Szöveg Mravik Gusztáv és Szöllősi György Fotó Puskás Intézet
A magyar foci egyelőre csak a múltjára lehet büszke, de nincs a sportágnak múzeuma, archívuma, könyvtára. Pontosabban: eddig nem volt. Mert Felcsúton elkezdődött a leendő Puskás Intézet gyűjteményének feldolgozása, bővítése, rendszerezése. A kollekció alapját a Spanyolországból 2011-ben hazakerült hatalmas Puskás-örökség adja, de az akadémián gyűjtenek minden tárgyat és dokumentumot, ami a magyar foci régmúlt dicsőségét hirdeti. Az FFT hónapról hónapra előkotor valamit, és megmutatja olvasóinak. Ezúttal egy fantasztikus archív fotó kapcsán elevenítjük fel, melyik vb idején mit is csinált Puskás Ferenc. Már amikor éppen nem őt választották a legjobb játékosnak…
Kezdjük talán ott, hogy az 1938-as magyar vb-ezüst idején Puskás Öcsi 11 éves volt, és lelkesen szurkolt példaképeinek, Zsengellér Gyuláéknak (később Zsengellér adta az első válogatott meccsén első gólja előtt a gólpasszt Puskásnak). Aztán jött a második világháború, és azok az évek, amikor egyébként a legtöbb világklasszis játékosa volt a magyar focinak (Sárosi, Zsengellér, Kubala, Nyers, Deák, Nagymarosi, Puskás, Bozsik, Kocsis, Grosics stb.), ám a háború alatt nem rendeztek vb-t, az 1950-es tornára pedig a kommunista sportvezetőség nem tartotta előteremthetőnek (!) a kiutazás költségeit (három évvel korábban a Fradi Mexikóban túrázott, kölcsönjátékosként a húszéves Puskást is elvitték, akkor, a demokrácia utolsó éveiben még nem volt ez probléma). Az ’50-es vb kihagyása a magyar politika jóvátehetetlen bűne, ám amikor visszatértünk, ismét ezüstérmesek lettünk. Puskás csapatkapitány volt, és a FIFA a vb legjobb játékosaként hirdette ki a nevét a svájci tornáról készült riportjában, jóllehet, a csapat legfontosabb győzelmei alkalmával (a korábbi döntős Brazília és Uruguay elleni, egyaránt 4:2-re megnyert negyeddöntőn és elődöntőn) a németek elleni csoportmeccsen elszenvedett sérülése miatt nem játszhatott. A döntőn aztán gólt lőtt (a vb-gólkirály a Puskás hiányában is brillírozó Kocsis Sándor lett), sőt kettőt is, de a játékvezető csak az egyiket adta meg a futballtörténelem legdráma-ibb döntőjén, amelyet az FFT angol kiadása a legjobb vb-meccsnek választott.
Amíg a disszidensek hiányában megfiatalított magyarok a Nagy Imre-kivégzés nemzetközi sajtóvisszhangjának árnyékában próbáltak meg helytállni az 1958-as tornán, Puskás eltiltása utolsó hónapjait töltötte az emigrációban, és készült a Real Madrid színeiben való hivatalos augusztusi bemutatkozására, immár Madridban. Miután azonban magyar állampolgárságától megfosztották, a spanyolok viszont honosították, az 1962-es tornán már spanyol színekben szerepelt Chilében. Egy kikötése volt: a magyarok ellen nem hajlandó játszani. Nem is kellett, mert a spanyolok nem jutottak tovább a csoportból, csak a magyarok, így Puskás turistaként maradt a csapattársai hazautazása után, és az idejét többnyire magyar barátaival töltötte. Különösen, hogy Bozsik József is kint volt Chilében szaktanácsadóként. A Puskás-hagyatékból előkerült lenyűgöző fotón Puskás éppen a magyar játékosok gyűrűjében ül. (Barcs Sándor MLSZ-elnök a vb-ről írott könyvecskéjében a hazai kívánalmaknak megfelelően meg is említi a pénzéhes Puskást, aki trágár magyar szavakra tanítja a spanyol játékosokat.) Fura helyzet lehetett, hiszen a magyarok szerették Puskást, és nagyon kíváncsiak voltak arra, hogy mire vitte a profi világban, de „hivatalosan” nem volt ildomos találkozni, főleg barátkozni vele.
1966-ban Puskás már végképp turistaként (de még mint a Real Madrid játékosa) volt ott a vb-n feleségével, és angliai magyar barátokkal utazta be a szigetet, persze Liverpoolban is ott volt a magyar‒brazilon, sőt a nagy győzelem előestéjén meg is látogatta a mieinket. Vitray Tamástól tudom a történetet (ami ettől még persze igaz is lehet), hogy lelket öntött a Portugáliától elszenvedett vereség miatt hitehagyott Albertékba, akik másnap világ csodájára legyőzték a kétszeres címvédőt. Puskás aztán nem győzte dicsérni a magyar csapatot a BBC magyar nyelvű adásának adott részletes elemző interjúban, ha már a korabeli hazai közvetítésben nem hangozhatott el a neve.
Puskás aztán a későbbi vb-ken is rendre felbukkant, általában a FIFA díszvendégeként, dokumentáltan ott volt 1982-ben Spanyolországban (MLSZ-közeli emberek a magyar válogatott neveivel ellátott kis plakettek százait próbálták eladni a segítségével), majd 1986-ban Mexikóban (felesége úgy emlékszik, hogy az egynyári szupersztár, Mezey György szinte megközelíthetetlen volt – legalábbis a 0‒6 előtt –, még a minden hájjal megkent Östreicher Emil is a hatása alá került, már-már olybá tűnt, hogy Puskásnak megtiszteltetés vele találkozni), ’90-ben, Olaszországban és ’94-ben Amerikában a FIFA vendége volt (itt Szepesi György FIFA-vezetőtől vehette át Hideguti Nándorral együtt a FIFA kitüntetését), ’98-ban a párizsi FIFA-hírességek csarnokának megnyitójára érkezett mint tag, a 2002-es japán-koreai pályázat sikeréért reklámarcként dolgozott, de a helyszínen, betegsége miatt már nem lehetett ott, ebben az évben, a Real Madrid kilencedik, glasgow-i BL-győzelme apropóján utazott utoljára külföldre 2006-ban (a vb évében…) bekövetkezett halála előtt…
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2014. augusztusi számában.)
