A magyar foci egyelőre csak a múltjára lehet büszke, és mégsincs a sportágnak múzeuma, archívuma, könyvtára. Pontosabban: eddig nem volt. Mert Felcsúton, a Puskás Akadémián elkezdődött a leendő Puskás Intézet gyűjteményének feldolgozása, bővítése, rendszerezése. A kollekció alapját a Spanyolországból 2011-ben hazakerült hatalmas Puskás-örökség adja, de az akadémián gyűjtenek minden tárgyat, fotót, trófeát, dokumentumot, ami a magyar foci régmúlt dicsőségét hirdeti. Az FFT hónapról hónapra előkotor valamit a vitrinekből, a padlásról vagy a ládák mélyéről, és megmutatja olvasóinak. Most a Felcsúton őrzött Kocsis-relikviákat poroltuk le.
Barcelonai autogramkártya
Igazi ritkaság. Autogramkártya abból az időből, amikor Barcelonában már elég profik voltak a körülmények ahhoz, hogy ilyet gyártsanak a menőknek, miközben itthon jószerével azt sem tudták, hogy ilyesmi is van a világon. Legfeljebb az olyan szerencsések, mint Benyák Berci, a körúti fodrász, aki nem egy futballsztár borbélya volt. Puskás és Kocsis az emigrációban is levelezőkapcsolatban maradt vele, ezt a fényképet is neki küldte a következő felirattal a hátlapon: „Szívélyes üdvözlet és köszönöm újság küldeményeit. Kocsis; 61. III. 20.” A képen pedig az új katalán kedvenc, az „Aranyfejű” Kocsis Sándor, az FC Barcelona mezében, egy ilyen kép birtoklása 1961 Budapestjén egyszerre volt borzongatóan izgalmas, büszkeségre okot adó és gyomorszorítóan veszélyes szituáció.
A magyar FFT első száma Kocsissal a címlapon, ifjabb Kocsis Sándor aláírásával
Magazinunk első, 2010 márciusában megjelent száma tartalmazta az FFT Top 50-es rangsorát, amelyben a tekintélyes zsűri minden idők legjobb magyar labdarúgóit választotta meg, és mind az ötven kiválasztott arcképével a címlapon készítettünk néhány egyedi, saját példányt. A voksoláson Kocsis Sándor a hatodik helyen végzett, és a mindössze négy megmaradt példány egyikét édesapja magyarországi újratemetése alkalmából ifjabb Kocsis Sándornak ajándékoztuk, egy másikra pedig aláírást kértünk tőle, ez visszakerült az FFT Puskás Akadémiával közös archívumába, a Puskás Intézetbe.
Kocsis Sándort bemutató exkluzív DVD
Ugyanekkor a „kis Kocka” is megajándékozott bennünket: az alkalomra profi filmesek segítségével ő maga és családja szerkesztett egy tizenkét perces filmecskét a világhírű papáról. A gyönyörű képi megoldásokkal és megindító zenei aláfestéssel készült alkotásban színes, hatvanas-hetvenes évekbeli családi felvételek is felbukkannak. A hatszögletű borítóban, az újratemetést követő szűk körű vacsorán ifjabb Kocsis Sándor által kiosztott DVD egyik példányát mi is megkaptuk, és felajánlottuk a Puskás Intézetnek, mint különleges emléket egy nagyszerű napról.
Mini futballcipő kincset érő aláírásokkal
Felcsútra egy gyűjtőtől került ez a különleges és kivételes sorsú tárgy. Avas Ádám Németországban élő rokonaitól kapta, ők pedig egy helyi régiségüzletben vásárolták a kis cipőcskét (mindössze 95 milliméter), amelynek talpán „Honvéd”, illetve „Budapest” feliratot olvasták, és rögtön Ádámra gondoltak, akinek azelőtt általában Bayern-relikviákat ajándékoztak. Talán meg sem nézték tüzetesebben, hogy mi szerepel még a picike stoplik között a cipőtalpakon. Nos, futballisták saját kezű aláírásai, méghozzá az 1956-ban, a forradalom alatt és annak leverése után Nyugat-Európában túrázó Honvéd-játékosok jól beazonosítható nevei, más forrásokból is felismerhető autogramjai: Budai II László, Bozsik József, Faragó Lajos, Czibor Zoltán, Puskás Ferenc, Tichy Lajos, Törőcsik I István, Kotász Antal, Solti István. És persze Kocsis Sándor. Egy sor világsztár. Maga a cipő is iparművészeti műremek, az adidas legendás, két évvel korábban a nyugat-németeket (éppen Puskásék ellen) világbajnoki győzelemhez segítő modelljének kicsinyített mása. A vb-n még maga Adi Dassler cserélgette a játékosok stopliját, mert ő csinált először cserélhető stoplikat, sokan (a legendát leginkább maga az adidas cég élteti) ennek tulajdonítják az esős talajon a magyarok legyőzését. Nos, valószínű tehát, hogy német földön írták alá valakinek a két cipőcskét a honvédosok, márpedig azon a túrán három meccset is játszottak Németország nyugati felén, ezeket összesen 80 ezren látták. Essenben (5:5) november 7-én, Saarbrückenben (4:2 ide) 18-án és Brémában (4:1 a Honvédnak) december 19-én, és ezek egyikén kerülhettek az aláírások a cipőkre.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2012. októberi számában.)
