Szöveg Bodnár Zalán
Mérkőzés: ÉDOSZ SE–Budapesti Postás SE , 1950. március 19.
A két fél: Henni Géza (ÉDOSZ SE) és Rudas Ferenc (Budapesti Postás SE)
ELŐZMÉNYEK
HENNI GÉZA: Rovatunkban korábban sohasem volt példa arra, hogy azonos csapatban játszó két labdarúgó ütközetét idézzük fel, de most erre kerül a sor, hiszen olyan emblematikus esetről van szó, hogy muszáj megemlékeznünk róla sorozatunkban.
RUDAS FERENC: A Rákosi-korszakban hányattatott sorsú Ferencvárost 1950 márciusában ÉDOSZ-nak hívták fenntartója, az Élelmiszeripari Dolgozók Szakszervezete után. Henni Grosics Gyulával felváltva az alakuló Aranycsapat kapuját is védte, és Rudas volt többnyire a jobbhátvédje.
ZICCERBE HOZVA
HENNI GÉZA: A Fradi könnyedén nyerte meg 3:0-ra ezt a meccset tízezer néző előtt, Henni Gézának igazából csak egyszer forgott veszélyben a kapuja: amikor Óvári Ferenc, a Postás balszélsője ajtó-ablak helyzetben vezethette rá ziccerben a labdát a bal oldalon.
RUDAS FERENC: Rudas szélvészgyors jobbhátvéd volt, stoplisban is 11.2 másodperc alatt futotta a 100 métert, és jó szokása szerint főleg a könnyebb meccseken szándékosan lépéselőnyt adott az ellenfél támadóinak, hogy aztán nagy sprintet kivágva utolérje őket, elámítva a közönséget.
AZ ÜTKÖZET
HENNI GÉZA: Óvári tehát vezette a labdát a kapura, Henni rongyolt ki elé, Rudas pedig üldözőbe vette a csatárt, de ezúttal egylépésnyit késett, és éppen szerelni akarta Óvárit, amikor a kapujából kivetődő 90 kilós kapus nem a labdára, hanem Rudas kinyújtott lábára zuhant.
RUDAS FERENC: Aki kinn volt a meccsen, esküdözik, hogy a lelátón lehetett hallani a reccsenést: a lábszárcsont és a sípcsont is szilánkosra tört. Ahogy a hordággyal a mentőbe tették, édesapja ott állt mellette, és így biztatta: „Felépülsz, kisfiam, meglátod, nem lesz semmi baj”. A papa tévedett.
A KÖVETKEZMÉNYEK
HENNI GÉZA: Az 1953-ig a válogatott kapuját is őrző Henni 1965-ben elhagyta az országot, és az Egyesült Államokban élt 2014-es haláláig. Ekkor kérdezték Rudas Ferencet róla, aki a legnagyobb szeretet hangján beszélt Henniről, soha, egy percig sem haragudott csapattársára.
RUDAS FERENC: Pedig abban a pillanatban nemcsak a lába, de a pályafutása is kettétört, 18 hétig feküdt combtőig gipszben. 1951 júliusában visszatért, de már csak három nyögvenyelős év maradt benne. Szerinte a törés után nem mozgatták ki a bokáját, emiatt az örökre merev maradt.
A GYŐZTES
Egyébként sem szokott könnyű lenni, de ezúttal kifejezetten botorság lenne győztest hirdetni ebben az ütközetben, csapattársakról lévén szó. Mindenki veszített: Rudas, a Fradi és a magyar futball is. Egy ilyen sérülés akkoriban az orvostudomány lehetőségei mellett többnyire egy pályafutás végét jelentette, és bár a hátvéd rendkívüli elszántságának köszönhetően felépült, de többnyire csak a Fradi tartalékcsapatában jutott neki hely – ahol centert (!) játszott, nagyszerűen. Buzánszky Jenő is elismerte: ha nincs a sérülés, minden kétséget kizáróan Rudas lett volna az Aranycsapat jobbhátvédje, ő nyer olimpiát, EK-t és játszik vb-döntőt.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2021. januári számában.)
