Szöveg Veszprémi Linda
A mikor 1957 elején Puskás Ferencnek külföldön kellett maradnia – akkor úgy tűnt, mindörökre, amelyből végül 24 év lett –, mert a Honvéd engedély nélküli nyugat-európai és dél-amerikai túrája után eltiltással fenyegették, sőt dezertálással vádolták, azt hihettük, hogy Magyarország már nem bánhat mostohábban leghíresebb szülöttével. Egészen 2005 augusztusáig…
Mert a több mint tizenkét esztendővel ezelőtti Real Madrid–Puskás Ferenc-válogatott jótékonysági mérkőzés pénzügyi hercehurcájára a legfinomabb szó is az, hogy: méltatlan.
Kezdjük ott, hogy Puskás Ferenc – aki akkor már öt éve állott napi 24 órás gyógykezelés alatt a Kútvölgyi úti kórházban az Alzheimer-kórhoz hasonló idegrendszeri betegsége miatt – sohasem szorult rá arra, hogy adományokat gyűjtsenek neki, és soha nem is kért ilyet. A TrendSport Kft. nevű magánvállalkozás azonban a fejébe vette, hogy Magyarországra hozza a Real Madridot, és úgy kalkulált: a sztárklub – amely persze nem szokott nemet mondani egy jó kis nyári zsíroskenyértúrára, ha jól megfizetik – hajlandóságát csak növeli, ha jótékonysági köntösbe öltöztetik a meccset, hiszen a madridiak mindig nagy becsben tartották korábbi játékosukat, Puskást, akinek nagy szerepe volt abban, hogy az ötvenes-hatvanas években a Real Madrid a világ első számú futballnagyhatalmává vált, és sorra nyerte a BEK-serlegeket.
Így aztán a Trendsport Kft. megszerezte Demján Sándor cégének, a TriGránit Rt.-nek a garanciáját, és üzleti alapon megszervezte a mérkőzést, amelyet úgy reklámozott, hogy annak bevétele Öcsi bácsi gyógykezelését hivatott támogatni. A Puskás családot erről meg sem kérdezte senki.
Valójában az egész projekten érződött, hogy a szervezők elsősorban a nézők pénzén kívánják támogatni Puskást, de leginkább saját magukat. Már a Real Madrid edzésére bejutni sem volt olcsó: egy 4490 forintos pólót kellett hozzá megvenni belépőjegynek. Csodálkoztak is a „galaktikus” sztárok, hogy kong az ürességtől a Puskás Ferenc Stadion lelátója, nem ehhez voltak szokva. A meccsre végül 38 ezer fizető néző látogatott ki (a tervek szerint Puskás a kezdőkörből köszöntötte volna a közönséget, végül azonban „nem tudott” kimenni a stadionba, amiben az akkorra már felerősödött méltatlan felhangoknak is lehetett szerepük), a Wanderley Luxemburgo edző irányította, Zidane-t, Ronaldót, Beckhamet, Raúlt vagy Casillast is felvonultató madridiak 3–1-re győztek a Lothar Matthäus által idehaza játszó futballistákból összeállított csapat ellen.
Az igazi szemkápráztatás azonban néhány nappal később következett, amikor hírek kezdtek szállingózni a pénzügyi elszámolásról. Kiderült, a 421 millió forintos bevételből Puskásnak csupán azt a 2.5 millió forintot szánták, amely az árverésre bocsátott, Puskás, valamint a pályára lépők által dedikált labda eladásából bejött. Igaz, aztán a szervezők a botrány tompítása érdekében még elkülönítettek 20 milliót, amit az MLSZ leendő alapítványának kellett kezelnie – amely pedig még létre sem jött, és a megszületéséről szavazó elnökségi ülés is elmaradt.
A Trendsport Kft-t képviselő promóter, Erdős László, a TriGránit nevében pedig Nyúl Sándor operatív igazgató sajtótájékoztatót tartott, amelyen kifejtették: hiába a 421 milliós bevétel, a kiadási oldal is 400 millióra rúgott: a Real Madrid fellépti díja 320 millió, a Puskás-válogatotté kétmillió forintot tett ki. Ezen kívül a spanyol sztárcsapat egy éjszakás tartózkodási költségei 25.5 milliót, a létesítménnyel, a biztonsággal és a szervezéssel kapcsolatos kiadások pedig közel 43 milliót tettek ki. Az elszámolás szerint a tiszta bevétel 21.980 millió forintot tett ki, ebből 10.990 volt a TriGránitra jutó rész.
