Szöveg Bodnár Zalán Fotó Mravik Gusztáv, MTI, Szabó Miklós
A brigádban hatan vannak. Többségükben fiatal srácok, ötvenévesen (október 6-án ért a kerek évfordulóhoz) ő képviseli közöttük a rutint, a tapasztalatot. Isszák a szavait, bőven van miről mesélnie: Détáriról, Puskás Öcsi bácsiról vagy a saját pályafutásáról, hiszen annyi minden történt már vele, mint mással három életben sem.
Futballozott Csepelen, Kispesten, az MTK-ban, a Vasasban, Tökölön, Vecsésen, Ladánybenén, a török Vansporban, de az izraeli Beitar Jeruzsálemben és a Makkabi Netanjában is. Kétszeres magyar bajnok, 1993 és 2001 között 25-ször viselte a magyar válogatott címeres mezét, első válogatott meccsén Puskás Ferenc volt a szövetségi kapitány Dublinban, ő pedig két gólt vágott az íreknek a 4–2-es győzelem során.
Ő Hamar István, a korábbi remek csatár, aki most a soroksári IKEA-ban dolgozik, pontosabban a svéd lakberendezési cég logisztikai alvállalkozójánál, a TransKárpátia Kft.-nél.
„Az online megrendelt árucikkek becsomagolása és kamionra pakolása a feladatunk – mondja a munkájáról Hamar István a FourFourTwo-nak. – Két műszakban dolgozunk, éjszaka kitolják raklapokon a megrendelt árukat egy bizonyos helyre, amiket mi pedig napközben kézi erővel vagy a béka néven ismert emelővel felhelyezzük a kamionokra, amelyek elszállítják a cég egy elosztó helyéhez, és onnan viszik tovább a címekre.”
Megterhelő fizikai munkának tűnik ez.
„Hát, nem jött rosszul, hogy sokáig élsportoló voltam, és megvan még az állóképességem, az emelgetések mellett napi tíz-tizenöt kilométert is talpalunk – avat be minket a rejtelmekbe mosolyogva István. – De jól érzem itt magam, kulturált munkahely, nagyszerűek a körülmények, normális a munkatempó, szóval nincs okom panaszra.
Munka után az új hobbimnak, a lovaglásnak és a biciklizésnek élek, mindezekkel a menyasszonyom ismertetett meg, akivel öt éve vagyunk együtt.”
Mint mondja, a futball már nem része az életének, és noha ezt korábban nem tudta volna elképzelni, nem is igazán hiányzik neki.
„Hat éve vonultam vissza, utána egy ideig maradtam a labdarúgásban, edzősködtem, voltam egy időben szülővárosom klubja, a Tököl elnöke is, de két éve már semmi sem köt a focihoz – említi. – Szép volt, jó volt, de elég is volt. Az az igazság, hogy már a meccseket sem nagyon nézem a tévében, bár most nagyon várom az Izland elleni fontos meccset, amely az Európa-bajnoki szereplésről dönt, szurkolok a válogatottnak, ki is megyek a stadionba (az interjú október végén készült – a szerk.), de már nem a futball határozza meg a mindennapjaimat. A futball úgy maradt része az életemnek, hogy hetente egyszer játszom a nagytétényi öregfiúknál, a negyvennégy éven felüliek csapatában, olyan remek csapattársaim vannak, mint Tamási Zoli vagy Erős Karcsi.”
Júliustól dolgozik az IKEA alvállalkozójánál, egyébként Tökölön tevékenykedik a családi kertészetükben, de elmondása szerint nehezen viseli az év második felében a fóliasátorban a hőséget – olykor 50–55 fokot is lehet mérni –, ezért erre az időszakra, a januári tulipánszezon kezdetéig keresett más elfoglaltságot, és egy barátja segítsége révén adódott ez a munkalehetőség.
„Januártól újra a kertészetben dolgozom majd, de az a tervem, hogy jövő nyáron visszatérek az év második felére, úgy tűnik, ennek nincs akadálya, a visszajelzések alapján elégedettek a munkámmal.”
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2020. decemberi lapszámában.)
