Szöveg Veszprémi Linda
Erősen elgondolkodott azon Reszeli Soós István, a Győri ETO vezetőedzője (hivatalosan: szakmai igazgatója), hogy a 2004. szeptember 25-i, Diósgyőr elleni idegenbeli bajnoki mérkőzésre leüljön-e csapata kispadjára. Pontosan tudta, hogy Diósgyőrben nem látják majd szívesen a szurkolók, akiknek meggyőződése szerint az előző évben Reszeli vitte csődbe klubjukat, és a város csak azért nem maradt futballcsapat nélkül, mert Kuti István, a siófoki futballklub tulajdonosa átköltöztette csapatát a jóval nagyobb nézőszámmal kecsegtető borsodi megyeszékhelyre, ahol a korábbi DVTK romjain megszületett a Diósgyőri Balaton FC. Reszeli 2003 márciusától az eredeti klubot működtető gazdasági társaság, a DVTK Kft. többségi tulajdonosi körének irányító, befolyásos vezetője volt, és a bíróság az év szeptemberében határozatban állapította meg, hogy a társaság fizetésképtelen, majd elrendelte a felszámolást.
A Miskolci Városi Ügyészségen még épphogy elindult az ügy – amelyben Reszeli ellen csődbűntett miatt emeltek vádat – tárgyalása, de a diósgyőri publikum már meghozta ítéletét: Reszeli a bűnös. Egyébként sem voltak túl jó hangulatban a helyi szurkolók, hiszen az idény első öt bajnokiján még pontot sem tudott szerezni a DVTK.
Az edző végül úgy döntött, hogy a nyilvánvalóan fenyegető légkörben is leül csapata kispadjára Diósgyőrben, és maga sem lepődött meg, hogy az ultrák szektorában az őt pocskondiázó transzparensek feszültek, legfeljebb azon csodálkozhatott el, hogy azok többsége olyan szókimondóan durva volt, hogy itt még csak körbeírva sem merjük idézni. A verbális támadásokat azonban másféle is követte, és a mérkőzés kezdetétől különféle tárgyak, kövek, tojások záporoztak a vendégek kispadja felé. Az ETO előzetesen semmit sem bízott a véletlenre, és a saját hazai meccseit biztosító céget, az Expolt kérte fel, hogy szükség esetén biztosítsa az edző védelmét, a biztonsági cég pedig tizenöt tagú stábbal érkezett meg Miskolcra. Szükség is volt az óvatosságra, mert egy ponton a helyzet annyira eldurvult, hogy a 32. percben Reszelit szabályosan ki kellett menekíteni a kispadról, a stadionból, majd a pedig a városból is, még a mérkőzés befejezése előtt. „Az ETO vezetősége kért fel minket a munkára – mondta a Nemzeti Sportnak Jungwirth István, az Expol ügyvezetője. – Előzetesen felvettük a kapcsolatot a Diósgyőr biztonsági főnökével, cégünk szaktanácsadója, Doszpot Péter pedig egyeztetett a miskolci rendőrkapitánnyal, Pásztor Albert alezredessel. A mérkőzés túlfűtött hangulatban kezdődött, gyorsan kiderült, hogy a hazai nézők tényleg nem kedvelik Reszeli Soós Istvánt. Félő volt, a Reszelire irányuló harag a csapaton fog lecsapódni, ezért jutottunk arra, kivisszük az edzőt a stadionból. Rutinmunka volt, kikísértük a stadionból, beültettük az előre odakészített autóba, és a rendőrség biztosításával kivittük Miskolcról. Később, a városon kívül találkoztunk az ETO buszával, a tréner ott csatlakozott újra csapatához.”
Ha már céltáblájukat veszítették a dühös, majd az újabb vereség (3–2-re nyert a Győr) miatt már meglehetősen frusztrált szurkolók, másikat kellett találniuk, és a lefújás pillanatában óhatatlanul kirobbant a balhé. Mintegy harminc hazai fanatikus átmászott a nézőteret a pályától elválasztó vaskerítésen, berohant a pályára, és közülük többen fenyegetően körbevették Vincze Gábort, az ETO játékosát, akinek testvére, Ottó ezt látva a játékoskijáróból visszaszaladt a pályára, és öccse védelmében odasózott egyet egy szurkolónak látszó, mellényét kezében tartó biztonsági embernek. A fékevesztett szurkolók ezután kővel megdobálták a győriek csapatbuszát, és megpróbálták ostrom alá venni a vendégöltözőt. A rendőrségnek kellett nagy erőkkel közbeavatkoznia, és könnygáz bevetésével megindult a tömegoszlatás. Két rendőr is megsérült, az egyik szolgálati járműben pedig jelentős kár esett. A győri játékosok még két órán át nem tudták elhagyni az öltözőt, majd kerülő úton, rendőri kísérettel jutottak ki a városból.