Az ügy a szurkolók mellett az MLSZ berkeiben is nagy vihart kavart. A Magyar Labdarúgóliga elnöke, Kisteleki István, aki ekkor már számtalan fronton harcot indított dr. Bozóky Imre MLSZ-elnök ellen a hatalom megszerzése céljából, ezt az ügyet is hadrendbe állította céljaiért. Szégyennek nevezte, hogy csupán egyetlen labda bevétele jut a futball-legendának, és azzal kampányolt: az MLSZ-nek kötelessége lenne kiegészítenie az összeget legalább 70 millióra. Az MLSZ erre azzal replikázott: így is a szövetség fizeti évek óta Puskás kórházi ápolásának költségeit, ami pedig nem volt igaz. Nyúl Sándor a szervezők nevében úgy érvelt, hogy saját tőkebefektetéssel, saját kockázatot vállalva szervezték a meccset, tehát senkinek semmi köze ahhoz, kinek és mennyit adnak belőle. Demján Sándor az igazgatóval megüzente: az elszámolási „hercehurca” miatt csalódott, és ezért a jövőben valószínűleg nem kíván Magyarországra csábítani más sztárcsapatokat – mint például az előzetesen tervbe vett angol bajnok Chelsea-t –, illetve korábbi terveivel ellentétben futballiskolát sem akar már indítani az országban. Erdős László pedig ehhez a következőket fűzte hozzá:
„Közösen állapodtunk meg a húszmillió forint elkülönítéséről, vagyis tudott róla a Real Madrid, valamint a család ügyvédje is. Az alapítványt az MLSZ-elnökségnek kell jóváhagynia, és csak utána utalhatjuk át a pénzt. De az már nagyon zavar, hogy Öcsi bácsi felesége és lánya a nemzet kizsákmányoltjának tekinti magát. A Nemzet Sportolójának, Puskás Ferencnek a családja havonta ötszázezer forintot kap, a Real több ezer eurót szokott küldeni, és érdekes, ebből a hatalmas összegből mégsem sikerül a tízmillió forintra rúgó kórházi tartozásokat legalább csökkenteni. Ha minden jól megy, napokon belül átutaljuk Puskás Ferenc számára a húszmillió forintot – de az biztos, hogy ehhez a pénzhez sem a felesége, sem a lánya nem férhet majd hozzá.”
Ezen a ponton kezdett az egyébként is bizarr történet gyomorforgatóvá válni. A Nemzeti Sportnak adott interjújában Puskás Ferencné úgy nyilatkozott: úgy elszomorodott e szavaktól, hogy kedve volna újra elhagyni ezt az országot…
Aki azt hitte, a történet túlfutotta önmagát, téved, hiszen ezután vált nemzetközi botránnyá a magyaros futballbelügy: a brit Daily Telegraph és a Reuters is arról kezdett cikkezni, hogy a jótékonyság ürügyén Budapestre csábított Real Madrid által játszott meccs bevételéből csak alamizsna jutott Puskásnak, miközben a család arra kényszerül, hogy a londoni Bonhams aukciósháznál árverésre bocsássa a futballista 127 ereklyéjét, köztük az 1952-es olimpiai döntőben viselt cipőjét, a Pelé által a 75. születésnapjára neki dedikált brazil válogatott mezt, a világbajnoki ezüstjét (amelyről aztán kiderült, hogy csupán másolat) vagy a Stanley Matthews búcsúmeccsén viselt mezét.
Noha ez az árverés jóval korábban szerveződött, a sajtóban menthetetlenül összemosódott, s úgy jött le, mintha a Puskás család kevesellné a meccsből kapott pénzt, és mintegy „bosszúból” elárvereztetné a nemzeti kincsekké nemesült futballemléktárgyakat. Sepp Blatter, az akkori FIFA-elnök is így értelmezte, mert nyomban felhívta személyesen Bozóky MLSZ-elnököt, hogy teljes körű tájékoztatást kérjen a hírhedtté vált jótékonysági meccs anyagi körülményeiről, egyben azonnal rendelkezett, hogy a FIFA folyósítson segélyt a labdarúgás valaha volt egyik legnagyobb alakjának megsegítésére. „Adományt juttatunk el Puskás Ferencnek és a feleségének, Erzsébetnek.
A FIFA humanitárius szituációként tekint erre a kérdésre, amellyel a különleges körülmények miatt foglalkozni kell” – fogalmazott Blatter. Bozóky MLSZ-elnök így magyarázkodott a Nemzeti Sportban: „A FIFA elnöke azt az üzenetet hagyta számomra, hogy minél hamarabb hívjam vissza. Meglepődtem, hiszen nem mindennapos esemény, hogy a FIFA elnöke telefonon keres. Arra kért, hogy részletesen számoljak be az ügy jelenlegi állásáról […] A mai napig sem tudom a választ, kinek állt érdekében, hogy ilyen rossz fényben tüntesse fel a magyarokat.”
José Luis Lopez Serrano, a Real Madrid külkapcsolatokért felelős igazgatója azt mondta: személyesen néz utána, mi a helyzet „a nem létező alappal”. Serrano elmondása szerint a mérkőzés előtt egyezség született arról, hogy ha a Real eljön Budapestre, egy alapot kell létrehozni. „Azt hittem, hogy e megállapodásnak eleget tettek” – mondta Serrano, aki meglepődve jegyezte meg, hogy Puskás feleségét a magyar szervezők a meccs óta meg sem keresték.
De hogy a végére egy pozitív epizód is maradjon: noha a Sportmúzeum és a Nemzeti Sporthivatal nem tudott vagy nem akart síkra szállni az árverésen a Puskás-relikviák Magyarországon tartásáért, végül mégsem került külföldre a pótolhatatlan nemzeti kincsestár, mert Bodnár György vállalkozó az árverés előtt egy csomagban megvásárolta a teljes gyűjteményt, amelyet aztán hazaszállított Magyarországra, és később a Puskás spanyolországi hagyatékát hazaszállító felcsúti Puskás Intézetnek adományozta.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2017. februári lapszámában.)
