Illusztráció: Matthew Stevens
Manapság már-már természetes – külföldi ligákban is –, hogy sokszor nem a pályán elért eredmények, hanem a licencadó bizottság dönti el, mely csapatok vehetnek részt a következő kiírásban, de 2006 tavaszán még senki sem tudta elképzelni, hogy ezt az ország legnépszerűbb csapatával, a Ferencvárossal is meg lehet csinálni. A 2005–06-os idényben elért hatodik helyezésével ugyan nem büszkélkedhetett a magyar rekordbajnok, de azt azért kevesen gondolták volna, hogy ezzel a helyezéssel nem lehet bentmaradni az NB I-ben…
A klub gazdag történelmének mélypontja: az „angol” Fradi
Amikor 2006. május 10-én az MLSZ elsőfokú licencadó testülete elutasította a Honvéd, a REAC, a Sopron és a Ferencváros licenckérelmét, még mindenki legyintett, hogy porhintés az egész. Különösen azután, hogy május 31-én a fellebbviteli licencadó testület már mind a négy klubot átengedte a rostán, az FTC-t azzal a „szigorú” feltétellel, hogy az Üllői úti létesítmények ingatlanpályázatáról és a klub pénzügyi helyzetéről folyamatosan beszámol. Elég álságos hozzáállás volt ez abban az időszakban, amikor szinte valamennyi klub adósságban úszott, de a kiskapuk jó szokás szerint tárva-nyitva álltak, mindegyik egyesület próbálta különféle papírokkal bizonyítani, hogy mennyire tőkeerős. Hat klub (Fehérvár FC, Újpest, Diósgyőr, Sopron, Honvéd, FTC) még így is csak a reorganizációs hitelnek köszönhetően tudott fennmaradni, amelyet nem sikerült időre visszafizetnie egyiküknek sem, ám az utolsó pillanatban a Magyar Hivatásos Labdarúgóliga (MHLL) átvállalta ezt az adósságot.
Ez volt a papírforma, mégsem úgy haladtak tovább a dolgok, ahogy azt mindenki prognosztizálta. A Fradi 334 millió forintos tartozása ezzel ugyan 96 millióval csökkent, és július 13-án Kisteleki István MLSZ-elnök bejelentette, hogy minden akadály elhárult a Ferencváros NB I-es tagsága elől (sőt a bajnoki sorsolásnál az is kiderült, hogy az első fordulóban július 29-én a Kaposvár vendégeként lépnek pályára a IX. kerületiek), ám a másodfokú licencadó bizottság július 15-én úgy határozott: mégiscsak visszavonja az FTC (és a Vác) licencengedélyét, a csapat nem indulhat az élvonalban, mert a klub nem teljesítette az előírt feltételeket, elsősorban a játékosokkal és a szakmai stábbal szemben fennálló tartozás rendezését. Napvilágra került, hogy az egyesület hosszú hónapok, sőt valakiknek évek óta tartozott a bérével, és bár a többséggel sikerült megegyezni a kifizetések átütemezéséről, három játékosnál (Alekszandar Bajevszki, Sorin Botis, Takács Ákos) betelt a pohár. A népharag csak részben fordult ezen labdarúgók ellen, a szurkolósereg sokkal inkább a klubvezetőket (Ináncsy Miklós elnököt, Tepszics Ignác sportigazgatót és Kácsor Attila gazdasági vezetőt) támadta, hiszen ők idézték elő az áldatlan állapotot az egy évtizeddel korábban még a Bajnokok Ligájában villantó, és nagy vagyont szerző klubnál. Az adósság csak gyűlt, a nagy dérrel-dúrral bejelentett befektetőjelöltek pedig mind szélhámosnak bizonyultak, és sejteni lehetett, hogy a legfrissebb „messiás”, a spanyol–román–magyar HI Gruppo is ebbe a kategóriába sorolódik rövidesen.
„Mint derült égből a villámcsapás, úgy ért engem is a hír” – kommentálta a döntést Kisteleki, amit sokan igencsak álszent megnyilvánulásként értékeltek, különösen amiatt, mert az MLSZ-elnök korábban a Fradi ősi riválisának, az Újpestnek volt az edzője, no meg annak a Vasasnak játékosa és trénere is, amely a Fradi kizárásának legnagyobb haszonélvezőjévé válhatott azáltal, hogy a kiesése ellenére így az élvonalban maradhatott. Kisteleki elnök azonban védeni tudta a saját hátát, és rendre hangsúlyozta: nem az MLSZ vezetősége hozza a döntést, hanem a héttagú licencadó testület (amelyet egyébként az elnökség választott meg…), márpedig annak határozata végleges és megfellebbezhetetlen. A bizottság pedig azzal védte magát, hogy az UEFA szigorú előírásait követi az elbíráláskor, és ha nem járna el a legszigorúbban a feltételeket nem teljesítő klubokkal, akkor a kárvallott egyesületek (a Vasas és a Pápa) panasszal fordulhatnának az UEFA-hoz.
