Nézted A Dalt? Csak azért, mert én nem, de a gyerekeim folyamatosan képben tartottak.
A döntőt igen. Itt jóval kisebb a lemaradásunk a nemzetközi élmezőnytől, mint a futballban. Akár oda is érhetnénk a dobogóra, sőt meg is nyerhetnénk az eurovíziós fesztivált. Kállay-Saunders András tavalyi ötödik helyezése felért egy győzelemmel. Az Eurovízió-versenyen bárki első lehet, persze ha elvonatkoztatunk a politikától.
Ti is derekasan szerepeltetek a V. I. P.-vel 1997-ben!
Nézd, a tizedik hellyel nem kellett szégyenkeznünk, mint ahogy a Miért kell, hogy elmenj? című nótánkkal sem. De a labdarúgás egészen más…
Amennyiben?
Az a nagy szerelmem. A mai napig, lassan húszéves előadói múlttal a hátam mögött, a focipályán érzem magam igazán otthon. Mindig is a futballkarrierrért hajtottam, küzdöttem, valószínűleg stabil NB I-es játékos lehettem volna, ha…
Ha?
Ha nincs az a születési rendellenességem. A kilencvenes évek elején Nyíl (Nyilasi Tibor – a szerk.) volt a Fradi edzője, már felvitt az NB I-es csapat keretébe, szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy jól ment a játék. Sajnos bekattant a derekam, azt mondták, műteni kell, de akkor sem biztos, hogy meggyógyulok, legalábbis olyan szinten, hogy profi futballista legyek. Tibi nagyon számított rám, ezt nem csak én gondolom így, bement a kórházba, beszélgetett a professzorral, végül nem vállaltam a műtétet. Egy évig még játszottam az NB II-ben, majd Ausztriában három évig alsóbb osztályban, aztán befejeztem, mert beindult a V. I. P.
Rakonczai Imre (Fotó: Kristóf Lajos)
Azért én még emlékszem egy 1999-es Nemzeti Sport-címlapra. „Zenészt igazolt a BVSC!”
Ja, akkor Simon Tibi volt ott az edző, és másfél évig játszottam a zene mellett az NB II-es BVSC-ben Vincze Piluval, Polonkaival, Pomperrel és még sok nagyon jó labdarúgóval.
Manapság focizol még?
Nagypályán már keveset, ahhoz többet kellene edzenem, de kispályán baráti körben néha-néha. A tenisz váltotta fel a futballt az életemben.
Milyen poszton játszottál?
Tízes voltam, irányító középpályás, Tottiban nyomtam. Serli Sanyi bácsi volt az edzőm a Fradi serdülőben, a Szent István Szakközépbe jártam, olyan társaim voltak, mint Lisztes Krisztián, Sebők Vili, szeretném azt hinni, vihettem volna annyira, mint ők. Vincze Géza vitt vissza a Fradiba…
Jó edzőid voltak?
Nézd, Sanyi bácsi aranyos volt, Géza bácsit is szerettem…
Értem.
Ne köntörfalazzunk: nincsenek képzett edzőink. Huszonöt-harminc éve kellett volna húzni egy vonalat, és kimondani, hogy tíz esztendeig csak az utánpótlás-neveléssel foglalkozunk. Ami ma sem lenne még késő, ha egy évtized múlva valamilyen eredményt szeretnénk elérni. Akkor talán most előrébb tartanánk. Mert bizony, jelét sem látom az előrelépésnek. És mégis, hiszed, nem hiszed, szívesebben nézek egy hazai bajnokit – ahol magyar játékosokat láthatok! –, mint egy Bundesliga- vagy Premier League-meccset.
Mostanság a Symbolban szórakoztatod esténként a közönséget. Ez hogyan kezdődött?
Úgy hét éve a Kis Pipacs Pianó Bárban. Vendég voltam, Fűzy Gábor zongorázott, aztán én is kipróbáltam. Akkoriban úgy harminc dalból állt a repertoárom, ma már több százból, igaz, van hozzá egy füzetem… A Symbol egészen más, ott ezer embernél van telt ház! Három órán keresztül megállás nélkül énekelek, magamat kísérem zongorán, azt mondják, új műfaj teremtődött.
Kérnek számokat is a vendégek?
Persze. Ez egyfajta átmenet a bárzongorázás és a koncert között. A legnagyobb elismerést akkor kaptam, amikor az egyik vendég odajött hozzám, és bevallotta, azt hitte, playbackről énekelek.
És nem?
Persze, hogy nem.
Futballisták járnak az estjeidre?
Rengetegen! Sallai Sanyi, Nagy Anti – ő majdnem mindig ott van –, a kis Flóri, Balogh Torony… Szerencsére nagyon sok a munkám, rendezvények, esküvők, születésnapok.
Boldog ember vagy.
Az vagyok, de az egész zenészkarrieremet odaadtam volna, ha a futballista-pályafutásom kiteljesedhetett volna.
Villámkérdések:
1 – Ki volt a legjobb labdarúgó, akivel együtt játszottál?
Polonkai, Pomper, Sebők Vili, Lisztes, Vincze Ottó… Egyet nem tudnék mondani.
2 – Te kit küldtél volna idén (az interjú 2015-ben készült – a szerk.) az Eurovíziós Dalfesztiválra?
A Spoont. Ugyanaz a felállás, mint annak idején a V. I. P. volt, ügyesek!
3 – Szerinted BL-t vagy Eurovíziós Dalfesztivált nehezebb nyerni?
Nem kérdés, BL-t. A dalversenyen már mi is labdába rúgtunk, a BL-ben egyelőre nem látom a reményt.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2015. áprilisi lapszámában.)
