1 Jussi Jääskeläinen, Bolton-Hibernians, 2009
Gálameccset rendeztek a finn kapusnak hosszú évek óta tartó, szinte hibátlan munkájáért, de csúnya dolgok zavarták meg az ünnepet. Rohamrendőröket kellett hívni, mert zavargásokat törtek ki a lelátón – és ez még csak a történet egyik fele. Éjjel fekete autóval érkező gengszterek támadtak rá a Hibs szurkolóira egy közeli falu kocsmájában. „Ilyen dolgoknak nem szabadna megtörténnie” – mondja az elképedt földesúr A nyúl és a kutyákban. Jussi ugyanezt gondolhatta.
2 Jaap Stam, Ajax–Jaap Stam válogatott, 2008
Hihetetlen, balhé egy olyan meccsen, amelyen az egyik csapat – a Jaap Stam válogatott – soha nem is létezett! A kelet-hollandiai Zwolle városában volt a búcsúmeccs, ahol Stam pályafutása kezdődött, de idióta helybeliek ürügyként használták a meccset arra, hogy rendezzék régi sérelmeiket az amszterdamiakkal.
3 Johan Cruyff, Barcelona–Ajax, 1999
Cruyff tiszteletére szerveztek gálamérkőzést „két hazája”, Hollandia és a Barcelona részvételével. A meccs vége pikáns lett, miután Cruyff nem volt hajlandó kezet fogni a Barca holland edzőjével, Louis van Gaallal, és azt mondta, hogy inkább kikapcsolja a tévét, ha Van Gaal csapata játszik. Ilyen egy igazi gálameccs, tényleg.
Cruyff és a gálameccsek – rossz kombináció
4 Détári Lajos, Románia-Világválogatott, 2001
A román legenda, Gheorghe Hagi búcsúmeccsén Bukarestben a Világválogatott lépett pályára, amelybe Détári Lajos is meghívót kapott. Fatih Terim azonban csak 14 percre cserélte be Dömét, akit a román közönség kifütyült. Ez már csak azért is kínos, mert neki nem rendeztek búcsúmeccset, így egyben ez az ő gálája is lett volna.
5 Marius Cheregi, FTC–Dinamo Zágráb, 2000
Hosszú évek szervezőmunkája után sem tudta megrendezni centenáriumi mérkőzését centenáriumi évében az FTC, és a szintén százéves Barcelonát sem sikerült az Üllői útra csábítani. Az egyéves késéssel rendezett találkozón végül a Dinamo Zágráb lett az vendég, a Fradi azonban 2–1-re kikapott, Cheregi pedig egy brutális szabálytalanságért pirosat kapott.
6 Ron Harris, Chelsea–Chelsea öregfiúk, 1980
Szerencsésnek mondhatja magát az a futballista, akinek búcsúmeccset szervez klubja. Ennél már csak az szerencsésebb, akinek kettőt is rendeznek. Sajnos azonban a második már nem hozta izgalomba a nézőket: csupán 7760-an látogatott ki a Stamford Bridge-re.
7 Johan Cruyff (ismét), Ajax–Bayern München, 1978
A korszak két európai nagyhatalma adott randevút egymásnak, hogy ünnepelje a világ egyik legjobb játékosát. A németek azonban olyannyira ünneplős kedvükben voltak, hogy 8–0-ra alázták meg az Ajaxot. Persze a németek sosem lazítanak, ha a hollandokat kell megverni – de ez kissé tiszteletlenség volt.
8 Nigel Winterburn, Arsenal–Rangers, 1997
Az Arsenal kemény balhátvédje üdvözölte a Rangerst, köztük Paul Gascoigne-t egy illatos májusi estén. Winterburn pechére néhány mókamester – talán néhány Tottenham-hívő – közvetlenül a kezdőrúgás előtt egy nyilvános telefonfülkéből feljelentést tett, majd a szünetben megjelentek a fővárosi rendőrség emberei. Hm, látta valaki Gazzát a meccs előtt?
9 Julian Dicks, West Ham–Athletic Bilbao, 2000
Kétszázezer fontért lépett fel a Bilbao az Upton Parkban a West Ham ellen, de végül még többet kaptak a spanyolok, mint amit kialkudtak, mert egy 17 fős tömegverekedés alakult ki a pályán nem sokkal az első félidő vége előtt. Harry Redknappet arra kérték, hogy ha lehet, a második félidőben inkább „pihentesse” Paolo Di Caniót.
Barátságos meccs az Upton Parkban: stílusos búcsú a „Terminátortól”
10 Dean Glover, Port Vale–Aston Villa, 1998
Az a szóbeszéd járta, hogy ő majd úgyis hamar lelép, és megy vissza a stúdióba, de Robbie Williams és a Vale elvette a show-t Glovertől az ő nagy éjszakáján (az énekes nagy Port Vale-drukker – a szerk.). Williams lőtt egy gólt 11-esből, később pedig kiállították, mert trágár módon beszélt a bíróval.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2010. novemberi számában.)
