Interjú Bodnár Zalán Fotó Kristóf Lajos
A kilencvenes évek talán legjobb magyar hátvédje, a Ferencvárosban nyolc esztendőt töltő Telek András – noha igyekezett megmaradni szeretett sportágánál, és visszavonulása után ifiedző is volt a Fradiban, illetve női szövetségi kapitány is – végül a futballtól nagyon távol eső területen helyezkedett el: immár hat éve biztosítási üzletkötő. Édesapja – szintén ezzel foglalkozott – javaslatára vágott bele a munkába. A volt futballista nem bánta meg a döntést. „Négy gyerekem van, az edzősködésből nem tudnám őket így eltartani” – mondja, némi meglepetésünkre.
Volt ferencvárosi csapattársa, most a Soroksár sportigazgatója, Szűcs Mihály és a Honvéd korábbi válogatottja, Nagy Antal is ilyen területen dolgozik. András a Willbot & Kopking’s angolos hangzású, ám magyar cégnél, ahol vagyon-, sport-, gépjármű- és felelősségbiztosításokat köt. A bérezés kizárólag jutalékos rendszerű, egy back office szolgáltatás segíti a munkát, a volt középhátvéd főleg az ügyfelek irodáiban tárgyal, de kávézókban, plázákban is találkozik az ügyfelekkel, akiknek ismerteti, majd lehetőség szerint értékesíti a termékeket.
A lapzártát megelőző utolsó előtti napon tudtunk csak találkozni vele: addig szinte minden perce foglalt volt, ugyanis december elejéig lehetett lemondani a gépjármű-biztosításokat, illetve másik biztosítótársaságra váltani.
Telek élvezi ezt a munkát. „Beletanultam és megszerettem – mondja. – Nagy előny, hogy igazi főnököm nincs, attól nem kell stresszelnem, hogy kirúghatnak, de miért is rúgnának ki, amíg hasznot hozok a cégnek. Egyre több az ügyfelem, egymásnak ajánlanak az emberek. Négy-öt év után úgyis kiderül, hogy valakinek van-e jövője ezen a pályán, vagy nincs. Szerencsére nem panaszkodhatok, olyan gazdag névlistám van, amelyből már jól megélek.”
Nem véletlen, hogy több korábbi futballistát is vonzott ez a pálya. Telek is megerősíti, hogy az ismertség nem hátrány ezen a területen, sőt… „Nagy előny, hogy legtöbbször nem ismeretlenül kell bemutatkoznom. Sokan azzal kezdik, hogy emlékeznek rám, szerették a játékomat, és gyanítom, hogy ez a döntésükben is megerősíti őket. Még az egykori Újpest-drukkerek körében is előnyöm van ebből, olyanokkal is üzletet kötök, akikkel játékoskoromban sohasem tudtam volna.”
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2015. januári számában.)
