Szöveg Bodnár Zalán Fotó Mravik Gusztáv, Getty Images
Unalomig ismételt régi igazság, hogy a futballistáknak már a pályafutásuk alatt érdemes felkészülniük a játék utáni életre, mert egy sérülés minden szép történetet egyik pillanatról a másikra átírhat. Pintér Sándor is tudja ezt, aki 1982-ben, a belga Royal Antwerp játékosaként szenvedett olyan súlyos sérülést (eltört a térde), ami miatt 31 évesen váratlanul vissza kellett vonulnia. Még ma sincs teljesen rendben: „Már kilencszer műtötték meg, lehet, hogy hamarosan megint meg kell – mondja Pintér. – Eddig már tizenháromszor kellett kés alá feküdnöm.”
A sérülés után a tanácstalanság egy ideig felütötte a fejét nála is, de aztán korábbi klubja, a Honvéd segítségével Budakalászon helyezkedett el, tíz éven át, 1984-től kocsmárosként dolgozott. Nem is rosszul, már a személye is vonzerő volt: akkoriban egy 39-szeres válogatott, vb-n is szereplő futballista társaságáért még sokan betértek egy pofa sörre, olyanok is, akiknek lett volna fontosabb dolguk.
Ekkorra már határozottan tudatosult az 1977-ben még az Év labdarúgójának választott Pintérben, hogy több lábon kell állnia: melegkonyhai üzletvezetői oklevelet is szerzett, illetve nyitott egy autófényező-műhelyt is Budakalászon (mestervizsgáját még aktív játékosként tette le, tehát mégiscsak gondolt a futball utáni civil életre is). Az edzősködéssel is megpróbálkozott, elvégezte az A-licences tanfolyamot, kisebb csapatoknál próbát is tett, ma a budakalászi ifistákat pallérozza.
Vágyódott vissza a kocsmapult mögé, ám a futballtól sem akart elszakadni. Így adódott a lehetőség 2004-ben: a budakalászi futballpálya melletti Gól Büféhez üzemeltetőt kerestek, és neki kapóra jött a lehetőség. Meccsnapokon ott van a legnagyobb élet, és a focitól sem szakad el, foglalkozhat a helyi fiatalokkal.
„A kocsmárosi életet azért kedveltem mindig is, mert lételemem a nyüzsgés, a nagy társasági élet. Szeretek emberek között lenni, szórakozni, beszélgetni, játszani, viccelődni. A túl komoly, fapofa emberekkel én szóba sem állok, azt szeretem, ha sok körülöttem a nevetés és a vidámság” – meséli felvillanyozva az öltözködésében is fiatalos, szemmel láthatóan jól formában lévő, szabályosan kigyúrt 65 éves futball-legenda. Keserűség nincs a hangjában, amikor közli: ma már azért kevesen tudják Budakalászon is, főleg a fiatalok, hogy ki is az a Pintér Sándor, aki Passarella, Kempes vagy Platini (a kis képen) ellen játszott az 1978-as vb-n, és aki anno a Kutas MLSZ-elnök által kitalált követelményrendszer keretében a Lóversenypályán megrendezett futásokat rendre megnyerte.
Jobban bántja, hogy a térde rakoncátlankodik, nem bírt már állni a pultban, ezért két és fél éve már fel kellett hagynia a munkával. Egy barátjának kiadta a Gól Büfét, de gyakran megfordul ott, a társaság miatt. Olykor megnézik közösen az NB I-es meccseket a tv-ben. Elvégre is, együtt sokkal jobb bosszankodni a maiak láttán…
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2016. áprilisi lapszámában.)
