Interjú S. Tóth János Fotó FFT
A koronavírus-járvány miatt bezártak a színházak. Miként telnek ilyenkor a napjaik?
A mi filozófiánk az, hogy nem elmaradnak az előadások, hanem helyettük mást adunk. Advent idején vasárnaponként gyertyagyújtást szervezünk, folytatódik a tavaszi Maradj otthon, majd mi megyünk! programunk Veszprémben és a környező településeken. Lesz online karácsonyfa-állítás és -díszítés is a nézőkkel közösen.
Jelen helyzetben bővülnek vagy szűkülnek az igazgatói teendők?
Nincs kevesebb feladat, az esti kijárási tilalom viszont lehetőséget ad arra, hogy az ember filmeket nézzen, könyveket, színdarabokat olvasson el, felfrissítse a nyelvtudását. A lényeg, hogy nem szabad csüggedni!
Sportra is marad ideje?
Egyéni testedzésre veszélyhelyzet idején is van lehetőség. Nekem ott a kocogás, kiegészítve gimnasztikával, saját testsúlyos edzéssel.
Futball?
Jó néhány éve játszottam legutóbb. Félek, hogy megsérülök, ami problémákat okozna a munkámban.
Nem is hiányzik?
De, nagyon! Ha meglátok egy füves területet vagy egy labdát, rögtön beindulnak a reflexeim. Egy labda azért van az igazgatói irodámban…
Hiába, akinek a nagypapája a Fradiban futballozott.
Oberfrank Ferenc csatárposzton szerepelt a Ferencvárosban, a krónikák szerint gólt is szerzett zöld-fehérben. A klubtól kapott, a fotón is látható emlékplakettjét a mai napig őrzöm. Édesapám is játszott a Ferencvárosban, kapus volt. Négyen vagyunk fiútestvérek, Ferenc bátyám védett az FTC-ifiben Zsiborás Gáborral együtt, de végül az orvosi egyetemet választotta. Gyula öcsém és én a serdülőig jutottunk.
Mi maradt meg a futballból?
Nagyapám a hatvanas években vett a Balatonnál egy házat, és afféle indián törzsfőnökként maga köré gyűjtötte a családot. Mivel nemigen lehetett külföldre menni, a rokonság a tónál nyaralt, minket, gyerekeket pingpongasztal, kosárpalánk és focikapu várt a kertben. Középiskolában, a piaristáknál, aztán pedig a színészválogatottban is futballoztam. A kilencvenes évek végén kerültem be a csapatba, eleinte jobbhátvédet játszottam, és nem is ment rosszul a foci. A gyerekeim születése után azonban nagy kihívást jelentett, hogy a meccseket is beiktassam a programomba.
„A HAT HÁROMMAL AZ ARANYCSAPAT MAGASRA EMELTE A LÉCET, ÉS AZT NEKÜNK MEG KELL UGRANUNK!”
A színészválogatottal vagy a Könnyű Esti Sértés színészzenekar énekeseként voltak nagyobb sikerei?
Nehéz összehasonlítani a kettőt. Talán a Könnyű Esti Sértés nagyobb hatást váltott ki a művésztársadalomban, mint a futball, amely szűkebb réteget érdekelt.
Járt meccsekre?
Nem korszakokhoz vagy nevekhez kötődöm, hanem az érzéshez, hogy mit jelent a zöld-fehér szín, az a gyönyörű FTC-címer a három aranycsillaggal. Volt persze egy Bálint László, aztán Nyilasi Tibor, Ebedli Zoltán, Törőcsik András nevével fémjelzett időszak, akkoriban sokat jártam meccsre. Amikor a Vígszínháztól egy ugrásra megnyitotta az éttermét Simon Tibor, nála rendszeresen megfordultam, de nemcsak ebédelni, mert ez volt a csapat egyik törzshelye. A Real Madrid elleni BL-találkozóra Simi szerzett nekünk jegyet; Kaszás Attilával, Rudolf Péterrel és Méhes Lászlóval ott is voltunk a meccsen.
Most újra BL-csoportkörben játszhatott a Fradi.
Úgy éltem meg ezt, mint egy álmot. Negyedszázada abban reménykedtem, hogy a BL-szereplésből befolyó pénzből sikerül megerősíteni a csapatot; csalódás volt, hogy nem így történt. Bízom benne, hogy Kubatov Gábor és Orosz Pál vezetésével most még feljebb lép a Fradi, mert ez viszi előre a labdarúgásunkat. Ami nem egyszerűen sport, sokkal több: a magyar nemzet erejének egyik megnyilvánulási lehetősége. A hat hárommal az Aranycsapat magasra emelte a lécet, és azt nekünk meg kell ugranunk!
Mi a kiábrándítóbb: az üres lelátók vagy az üres nézőtér?
Mindkettő keserves élmény. Nézők nélkül futballozni közös hiány mindkét csapatnak, de legalább egymásra koncentrálhatnak. A színháznak viszont lételeme a szakralitás, amely csakis a közönség és a színjátszók találkozásával jöhet létre. Megszervezhető stream előadás persze, de én nem hiszek benne.
VILLÁMKÉRDÉSEK
Van kedvenc játékosa?
Több is, ám ha egy-egy külföldit és magyart kell mondanom, akkor Gerd Müllert és Ebedli Zoltánt választom.
Mire számít 2021-ben az Eb-n a magyar válogatottól?
A kijutásunk önmagában óriási siker, bízom benne, hogy nem zárjuk pont nélkül a csoportkört. Igaz, a Fradi csodásan helytállt Torinóban a Juventus elleni BL-meccsen, ilyenkor kit érdekel, hogy végül vesztett.
Az „Ahol mi labdába rúgunk” után lesz-e újabb CD-je a színészválogatottnak?
Ha jön felkérés, örömmel énekelek megint a csapattagokkal. Meg is kérdezem a csapatkapitány Nemcsák Károlyt, vannak-e ilyen terveik.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2021. januári számában.)
