Ritka eset, hogy egy NB I-es futballista a Bundesligába kerüljön, de előfordul. Olyat viszont még nem láttunk, hogy klubelnöknek. Olyat pedig pláne nem, hogy egy kézilabdaklub elnökének. Rott Ferenccel viszont ezt történt.
A 44 éves (cikkünk 2015-ben jelent meg – a szerk.)egykori futballkapus Veszprémben kezdte profi pályafutását 1990-ben, kétszer megfordult a Honvédban is, amellyel 1996-ban kupagyőztes lett, játszott a Haladásban és a BVSC-ben is. 1999-ben azonban úgy döntött, hogy Németországban próbál szerencsét, és a Darmstadt játékos-edzője lett, kézilabdázó felesége, az idehaza a Vasasban és a Nyíregyházában is megfordult Tóth Edina is vele tartott, a másodosztályú TuS Metzingen játékos-edzője volt. „A kézilabdaklubot egy bankár vezette, akiről váratlanul kiderült, hogy sikkasztott, amiért felfüggesztett börtönbüntetést kapott – idézi fel Rott Ferenc. – A feleségemet megkérték, segítsen, így kerültem a klubhoz, a véletlenek összjátékaként, vállaltam, hogy ideiglenesen én leszek a gazdasági igazgató. Itt ragadtam, elmélyedtem a kézilabdában, lassan bedolgoztam magamat a klubnál, és egyenes út vezetett az elnöki posztig. Ma már e körül forog az életem.”
Azt mondja, profi labdarúgói múltja nagy előnyt jelent ebben a munkakörben, ismeri a sport törvényszerűségeit, és még mindig rendkívül izgalmasnak tartja ezt a váratlanul jött kihívást. „Remek érzés, hogy bíztak bennem, hozhattam a saját ötleteimet, és miután mindenki menekült a süllyedő hajóról, felépíthettünk valami újat, a feleségem szakmailag, én pedig vezetőként tettem hozzá a részemet. Teljesen új szituációban találtam magamat, fogalmam sem volt, hogyan kell tárgyalni egy olyan céggel, mint a Hugo Boss, de aztán belejöttem.”
És van-e visszaút a futballba? „Még nem teljesen mondtam le róla. Kaptam már ajánlatokat, ha nem is a Bundesligából, de jó nevű kluboktól. Edzőként nem hiszem, hogy fogok még dolgozni, de vezetőként talán.”
Carsten Jancker ellen is játszott
Rott úgy gondolkodik, és úgy is kommunikál, mint egy született német sportvezető, és nincs kétségünk afelől, hogy tapasztalatait a magyar futball is tudná hasznosítani. Amikor megpendítjük neki ezt a fiktív lehetőséget, elmosolyodik. „Szép emlékeim vannak az NB I-es évekből, főleg, hogy játszhattam Kispesten Martti Kuusela edző keze alatt, aki igazi profi volt, vagy csapattársa lehettem Détári Lajosnak a BVSC-nél, de nem vágyom vissza a magyar futballközegbe. Követem a sajtót, barátaimtól, volt csapattársaimtól is mindenről értesülök, és szimpatikusabbak a németországi, tiszta viszonyok. Ha szabad kezet kapnék, érdekes kihívás lenne egy magyar futballklubot irányítani, de úgy érzem, még nem olyan a közeg. Most itt, Metzingenben szeretnék bizonyítani. Van még tennivalóm itt is bőven!”
Interjú Bodnár Zalán
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2015. májusi számában.)
