Szöveg Bodnár Zalán Fotó FFT
Időpont és helyszín: 1981. november 22., Ferencváros–Videoton, NB I
A két fél: Beles Ferenc (Ferencváros) és Baranyi Sándor (Videoton)
ELŐZMÉNYEK
BELES FERENC: Eufemisztikusan fogalmazva: a nyolcvanas évek elejének két erős felépítésű védője volt a Ferencvárosban futballozó Beles Ferenc – akit edzője, Novák Dezső az ország legjobb fizikai adottságaival felvértezett játékosának nevezett – és a videotonos Baranyi Sándor.
BARANYI SÁNDOR: Nyersebben fogalmazva: a korszak rettegett „favágói” voltak, a betonba is belerúgtak volna, sokszor már a meccs elején összerezzentek tőlük a csatárok. Különös játéka a sorsnak, hogy ez a két kemény védő egymás útjába akadt ama régi novemberi meccsen.
KAKASVIADAL
BELES FERENC: A meccs 80. percében Baranyi el akarta vinni a labdát, amikor – a Kecskeméten Bébinek, a Fradinál Böbének becézett – Beles keresztezett, és a labdával elsodorta a lábát is. Kuti Sándor játékvezető nem fújt, sőt egy perc múlva szólt Baranyinak, hogy keljen fel.
BARANYI SÁNDOR: Kicsavarodott a jobb térde, és a diagnózis kimutatta: a belső és külső oldalszalagja és a mellső keresztszalagja is elszakadt, továbbá külső és belső porcsérülést is szenvedett. Ám a saját lábán bicegett le, mert nem akarta, hogy kinevessék a Fradi-szurkolók a hordágyon.
ŐK MONDTÁK
BELES FERENC: „Sajnálom, hogy akaratomon kívül sérülést okoztam – mondta Beles. – Már nem tudtam elhúzni a lábam, ő egyszerűen a jobb térdemnek ütközött. Talán azért, mert megtorpant, mert nem érezte magát biztosnak. A játékvezető sem sípolt, annyira egyszerű szerelés volt.”
BARANYI SÁNDOR: „Nem haragszom Ferire. Aki futballozik, tisztában van azzal, hogy ez benne van a játékban. Biztos, hogy nem szándékosan csinálta, azt megérzi az ember. Huszonnyolc éves vagyok, ez az első komoly sérülésem, egész szerencsés vagyok. Bár jólesett volna, ha meglátogat.”
ELSZALADT AZ IDŐ
BELES FERENC: „Szerettem volna meglátogatni a kórházban, de valahogy elment az idő, sok volt az elfoglaltság – mentegetőzött. – Aztán amikor elhatároztam, hogy bemegyek hozzá, Nyilasi Tibi mondta: ne menjek, már hiába. Ő volt benn a kórházban, de Baranyit már nem találta benn.”
BARANYI SÁNDOR: A térdszalag-szakadás általában egy év kihagyással járt, Baranyi mégis felépült a következő idényre. Régi formáját nem nyerte vissza az egyszeres válogatott védő. Hét évig játszott még, de inkább csak levezetett a Bakony Vegyészben, a Békéscsabában és a Veszprémben.
A GYŐZTES
Beles Ferenc számára kettős hozadéka volt az ügynek: a neve még rettegettebb lett, vele nem nagyon mertek kötekedni az ellenfelek. Nem úgy a szurkolók, akiknek a körében megszületett a „Beles, anyád keres!” rigmus. Nyilasi Tibor azonban megvédte: „Félnek tőle? Ez a mások baja. De vigyázat: sohasem alattomos, csak mindig kőkemény. Baranyi sérülése nem a Böbe bűne, világosan emlékszem, ott történt a szemem láttára.”
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2020. márciusi lapszámában.)