„Profi vagyok, de azért megviselt a szombat este – nyilatkozta két nappal később Reszeli Soós István. – Szerintem tudatosan szervezett akció volt. Például a műsorközlő, aki a polgármester szóvivője, egyszer sem figyelmeztette a publikumot, hagyják abba a mocskolódást. Több száz tojást és sörösüvegeket is nyugodtan behozhattak a nézőtérre. […] Különben a játékosaimmal előre megbeszéltünk mindent. Hiányom ellenére is biztos voltam a győzelmünkben. Kiüthettük volna az ellenfelet. Ám a végén már a pálya szélén álltak a vandálok, fenyegetőzésük hatására kaptunk két gólt. A lefújás után pedig elszabadult a pokol. Miskolcon saját szurkolóikat manipulálták egyesek, akiknek talán jól jönne, ha a botrány miatt kizárnák a diósgyőrieket, s megszűnne a csapat.”
Az edző nem remélhette, hogy erre nem érkezik válasz, és Kuti István diósgyőri tulajdonos nyílt levélben fejtette ki az álláspontját, amelyben elsősorban a két vendégfutballistát, a Vincze testvéreket hibáztatja a történtekért, mivel „a felvételeken is látszik, hogy öt-hat hazai rendbontó jutott be a pályára, ahol ugyan valóban megkergették a vendégek játékosát, a levonuló Vincze Gábort, aki azonban ahelyett, hogy befutott volna az öltözőbe, verekedni kezdett, s ezzel tovább provokálta az amúgy is feszült hangulatban lévő huligánokat”. A tulajdonos úgy véli, Vincze Ottó is hatalmasat hibázott, ugyanis „a biztonságot nyújtó játékoskijáróból visszafutva megütött egy rendezőt, aki könnyebben megsérült”. „Ha az említett két úr nem provokál balhét, nagy valószínűséggel mondható, hogy a mérkőzés rendben befejeződött volna” – olvasható a levélben. Reszeli válasza erre: „Nevetségesnek és felháborítónak tartom Kuti István állításait. Azt minősíti, aki ezt írta.”
Az előzmények ismeretében várható volt, hogy a tárgyalás sem lesz zavartalan a Miskolci Városi Bíróságon, ahol időközben a csődbűntett vádját kiegészítették jelentős kárt okozó csalás vádjával is. Reszelit a bíróság épülete előtt DVTK-szurkolók fogadták, akik durván szidalmazták, sőt egyikük majdnem le is köpte. Dr. Vaskó Tamás ügyész ezért a vádismertetése után zárt tárgyalás megtartását indítványozta, mondván: Reszeli Soós István emberi méltósághoz fűződő jogait sértik a sajtó, az újságírók és a televízió jelenléte az érkezésekor történtek miatt. Dr. Kollár Károly, az edző ügyvédje pedig azt nyilatkozta, hogy védencének nincs félnivalója, mert az ügy csakis valamelyik haragosa által indított „koncepciós per” lehet.
Az élet őt igazolta, mert 2008-ban a harmadfokú, jogerős ítéletben – amelyet már a Debreceni Ítélőtábla mondott ki – Reszeli Soós Istvánt felmentették mindkét vád alól.
Intett vagy nem intett?
Reszeli Soós Istvánt sajnos már nem tudjuk megkérdezni a 14 évvel ezelőtti botrányos eseményekről, mert 2015-ben elhunyt. Ehelyett két másik fontos szereplő korabeli megszólalásából idézünk.
Lestár Miklós, a meccset biztosító cég vezetője:
„Ami tőlünk telhető volt, megtettük. Megfelelő létszámmal jöttünk. Bent nem volt semmi atrocitás, a kinti balhé Vincze Ottó miatt tört ki, mert beintett a szurkolóknak az ablakból.”
Vincze Ottó, a Győr 11-szeres válogatott középpályása:
„Mi focizni jöttünk ide, de a végén már a saját bőrömet, illetve öcsémet, Gábort kellett védenem. A lejövetelkor megtámadtak minket, csak védekeztünk. A stadionból pedig nem integettem.”
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2018. novemberi lapszámában.)
