményeket értek el. Természetesen ennek megkoronázása a válogatott csapat menetelésének, majd pedig a világbajnoki szereplésnek a bemutatása lett volna. Szakértőnek Szepesi Györgyöt kértem fel, aki akkor az MLSZ elnöke volt. A film készítését az akkor még létező Mafilm vállalta.”
A játékosok és a stábtagok azonban kézzel-lábbal tiltakoztak a korabeli „valóságshow” ellen, különösen annak fényében, hogy négy évvel korábban nagyon sokat ártott Mezey elődje, Mészöly Kálmán megítélésének (hogy változik a világ, ma már úgy látjuk: inkább jót tett…) az …és Mészöly Kálmán a kapitány című dokumentumfilm, amely bepillantást engedett a szövetségi kapitány privát szférájába a Norvégia elleni fontos vb-selejtező előtt és alatt.
Mezey Koltaynak és Szepesi Györgynek is elmondta, hogy a magyar játékosok nincsenek ahhoz hozzászokva, hogy minden arcrezdülésüket kövesse a kamera, így ez megzavarja a felkészülést, ám a hivatalos szervek, különösen az Országos Testnevelési és Sporthivatal, az OTSH kiváltképp támogatta a film elkészültét.
Az 1986-os, húsvéti magyar–brazil barátságos mérkőzés előtt Mezey kapitány egyesével kikérte a játékosok véleményét, hogy akarják-e a filmet, és mindannyian egyértelmű nemet mondtak rá. „Udvarias hangú levélben kértem Koltayt, hagyják abba a film bennünket érintő részének forgatását, hagyjanak bennünket nyugodtan készülni – írja Mezey a fent említett könyvében. – Koltay egyik levelében azt ígérte, hogy tiszteletben tartja minden fenntartásomat és félelmemet, tudomásul veszi aggályaimat. Megígérte, hogy a hátam mögött sem fog mást mondani vagy csinálni. Ennek ellenére forgattak tovább…”
Az akkoriban az Austria Wienben légióskodó Nyilasi Tiborhoz pedig elutazott Bécsbe a forgatócsoport, minden megkérdezés vagy előzetes bejelentés nélkül bementek hozzá az öltözőbe (ezen osztrák csapattársai is igencsak felháborodtak), sőt a lakására is. Amikor Nyilasi nem akarta őket beengedni, egy, Buda István OTSH-elnök által aláírt hivatalos engedélyt lobogtattak meg a szeme előtt, és folytatták a felvételt.
Emiatt Mezey 1985. november 10-i keltezéssel levelet írt Krizsán József MLSZ-főtitkárnak, és bejelentette: lemond szövetségi kapitányi posztjáról, ha nem hagyják abba a filmforgatást.
„Ez volt az egyetlen, amikor nem fenyegetőztem, hanem lemondtam – magyarázza Mezey. – Később a vezetők is arra hivatkoztak, hogy velem nem lehet együtt dolgozni, mert állandóan lemondással fenyegetőzöm […] végül Szepesi György, Tibor Tamás és Páncsics Miklós írásban garantálta, hogy nyugodtan dolgozhatok tovább.”
Persze, egészen másként jöhetett volna ki a történetből Mezey, ha nem szerepelt volna le olyan csúnyán Mexikóban a csapat. Így a filmforgatás ellen folytatott boszorkányüldözésével – és egyéb, a paranoia jeleit mutató viselkedésével – végül magából csinált bohócot. Még úgy is, hogy a mexikói felkészüléshez kapcsolódó másik történetben, a csapat reklámértékét ingyen kihasználókkal szembeni ellenérzésében maximálisan igazat adunk neki.
Veszprémi Linda
Filmtekercs a kertben elásva
Az eset kapcsán megkérdeztük Sallai Sándort, a Bp. Honvéd és a válogatott akkori védőjét, hogy őket, labdarúgókat kérdezte-e bárki arról, hogy megjelenhet-e az arcképük, nevük egyes termékeken.
