Szöveg L. Pap István Fotó FFT
Balfedezetek viselték a számozás hőskorában, így például az Aranycsapat vízhordója, Zakariás József. No persze a világverő brazilok, ha akartak volna, sem tudtak volna zongoracipelőt találni, ez a poszt arrafelé egyszerűen nem létezett, nem véletlen, hogy Didi („Zakariás fogja Didit!” – á la Szepesi György) vagy Nilton Santos húzhatta fel a 6-ost.
Josef Masopust, a cseh(szlovák) futball Puskása ebben lett aranylabdás, de az 1962-es vb-n a Real örök 9-ese, Alfredo di Stéfano is 6-osban futballozott – argentinként, spanyol színekben.
A Világkupát mindmáig egyedüliként az angol labdarúgás ikonja, Sir Bobby Moore emelhette fel 6-ossal a hátán (örök klubjában, a West Hamnél búcsúját követően vissza is vonultatták a mezét), de az 1978-ban csapatkapitány Daniel Passarellát is 6-ossal nevezték a számozásnál az ábécérendet csak rendkívül indokolt esetben megtörő argentinok az 1986-os világbajnokságra (rajta kívül Maradonával és Valdanóval tettek kivételt), ám ekkor nemhogy kapitány nem volt, de pályára sem lépett.
Nem úgy minden idők egyik legkreatívabb balbekkje, a brazil Júnior, aki két vb-n (1982 és 1986) is ebben varázsolt, némi szépséghiba, hogy a szambakirályok pont ezen a két tornán semmire sem vitték. Júnior után egy másik balhátvédé, a gyilkos bombái miatt Roberto Carlos-elodnek számító Brancóé lett a 6-os, és maga Roby Carlos is három vb-n játszott benne, és lett 2002-ben világbajnok.
A Milan centerhalfját, Franco Baresit csak egy sikeres tizenegyespárbaj választotta el az örök dicsőségtől, de 1994-ben az olaszok elbukták a döntőt – egyebek mellett éppen a kapitány elrontott kísérlete miatt. Cserében, ha a Világkupát nem is, a BEK-serleget 1989-ben és 1990-ben, azaz két ízben is a magasba emelhette az olaszok 6-osa, aki a Juventus tragikusan fiatalon elhunyt védőjétől, Gaetano Scireától örökölte meg ezt a mezt.
A teljesség igénye nélkül: 6-osban szorgoskodott az újraegyesülés alatti német válogatottban Guido Buchwald, ezt viselte a francia középpályán 1998-ban Youri Djorkaeff, 2002-ben a portugáloknál a mi Paulo Sousánk, ebben testesítette meg a szigort az angol válogatottban John Terry, és a hollandban Mark van Bommel. Viszont 2010-ben a Barca ikertörpéi máig tisztázatlan okból mezt cseréltek, és az amúgy 8-as Andrés Iniesta volt a 6-os (és döntötte el a finálét), holott a klubban örök idők óta Xavié ez a szám.
A Realban a madridisták nagy kedvence, Fernando Redondo is ezt viselte, és a ’90-es évek végi nagy Dortmundban is ebben érdemelte ki a BL-győztes Matthias Sammer az Aranylabdát.
Bármelyiküknek jó ajánlólevél az edzői szakmában a 6-os, hiszen játékosként Giovanni Trapattoni két BEK-döntőn viselte, az elmúlt évek világot uraló spanyol válogatottjának két szövetségi kapitánya, Luis Aragonés és Vicente Del Bosque pedig egyaránt 6-osban játszott BEK-döntőt, Aragonés az Atlético, Del Bosque a Real színeiben.
A magyar válogatottban 1954-ben az említett Zakariás, 1958-ban Berendi Pál, 1962-ben és 1966-ban (ekkor már csapatkapitányként) Sipos Ferenc, 1978-ban (ugyancsak kapitányként) Kereki Zoltán, 1982-ben és 1986-ban pedig a rendíthetetlen Garaba Imre futballozott 6-osban világbajnokságon.
A MI 6-OSUNK: LIPCSEI PÉTER
„Amikor a Fradiba kerültem, még az egyik példaképemé, Limperger Zsolté volt a 6-os, de amint eligazolt, az enyém lett. Viseltem is mindig és mindenhol, a Portóban is éppen visszavonult, akié volt, és az első évemben ebben futballoztam. Csak miután megsérültem, és a BL-re kellett nevezni a keretet, kapta más, a felépülésem után a 27-es lett rövid időre az enyém. Késobb pedig a 648-as, amikor megdöntöttem a Sárosi-féle Fradirekordot. De azt büszkén viseltem.”
HAT ALMA SOK. A szeretet, a gondoskodás, a harmónia, a szépség száma. A teremtés napjaié. A Vénuszé. A széné. Az elso tökéletes szám. A hexameter. 666, az Antikrisztus. Dávid-csillag. Dobókocka. Hatoslottó. Hatos Gábor. 6×6 Taxi. A Hatok. Hatodik érzék. Hatos fogat. Az Original Six az NHL-ben. Továbbá: hat hét hit, és hat!
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2014. januári lapszámában)
A sorozat további részei:
