Szöveg Jon Spurling Fordítás Kovács Gergely
1. „Tudom, hogy jó voltam, de…”
A ’70-es évek közepének Arsenaljában az egyik legmegbízhatóbb játékos a kapus, Jimmy Rimmer volt. Az egyik meccs után egy southgate-i kocsmában ezt találta mondani: „Jól játszottam ma, de a többi tíz szégyellhetné magát”. Amikor ez viszszajutott az öltözőbe, Jimbo nemsokára a Villába távozott. „Nem ő volt az első a karácsonyi címlistánkon” – magyarázta meg a védő David O’Leary.
2. McGovern, a kiskedvenc
A Leeds United 1974 augusztusában igazolta John McGovernt, hogy betöltse a kilenc meccsre eltiltott Billy Bremner után keletkezett űrt. A szurkolók és a csapat azzal sértegették, hogy a 44 zűrös napot az Elland Roadon töltő Brian Clough csókosa. McGovern csupán négyszer lépett pályára, később ment Clough után a Nottingham Forestbe, hogy két BEK-et is megnyerjenek együtt. „Talán tényleg kicsit kemények voltunk a sráccal” – ismerte be Peter Lorimer.
3. Marsh a csapattól!
„Miután Rodney Marsh a csapathoz érkezett, próbáltam passzolni neki, de úgy zsonglőrködött a labdával, ahogy egy nyomorék fóka” – panaszkodott a Manchester City szélsője, Neil Young. A szabadúszó QPR-os 1972. márciusi leigazolását követően sirámai felerősödtek a csapaton belül is, mivel a City lecsúszott a címesélyesek listájáról. „Hihetetlenül béna volt” – kontrázott rá Mike Doyle. „Úgy viselkedtek, mint a maffia” – ezt viszont már maga Marsh mondta egykori csapatáról.
4. Futball- és nyelvtudás nélkül
Az Eintracht Frankfurt 2000 tavaszán a kiesés elkerüléséért harcolt, ám egy idő után már Dombi Tibor nélkül. Felix Magath vezetőedző szerint ugyanis a magyar légiós nem tanult meg németül, az edzéseken az ’56-os emigráns, exfrankfurti Sztáni István próbált neki fordítani a partvonal mellől, a hivatalos (igencsak aljas) indoklás szerint „zavarta a társait”, így aztán a kőkemény tréner javaslatára felbontották a szerződését.
5. Felfelé buktatták
Arcátlanságával nagyon idegesítette csapattársait a Millwallnál Gordon „Merlin” Hill az 1973–74-es idényben, ezért meglepték néhány tréfával. Volt, hogy „tévések” keresték, hogy tenisztudásáról beszélgessenek vele, és megesett, hogy a cuccait dugták el. 1975-ben a Manchester Unitedba igazolt, és az Old Trafford kultikus hőse lett. Szép volt, fiúk!
6. Stant nem érdeklik Busby képességei
A QPR ’70-es évekbeli legendája, Stan Bowles nem különösebben kedvelte a tartalékcsatár Martyn Busbyt. „Értem, Stan – fakadt ki egy szünetben Busby az öltözőben. – Azt akarod, hogy azzal verjem át őket, hogy befutok. Ezért nem passzolsz. Szeretnéd behülyíteni a védelmüket, ugye?” Nem egészen. „Azért nem adjuk neked a labdát, mert gyökér vagy” – érkezett a gyors válasz.
7. Játszik, ha akar
Amikor Kevin Campbellt és a lelátó kedvencét, Colin Coopert 1998 augusztusában eladta a frissen feljutott Nottingham Forest, Pierre van Hooijdonk kérte, hogy tőle is váljanak meg. Mivel ezt klubja nem teljesítette, három hónapos sztrájkba kezdett. Az első „durcáját” követő gólja novemberben született meg a nagy rivális Derby ellen, csapattársai mégis inkább Scot Gemmill-lel, az akciót előkészítő játékossal ünnepeltek. „Le sem szartam, mit akar csinálni” – mondta róla az idény végén a csapattárs, Steve Stone.
8. „Ha velünk akarsz kajálni, passzolj!”
Zaire 1974-es vb-táborában elszabadultak az érzelmek, miután a válogatott 9–0-ra kikapott Jugoszláviától. A helyzetet csak rontotta, hogy a mérkőzés után a középpályás Kidumu Mantantut azzal vádolták, sokszor szándékosan passzolt rosszul. Hatalmas vita után úgy döntöttek, a csapatkapitánynak egyedül, a többiektől távol kell étkeznie és edzenie. Jaj!
9. Sammer belelépett, majd lelépett
A ’80-as évek végének NDK-jában nem minősült pozitív erénynek, ha valaki vezéregyéniséggé akart válni. Így aztán amikor a Dynamo Dresden ifjonca, Matthias Sammer elkezdte kiosztani csapattársait, azok úgy álltak bosszút, hogy három számmal nagyobb stoplist adtak a renegát középpályásnak. „Nem volt más, puszta zaklatás” – intézte el egy mondattal Sammer, de gyorsan nyugatra távozott, amint a Fal leomlott.
10. A legrátartibb New York-i lakos
Az egykori Barcelona-középhátvéd, Rafa Márquez nem sokat tett azért, hogy kétéves ottléte során megkedveltesse magát a New York Red Bulls játékosaival. „Sajnos csapattársaink nincsenek egy szinten velem és Thierry Henryval” – mondta 2011-ben, és ezzel be is vert egy szöget a koporsójába. Hosszabb kínos csend következett az öltözőben, majd eladták egy mexikói klubnak. Nem hazudunk, ha azt mondjuk, senki sem integetett neki a repülőtéren.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2014. márciusi számában.)
