A név kötelez, avagy hogy kerül a verseskötet és a festőecset a gólvonalra?
1 Deák Ferenc
A haza bölcse (Söjtör, 1803. október 17. – Budapest, 1876. január 28.) és a nemzet Bambája (Budapest, 1922. január 16.–Budapest, 1998. április 18.), azaz államférfi a gólkirály ellen. Hogy mi a legnagyobb különbség a politikus Deák és a 66 góllal örökrekorder középcsatár névrokon között? Egyszerű: az utóbbi sosem egyezett ki a döntetlenben.
2 Illés Béla
Talán nincs is olyan magyar drukker, aki ne ismerné mindenki Béláját (szül.: Sárvár, 1968. április 27.), ám azt már kevesebben tudják, hogy létezett ilyen névvel egy író is. Illés Béla (Kassa, 1895. március 22. – Budapest, 1974. január 5.) a szovjet hadsereg őrnagyaként részt vett Budapest ostromában, őrnagyi beosztásában ekkortájt jelentette ki, hogy a szovjet katonaság számára „a magyar nők is a szabad zsákmány körébe tartoznak”.
3 Arany László
Nem tudjuk, hányszor ugrathatták a futballista Aranyt azzal, hogy „Laci te, hallod-e, jer ide!”, de nagy összeget tennénk rá, hogy elég gyakran vetődött fel benne, miért nem lett inkább Géza. Arany János fia (Nagyszalonta, 1844. március 24. – Budapest, 1898. augusztus 1.; költő és népmesegyűjtő) ugyan nagy valószínűséggel nem konyított a futballhoz, késői névrokonára (szül.: Tatabánya, 1971. március 9.), aki a ’90-es évek derekán volt válogatott, mondhatjuk: a délibábok hőse. Mármint a magyar futballé.
4 Egressy Gábor
Miközben a futballista (szül.: Budapest, 1974. február 11.) a ’90-es évek második felének egyik ismert válogatott labdarúgója volt (főleg az Újpest, MTK, Diósgyőr, ZTE négyszögön belül lődözte a gólokat), druszája (Sajólászlófalva, 1808. november 3. – Pest, 1866. július 30.), a Nemzeti Színház első társulatának tagja nemcsak játékával kápráztatta el a nagyérdeműt, de kiváló színházelméleti írásaival is. Tesóját nem mellesleg Egressy Béninek hívták.
5 Máté Péter
Ha névrokonai annyi gólt lőnének, ahány slágert köszönhetünk Máté Péternek (Budapest, 1947. február 4. – Budapest, 1984. szeptember 9.), nyilvánvalóan kapkodnának utánuk a topcsapatok. Az idősebb (szül.: Böhönye, 1979. november 15.) jelenleg a ZTE játékosa, míg az ifjabb (szül.: Püspökladány, 1984. december 2.) Debrecenből kölcsönben a Szolnoké. Javasoljuk nekik hallgatásra a következő dalokat: Egyszer véget ér a lázas ifjúság, Mindig tovább, Ahogy a lépted koppan, Vagy mindent, vagy semmit.
6 Mészöly Géza
Mészöly Géza (Sárbogárd, 1844. május 18. – Jobbágyi, 1887. november 12.) magyar festő. Persze elsőre mindenkinek a tizennyolcszoros válogatott névrokon jut eszébe (szül.: Budapest, 1967. február 25.), ám a piktor élete sem volt unalmas meccs: a városi legenda szerint úgy fedezték fel, hogy a múzeumban híres festményeket másolt, tökéletes hűséggel. Szerencsére festő lett, és nem képhamisító.
7 Nagy László
Természetesen ilyen névvel számos magyar futballista szerepelt már a magyar élvonalban. Leghíresebb az Újpesti Dózsa olimpiai bajnok Nagy Lászlója (szül.: Buzsák, 1949. október 21.). Hogy lesz-e névrokon, aki felülmúlja sikereit, nem tudjuk, egyelőre azzal is megelégszünk, ha a költő elődhöz (Felsőiszkáz, 1925. július 17.–Budapest, 1978. január 30.) méltón legalább a labdát átviszik, ha nem is a fogukban tartva – de a gólvonalon túlra. Nekünk addig marad a káromkodásokból épült katedrális.
8 Gregor József
Míg a híres basszus (Rákosliget, 1940. augusztus 8. – Szeged, 2006. október 27.) az operaszínpadokat uralta, a futballista Gergor József (szül.: Budapest, 1963. november 30.) az 1990–91-es bajnokság gólkirálya volt. Bár – legendás névrokonával ellentétben – valószínűleg egy fél sort sem tud felidézni Don Paquale, Leporello vagy Sarastro áriáiból, háromszor nyert bajnokságot, négyszer Magyar (Népköztársasági) Kupát, háromszor Szuperkupát a Honvéddal és a Ferencvárossal, hatszoros magyar válogatott.
Az operaénekes Gregor József emlékezetes Don Pasquale volt, viszont egyszer sem nyert Magyar Népköztársasági Kupát
9 Gera Zoltán
A Fradi-drukkerek korábbi kedvencének (szül.: Pécs, 1979. április 22.) is akad híres druszája, mégpedig az egykori kiváló színész (szül.: Szeged, 1923. augusztus 19.). Az utóbbi végigjátszotta a világirodalmat, olyan filmekben láthattuk, mint a Szamárköhögés, a Kincskereső kisködmön, a Fűre lépni szabad, a Mici néni két élete, de a futballkedvelők szívének talán a Két félidő a pokolban a legkedvesebb.
10 Sándor György
A Videoton korábbi kárpátaljai születésű irányítója (szül.: Ungvár, Szovjetunió, 1984. március 20.) a „humoralista” névrokontól (szül.: Budapest, 1938. április 4. – akinek fél évszázadon át egy országgal ünnepeltették a születésnapját…) bármikor számíthat egy fanyar poénra.
Nomen est omen
Külföldön is van ám névazonosság bőven, elég csak megnéznünk a brazil bajnokságokban szereplő csapatok játékoskeretét. Hogy Sócrates nevén meddig filozofálhattak a szülők, nem tudjuk, ám Mozart őseinek zenei ízlésével semmi gond, ebben megegyezhetünk. Az angol válogatott Lennon valószínűleg már hidegrázást kap a beatleses poénoktól, a Kennedyket nyilván folyton a Kennedykkel szívatják, a XIX. századi ukrán költő, Sevcsenko pedig nem is sejthette, amit a tizenegy éve elhunyt olasz tenor, Di Stefano igen: világnagyság futballozik a nevével. Az 1958-ban Brazíliát vb-győzelemre vezető Bellini nem karmester volt, a csapat azonban egyértelmű, hogy a zeneszerző névrokonhoz méltóan muzsikált. Leonardo elképzelhetően a Tini Nindzsa Teknőcöknél jobban szereti a reneszánsz névrokont, ám attól tartunk, egyiküket sem kerülheti ki. A volt Lazio-játékos Matuzalém valószínűleg gyorsan őszül a sok buta poéntól, mi leginkább mégis szegény ex-milanos Merkelt sajnáljuk. Mert azért ez mégiscsak szívás.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2011. áprilisi számában.)
