Szöveg Ch. Gáll András Fotó FFT
1976 és 1985 között alig volt nála jobb középpályás széles e hazában. Burcsa Győző fénykorában a Videoton, a Rába ETO, majd újra a Videoton színeiben 241 NB I-es mérkőzésen 109 gólt szerzett – fedezetként! Az 1986-os magyar–brazilon (3–0 ide!) is szerepelt, de erre már kevesen emlékeznek, ami nem teszi boldoggá az 59 éves ingatlanfejlesztőt. Mert bizony Burcsa Győző 1996-ban végleg szakított a futballal.
„A MATÁV Sopronnál edzősködtem 1996-ban, ez volt az utolsó, futballal kapcsolatos munkám. Akkoriban ünnepeltük az 1986-os magyar–brazil tizedik évfordulóját, természetesen én is ott voltam az ünnepségen, hiszen játszottam azon a feledhetetlen három nullás mérkőzésen, nem is keveset, nyolcvankét percet. És akkor ott összefutottam a névadó főszponzor vezérigazgatójával, aki döbbentem kérdezte tőlem: »Szia, hát te mit keresel itt?«. Fogalma sem volt arról, hogy az általa szponzorált csapat vezetőedzője tíz évvel korábban válogatott játékos volt, és játszott a magyar futball történetének egyik jelentős mérkőzésén…”
Burcsa Győző keserűen idézi fel azt az eseményt, amely oda vezetett, hogy szakítson a futballal mint megélhetéssel, és az ingatlanszakma felé vegye az irányt.
„Szerintem sokkal komolyabb dolog a futball annál, semhogy ilyen hányaveti módon foglalkozzanak vele bizonyos, felelős beosztásban dolgozó emberek. A minap, a Győr–Videoton rangadón például én végeztem el a kezdőrúgást az ETO-stadionban, de a Vidi vezetői közül senkinek sem tudta, hogy ki vagyok. Természetesen nem Kovács Feri bácsira gondolok… Ezek a jelenségek azért nem erősítik az ember kötődését a sportághoz” – jegyzi meg a 15-szörös válogatott labdarúgó.
No, de hagyjuk a focit, végtére is tizenhetedik éve* az ingatlanbiznisz nyújt megélhetést a hosszabb ideje Sopronban élő egykori fehérvári és győri legendának.
„Eleinte polcrendszereket forgalmazó webáruházunk volt, de ez ma már nem igazán prosperál, a válság nem kímélte az üzletágat. Az ingatlanfejlesztés- és forgalmazás működik, a nulláról kellett indulnom, el kellett sajátítanom a szaktudást, hiszen kivitelezők vagyunk. Szerencsére a futballból hozott vállalkozószellem segítetett, a pontosság, a megbízhatóság mind-mind olyan erények, amelyeket a labdarúgásból, pontosabban az élsportból hoztam magammal. És a küzdőképesség már csak bónusz” – mosolyodik el az egykori gólerős fedezet.
De vajon miért éppen az ingatlanfejlesztésben próbált szerencsét Burcsa Győző másfél évtizede?
„A futballban nem láttam perspektívát, és a kétezres évek elején ingatlanboom alakult ki Magyarországon, az olcsó hitel korszakában boldog, boldogtalan építkezett, virágzott az üzletág. Ez volt 2008 előtt, ma viszont nagyon észnél kell lenni, a visszafogottság, az óvatosság aranyat ér. Én sohasem költekeztem, mindig visszaforgattam a nyereséget az üzletbe, nem jártam Ferrarival, és ennek a mértékletességnek most, a nehezebb időkben veszem igazán hasznát. Nem tartozunk senkinek, és nekünk sem tartoznak, sikerült úgy lavíroznom, hogy nem kellett kölcsönöket felvennem. A hitelesség és a korrektség a futballban ugyanúgy erény, mint az ingatlanbizniszben” – állítja.
És hogy előnyt jelent-e az, hogy Burcsa Győző, az UEFA-kupa-döntőben szereplő futballista, valaha két város, és talán az ország egyik kedvence volt? „Ajtók ugyan nem nyílnak meg a Burcsa Győző név hallatán, de emberek igen. És ez sokkal, de sokkal többet jelent” – tesz pontot beszélgetésünk végére a legendás középpályás, azaz ma már ingatlanfejlesztő.
* Az interjú 2013-ban készült.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2013. júniusi lapszámában.)