„Soha, senki. Ez akkoriban magától értetődő volt. A Honvéd volt az egyik első csapat például, amelynek mezszponzora lett, a Skála, de ezért is maximum a klub kapott valamit, mi semmit, még egy kis kedvezményt sem az áruházban. A külföldről hazatérő Döme (Détári Lajos – a szerk.) volt az egyetlen, aki azt mondta, ingyen nem nyilatkozik, nem is hívták többé sehová, hogy ne kelljen neki fizetni. A filmforgatás is különös volt: senki sem szólt nekünk semmit, egyszer csak jöttek a filmesek, és elkezdtek forgatni, nem is értettük az egészet, ez mégis hogyan lehetséges.”
Koltay Gábor rendező felidézi a film leállításának körülményeit:
„Mezey az egész forgatást is igyekezett ellehetetleníteni, azaz meggátolni, hogy bárhol másutt dolgozzunk a Szép volt, fiúk!-on. Ez eleinte nem sikerült, mivel szándéka mindenkit, így Szepesi Györgyöt, Buda István akkori államtitkárt, Tibor Tamást – amúgy Mezey esküvői tanúját –, a pártközpont sportpolitikusát, vagy akár Kőhalmi Ferencet, az akkori filmfőigazgatót is megdöbbentette. De az áskálódás végül is sikerrel járt, mivel az akkor még fekete bárány Varga Zoli ingolstadti lakásán utolért a Filmfőigazgatóság üzenete, hogy a stáb azonnal térjen haza. Mi ezt nem tettük meg, elvégeztük a munkánkat, majd hazatérve értesültem arról, hogy a forgatást leállították. Akkor még tizenhat milliméteres színes nyersanyagra forgattunk, a filmlaborban előhívott anyagot igyekeztem minél hamarabb megvágni. De amikor fülest kaptam, hogy a forgatott anyagot is be kell szolgáltatni, akkor a fémdobozokat nejlonba csomagolva a lakásom kertjében elástam. Ma már elég nevetségesen hangzik ez, de hát akkoriban egy ártatlan focis filmforgatás ilyen helyzetet tudott előidézni. Persze ehhez kellett Mezey György személye. A döntést végül is a pártközponttal egyeztetve Kőhalmi Ferenc filmfőigazgató hozta meg, aki egyébként a forgatás kezdetén meleg hangú támogató levelet írt Mezeynek, felhívva a figyelmét személyemre és a vállalkozás fontosságára. Kőhalmi aztán mutatott egy Mezey által írt levelet, amelyben – igaz, aláírás nélkül – lemond szövetségi kapitányi tisztjéről, ha a filmforgatást nem állítják le. Ez volt a totális paranoia. Nyilvánvaló, hogy ebből nemzetközi botrány lett volna, így aztán nekem kellett bedobni a törülközőt. A Szép volt, fiúk! című filmsorozat végül is csonkán, de elkészült (majd könyvként is megjelent – a szerk.). Amikor lecsillapodtak a kedélyek, és Mezey érzékelte, hogy nem tudok tovább forgatni, akkor kiástam az anyagot, éjszakánként lopva összevágtam a gyászos vébé-szereplést követően – csak a szépre emlékezve jelszóval –, és a televíziónak felajánlottam, de sem Radnai János, sem Vitray Tamás, sem az őt követő Knézy Jenő, sem senki azóta sem volt hajlandó leadni. Később az Idegenlégiósok című kétrészes epizódot, valamit a Sándor Csikarról készült portrét sugározta a televízió, a többit valamilyen oknál fogva nem (Puskással is készült bele interjú, abból vált szállóigévé: „Az én kabalám mindig a labda volt” – a szerk.). De hát jól tudjuk az örök igazságot, filmek ugyan sokszor maradnak dobozban, de csak ideig-óráig. Egyszer majd valaki bizonyára levetíti.”
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2016. áprilisi számában.)