Az igazi bohózat azonban még csak ekkor kezdődött! Július 17-én váratlanul összeült a licencadó testület, és egész egyszerűen megváltoztatta a korábban megfellebbezhetetlennek tartott saját másodfokú ítéletét, és formai okokra hivatkozva megmásította a döntését, vagyis mégiscsak engedélyezte, hogy a Fradi és a Vác elinduljon az NB I-ben. Ekkor már nem csupán a Ferencváros szurkolói, de mindenki nagyon szerette volna tudni, személy szerint kik alkotják ezt a héttagú bizottságot, amely nem csupán a magyar bajnokságot, de saját magát is kezdte lejáratni, ám az MLSZ a tagok biztonsága érdekében mereven ragaszkodott a titoktartáshoz, és nem is szivárgott ki semmi, a sport- és bulvárlapok sem tudtak a névsorhoz férni. Az viszont kiderült, hogy július 17-én nem a teljes létszámban ült össze a testület, hét helyett csupán öt tag jelent meg, és 3:2 arányban szavazták meg az FTC és a Vác élvonalbeli tagságát. A Vasas és a Pápa azonnal jelezte, hogy az UEFA-hoz fordul, de nem is kellett olyan forrón enniük a kását, hiszen további fordulatokat tartogatott a történet. Kissé az volt az ember érzése, hogy a honi események meglehetősen szorosan követik az olaszországi Calciopoli-botrányt, és mindenki kivárásra játszik: ha a rekordbajnok Juventust ki lehet zárni a Serie A-ból, akkor meg lehet ezt csinálni akár a Fradival is idehaza. A különbség nem csupán abban állt, hogy Olaszország a friss világbajnok volt, míg Magyarország válogatottja a világranglista 84. helyezettje, hanem abban is, hogy Itáliában az arcukat adó, nyíltan felelősséget vállaló közszereplők kezében volt a döntés joga, míg nálunk egy titokzatos fantomtestület tartott bizonytalanságban mindenkit.
Gellei Imre vezetőedző irányításával a Fradi eközben a szokott módon készült a bajnoki rajtra, de azok után, hogy július 13-án volt, 15-én nem volt, 17-én megint volt licencengedélye az egyesületnek, talán már senki nem csodálkozott, hogy 20-án megint nem volt. A Kisteleki vezette MLSZ ugyanis ezen a napon feloszlatta a licencadó testületet, és saját jogkörében úgy döntött, hogy mégsem indulhat az NB I-ben a két csapat. Indoklásként pedig azt hozta fel, hogy az Eb-rendezésért folyó harc közepette nem akar szembemenni az UEFA-val, amely úgyis felül fogja vizsgálni a tagállamai összes klubjának rajtengedélyét, valamint hogy legutóbb szabálytalanul ült össze a bizottság, és jogtalan döntést hozott. Kisteleki a sportnapilapnak adott interjújában minden felelősséget magára vállalt, de hozzátette: „Nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy mi megpróbáltuk a lehető legalacsonyabbra tenni a lécet, de a Ferencváros ennek a minimumnak sem tudott megfelelni”. Ezután az MLSZ elnöksége új fellebbviteli licencadó testületet nevezett ki, teljesen új tagokkal, ám annak névsora sem volt publikus. Az MLSZ-elnök megszólalásából már sejteni lehetett, hogy nem sok oka maradt a bizakodásra a Fradinak, ráadásul időközben a jogerős ítélet is megszületett Olaszországban, és a Juventust (amely a Fradihoz hasonlóan története során mindig az élvonalban szerepelt) a másodosztályba sorolták vissza. Az már nem sokat rontott a zöld-fehérek helyzetén, hogy míg a ki nem fizetett edzők közül László Csaba és Gellei Imre hozzájárult a halasztáshoz, addig Pintér Attila nem: 40 millió forintra perelte be volt klubját.
Három nappal a bajnoki rajt előtt még nem lehetett tudni, hogy a Ferencváros melyik osztályban szerepel, ám július 25-én megszületett a fellebbezhetetlen ítélet: a Fradit kizárták az élvonalból, helyén a Vasas indulhat, a Vác pedig maradhat első osztályú. Ináncsy klubelnök lemondott, de az elnökség ezt nem fogadta el, a konfliktusokat mindig kerülő Albert Flórián ezúttal felemelte a hangját, és beszólt a „nem Fradi-érzelmű” vezetőségnek, következett némi hőzöngés, falfirkálás a székháznál, de nem tört ki a „forradalom”, pedig voltak olyan idők, hogy egy ilyen döntés után bizonyosan vér folyt volna a pesti utcákon. Abban az évben azonban nem a Fradi kizárása, hanem az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülése vitte az utcára az embereket. A hosszú jogi hercehurca után a Ferencváros kénytelen volt beletörődni a helyzetbe, és nekiveselkedett az NB II-es küzdelmeknek, mondván, hogy egy év után úgyis visszajut a csapat a legjobbak közé – ez végül három évbe telt.
