1 Zakariás József
Az Aranycsapat szürke eminenciása a zsenik árnyékában végezte el a piszkos munkát. Olyan szorgalmasan szerezte meg, főképp oly pontosan osztotta el a „zsugát”, hogy kihagyhatatlan lett az ötvenes évek magyar válogatottjából. Bozsik, Puskás és Hidegkuti mögött a stabil háttérmunkás, aki soha, egyetlen percre sem lépett ki a szerepéből. Nem véletlen, hogy harmincöt válogatott meccs alatt egyetlen gólt sem szerzett. Mégsem kritizálták, mert nem is ez volt a feladata.
Zakariás, a szürke eminenciás
2 Gennaro Gattuso
A 2000-es évek Milanjának alapembere saját bevallása szerint a Rangersnek és a kutyájának köszönheti a tökéletes erőnlétét. Skóciában verték bele a madáchi alaptételt: az ember célja a küzdés maga. A Milanban Seedorf, Kaká és Pirlo, a válogatottban Pirlo és Totti mellett rombolt kegyetlen pontossággal. Puhl Sándor búcsúmeccsén óriási kapufás gólt vágott az angoloknak. Miután Allegri edző határozottan érzékeltette vele, hogy eljárt felette az idő, Vanczák Vilmos csapatába, a Sionba igazolt.
3 Claude Makélélé
Az ő távozásával ért véget a Real Madrid galaktikus korszaka. Pedig ő volt a motor, aki Zinédine Zidane, Luís Figo és Ronaldo mellett hajlandó volt zokszó nélkül cipelni a zongorát. Később a Chelsea-ben Frank Lampard többek között miatta tudott kiteljesedni, és 2006-ban a francia válogatott leginkább neki (és Patrick Vieirának) köszönhette, hogy hét meccsen csak három gólt kapott a németországi világbajnokságon.
4 Radek Bejbl
Az 1996-os Eb-n robbant be a köztudatba, amikor győztes gólt szerzett az olaszok ellen. Nedved, Berger és Poborsky válláról vette le a terhet, Jiri Nemeccel elvégezte a kulimunkát, hogy a többiek kedvükre virgonckod-hassanak. Sohasem volt látványos, amit csinált, mégis szinte mindenhol rajongtak érte az edzői. Az Atlético Madridban, a Rapidban és majdnem
Újpesten is futballozott, aztán valamiért mégsem láthattuk a magyar első osztályban.
5 Thomas Gravesen
A dán ogre olyan kiválóságok mellett szántotta fel a pályát a Realban, mint Figo, Zidane vagy éppen Beckham. Labdakezelése, technikai defektjei cseppet sem nyűgözték le a Bernabéu közönségét, hiába játszott a Madridban harmincnégy meccsen, egy idény után megköszönték szolgálatait. A spanyol kitérő után a Celticben és az Evertonban vezetett le, az volt az ő világa. A válogatottban a börtönviselt Stig Töftinggel „kivont karddal” várta az ellenfelet a középpályán.
6 Mark van Bommel
BL-győztes, BL-döntős, BL-elődöntős, a „hentes-mészárosok klubjának” törzstagja, Gravesen „sorstársa”, amennyiben a technikás spanyol bajnokságban ő is csak egy évig szerepelt. Van Bastennel összeveszett, miatta lemondta a válogatottságot, apósa, Van Marwijk visszacsalogatta az oranjébe, hogy aztán a szakma klasszikusával, Nigel de Jonggal az oldalán a világbajnoki döntőig meneteljen. Azóta leégett az idei Eb-n, az apósa már nem kapitány, és visszatért oda, ahol felfigyelt rá a futballvilág, az eindhoveni PSV-be.
7 Dunga
Az 1994-es brazil válogatottat vb-aranyig vezette, a Stuttgartban Élber Giovane, a selecaóban Romário alá játszott szűnni nem akaró alázattal. U20-as, majd felnőtt világbajnokságot is nyert a brazilokkal, 1994-ben ő lőtte a negyedik, az utolsó brazil 11-est az olaszok elleni büntetőpárbajban. Ő volt a legeurópaibb brazil, aki sohasem a fülén táncoltatta a labdát, de akár egy becsületes börtönőr, minden területet felügyelt. Az „antibrazil” mentalitása okozta a vesztét edzőként a 2010-es vb-n: a hollandok elleni kiesést, főképp az unalmas játékot Dunga nyakába varrta a brazil közvélemény.
8 Marcos Senna
A Villarrealban hívta fel magára a figyelmet, olyan magas színvonalon végezte a munkáját, hogy 2006-ban honosították a Sao Pauló-i születésű brazil középpályást, mellesleg az exrómai Marcos Assuncao unokatestvérét. Luis Aragones kapitány kérését maximálisan teljesítette, tehermentesítette a középpályán Xabi Alonsót, a 2008-as Európa-bajnokság álomcsapatába is bekerült, és ha nincsenek folyamatos sérülései, a barcelonai Sergio Busquets aligha szorítja ki a kezdőcsapatból.
9 Lothar Matthäus
Négy világbajnokságon játszott, azért is kívánkozik a listára, mert ő az egyetlen aranylabdás valamennyi jelöltünk közül. Keményvonalas, szigorú, középpályásként kezdett, karmesterként folytatta, hogy aztán söprögetőként fejezze be a pályafutását. A szaksajtó box-to-box középpályásnak hívja a Matthäus-típust, azaz hátul, védekezésben legalább olyan hatékony, mint támadásban, egy a lényeg: a határtalan munkabírás. Lotharnak ez speciel megvolt, mint ahogyan a magánéletében is hatalmas tempót diktál, hogy végre megtalálja az igazit.
10 Esteban Cambiasso
A Real Madrid korán lecsapott rá, évekig a második csapatban, aztán kölcsönben Argentínában sínylődött a Cuchu becenevű középpályás, akiből José Mourinho az Interben csinált BL-győztest. Harmincegy éves korára megelőzte Alfredo Di Stéfanót a trófeák számában. Dejan Sztankoviccsal sziklaszilárd középpályát alkot az Interben, ő diktálja a kék-fekete játék ritmusát. Maradona nem vitte magával a 2010-es vb-re, a mostani főnök, Alejandro Sabella azonnal rehabilitálta. Cambiasso mellesleg a szociálisan hátrányos helyzetű gyermekeken segít milánói harcostársával, Javier Zanettivel együtt.
Szöveg Szilágyi László
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2012. szeptemberi számában.)
