„Finnország csodás, kivéve a konyhát”

 

 

„Ez milyen része a marhának?” – érdeklődöm ízmesterünknél, Henzel Dávid séf úrnál, miközben Bene Ferenc, a Diósgyőri VTK utánpótlás-szekciójának szakmai igazgatója (cikkünk 2014 decemberében jelent meg – a szerk.) könnyed mozdulatokkal aprítja a pörkölthöz a gyönyörű színhúst. „Dave” tekintete egy pillanatra üvegesre vált, miközben tudatosul benne a megrázó valóság. „Ez semmilyen. Mert ez sertés…”
Hiába, a legnagyobbak praxisába is csúszhat hiba, kerülhet homokszem a gépezetbe, de séfünk már ugrik is a hűtőszekrényhez, a sertéshúst kicseréli marhalábszárra, és zökkenőmentesen folytatódik a munka.

„Édesapám remekül főzött, amikor nyolcvanhétben Verebes József stábjában dolgozott a válogatott mellett, egy alkalommal jókora kondérban marhapörköltet készített. Dömééknek annyira ízlett, hogy utána minden alkalommal kapacitálták apát, hogy főzzön nekik…”
Bár az ifjabb Bene a Sava-borsa aktuális szakácsa, elkerülhetetlen, hogy lépten-nyomon szóba ne kerüljön a legendás idősb Bene, minden idők egyik legnagyszerűbb magyar centere. Aki még nagyobb lehetett volna, hogyha…
„Hogyha kiengedik külföldre. Fénykorában a Barcelona, az Internazionale és a Hamburg is hívta, sőt Cruyff eligazolása után az Ajax is, de Kutas István, az akkori idők futballzsarnoka nem engedte el. Dunai Anti bácsi gyakran meséli, hogy amikor Madridban járt a Dózsa, mindkettejüknek a kezébe nyomták egy-egy Ferrari kulcsát azzal, hogy ez csak az aláírási bónusz, a tárgyalások innen indulnak. Apának haláláig fájó pont volt ez az életé­ben, mármint hogy nem próbálhatta ki magát egy nagy nyugati klubnál. Pedig milyen kevésen múlt! 1973-ban, a szörnyű emlékű magyar–svéd előtt Kutas megígérte nekik, hogyha megverik Edströméket, és kijutnak a világbajnokságra, kiengedik őket. Sajnos kiestünk, apáék meg maradtak itthon… Bár az már sohasem fog kiderülni, hogy Kutas tartotta-e volna a szavát.”

A „kis” Benének megadatott a külföldi profi futball kiváltsága, bár 2000-ben, amikor ez osztályrészül jutott neki, már nem volt akkora „durranás”. „Huszonkét éves koromban kijutottam Finnországba, a Pori Jazzben – igen, így hívták a világhírű jazzfesztivál után – futballoztam egy évet. Csodálatos élmény volt, remek ország, barátságos, magyarokat szerető emberekkel. Egy aprócska hibával: a konyha… Nekem vérbeli magyar gyomrom van, ezért is főzzük most a marhapörköltet, a finnek viszont rengeteg halat esznek, azzal engem ki lehet kergetni a világból… De még ennél is nagyobb gond, hogy a finnek nem esznek levest, én viszont nagyon is leveses vagyok.”

Bene Feri már játékos korában elvégzett minden létező edzői iskolát, a TF szakedzői diplomájával a zsebében UEFA pro licencet is szerzett, és azóta is folyton képzi magát, mostanság a Diósgyőri VTK utánpótlásrészlegének szakmai igazgatójaként az angol nyelvre lefordított spanyol és portugál szakkönyveket bújja.
„A futball tudománya legalább olyan ütemben változik, mint a fizikáé, a kémiáé vagy éppen a közgazdaságtané. Már annak idején a TF-en is húsz-harminc éves – amúgy színvonalas – könyvekből tanultunk, a ma labdarúgása egészen más. A modern spanyol, portugál szakkönyvekből a legfontosabb elem számomra az, hogy semmit sem szabad elszigetelten tanítani az edzéseken, hanem csakis mérkőzéskontextusban. Olyan, hogy dombra futás, résztávos rohangálás, fejelgetés, passzolgatás steril körülmények között nem létezik, mindent csak ellenféllel, labdával, meccskörülmények között szabad csinálni. Futballt csak futballal tanulhatunk.”
Diósgyőrben már ezen elvek mentén folyik a képzés, immár egy éve Bene Ferenc szakmai irányításával. Végtelenségig szerény emberről lévén szó, csak hosszas unszolásra hajlandó beszélni a miskolci klub utánpótlásánál tapasztalható fejlődésről.

„Amikor egy éve átvettem az irányítást, Vitelki Zoltánt neveztem ki a mezőny utolsó helyén szerénykedő U21-es csapatunk vezetőedzőjének. Ma gyakorlatilag változatlan összetételű kerettel vezetik az NB I mezőnyét…”
Bene 2010 környékén, az NB I legfiatalabb vezetőedzőjeként robbant be a köztudatba. Remekül kezdett, aztán a második évben Biró Péter klubtulajdonos eladta a csapat három legjobbját, Lovrencsicset, Gyömbért és Maricsot… Vajon aki volt már NB I-es vezetőedző, azt kielégíti-e az utánpótlás-igazgatói feladatkör?
„Szeretem a kihívásokat, ezért vágtam bele a mostani munkámba. De pontosan ugyanezért, mert kedvelem a kihívásokat, szerepel a későbbi terveimben az újabb NB I-es munka. Addig is azonban éjjel-nappal olvasok és képezem magam. Akár a jó pap…”

Ch. Gáll András

 

 

(Megjelent a FourFourTwo magazin 2014. decemberi számában.)