Jogilag viszont elégtételt kapott a klub, amely beperelte az MLSZ-t: 2006 decemberében a Fővárosi Ítélőtábla azt a határozatot hozta, hogy jogtalan volt a Ferencváros kizárása, mert az MLSZ jogtalanul oszlatta fel a klubnak korábban licencet adó testületet, és a szövetség fellebbezése után a Legfelsőbb Bíróság is helybenhagyta a döntést, amely így véglegessé vált. Csakhogy ez a Fradin nem segített, mert nem lehetett csak úgy visszarakni a csapatot idény közben az NB I-be, a jogot most már a pályán kellett kivívni.
A közvéleményt azonban továbbra is foglalkoztatta, hogy ki volt a licencadó testületben az a hét fantom, akiknek a személyazonosságát annyira védeni kellett. Mészöly Kálmán a Sport TV egyik adásában egyszer elszólta magát, hogy tagja volt, az is kiderült, hogy Kovács Péternek, az Újpest akkori tulajdonosának is felajánlottak egy helyet, ám ő azt visszautasította. Az FTC Pártolók Egyesülete végül 2008 novemberében a bíróságon elérte, hogy az MLSZ elküldje számukra a héttagú testületet alkotók névsorát, amely így fest: Bárányos László, Horváth József, dr. Laczkó János, dr. Pálfay Szilárd, dr. Pere József, Riklik Anett, Szendrő Dénes.
Na, bumm! Nincs köztük híres közszereplő, nincs köztük volt Újpest- vagy Vasas-futballista. Így már nem is olyan érdekes.
Ráadásul a másik testület névsora továbbra sem ismert.
Veszprémi Linda
Járványos szótlanság
Szokásunk szerint ezúttal is igyekeztünk megszólaltatni azokat, akik a legtöbbet tudhatják az ügyről, lévén, hogy testközelből figyelhették.
Kisteleki Istvánt, az akkori MLSZ-elnököt és Mészöly Kálmánt – akiről elterjedt, hogy tagja volt a testületnek – hiába kerestük, egyikük sem kívánt nyilatkozni.
Izsó Ignác volt akkor és ma is az MLSZ jogi bizottságának vezetője, őt Vasas-múltja miatt elfogultsággal vádolták.
„Ügyvédként soha nem szoktam nyilatkozni a lapoknak az egyes ügyekről, most sem szeretnék ezen változtatni. Az engem ért támadásokat ebben a 2006-os ügyben nem értettem, hiszen a jogi bizottságot nem vonták be ebbe, kizárólag a licencbizottság döntött. Akkor is ezen a poszton voltam, amikor 2003-ban a Vasast zárták ki az NB I-ből, jóval kisebb vétkek miatt, arra sem volt befolyásom.”
Takács Ákost az elmaradt bérrendezésről kérdeztük:
„Csaknem öt évvel később jutottam a jogos béremhez, akkor is csak a hatvan százalékához. A bírósághoz nem fordultam, mert mégiscsak a Fradi volt a nevelőegyesületem, és nem akartam szembe köpni azokat, akik erről a helyzetről nem tehettek. Inkább személyesen próbálkoztam, jártam a klubvezetők nyakára, míg végül Rieb György elnöksége idején fizettek, ilyenekkel akart az elnök népszerűséget szerezni. De szar úszott ott akkor is…”
Megkérdeztük Scheer Sándort is, aki tudomásunk szerint Kisteleki István jó barátja, és tagja volt az MLSZ elnökségének, amely kijelölte a Fradit az élvonalból végül kizáró második licencadó testület tagjait is. Azt a Scheer Sándort, aki a társtulajdonos-vezérigazgatója volt aztán annak a Market Zrt.-nek, amely megépítette a Groupama Arénát.
„Az igaz, hogy tagja voltam az elnökségnek, de arra nem emlékszem, hogy mi jelöltük volna ki a licencadó testületet, szerintem nem mi, hanem az egy független testület volt, amely az UEFA hatálya alá tartozott. Nagyon régen volt, nem sok mindenre emlékszem, arra sem, hogy nekem kellett-e bármiről szavaznom a Fradi kitiltása kapcsán, de szerintem nem. Az eredeti döntés a csapat kizárása volt, mert a Fradinál nagyon amatőr módon kezelték a pénzügyeket, utána több fordulat következett, de a részletekre már nem emlékszem, mint ahogy arra sem, hogy végül kik zárták ki a csapatot.”
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2015. szeptemberi számában.)
