Willian cseppet sem bánta meg, hogy mezt váltott Londonban

Interjú Felipe Rocha

Jóga Adriene-nel. A Borgen a Netflixen. Egy sor kifogás, hogy miért nem beszélgethetünk a Zoomon. A FourFourTwo már egészen ügyesen megtanulta feszegetni a határokat az elmúlt évben, hogy mi mindent lehet átbeszélni egyetlen óra alatt, de van, aki nálunk is gyorsabban dolgozik.

Szeptemberben Williannak még egy órára sem volt szüksége, hogy megkedveltesse magát a szurkolókkal. Ötvenhét percen belül három gól előkészítésében volt része az Arsenal idénynyitó mérkőzésén a Fulham ellen idegenben, továbbá ő maga is hozzátett egyet szabadrúgásból.

Ezen nem is kell nagyon meglepődni: bár a Chelsea-t ingyenesen vihető igazolásként hagyta ott a nyáron, mégis ő volt a Kékek legkreatívabb játékosa, ami kilenc gólban és hét gólpasszban nyilvánult meg. Ezenkívül egy valószínűtlen rekordot is beállított: a járvány sújtotta idényben a brazil játékos lett az első, aki a naptári év minden egyes hónapjában betalált a Premier League-ben. „Nem látom, ki vehetné el ezt a csúcsot tőlem” – mondja nevetve, miután kíváncsian rákérdezünk, ő kire tippel.

Most többek közt arról is beszélt, hogy nem volt reális lehetőség a szerződése meghosszabbítása hét év után Nyugat-Londonban, és a háttérben mindig kudarcra ítélt alkudozások folytak (vagyis inkább nem folytak).

Ő azonban nem olyan, hogy azon siránkozzon, mi lehetett volna. Szeretettel tekint vissza a Chelsea-ben töltött időszakára, de most már minden lojalitása Észak-Londoné. Körbeudvarolta Mikel Arteta menedzser, Edu, a technikai igazgató és régi cimborája, David Luiz is, és egy cseppet sem bánta meg, hogy engedett a csábításnak.

Az, hogy ilyen közelre menjen, nem volt mindig egyértelmű, hiszen 19 évesen hagyta ott hazáját, hogy a teljesen más klímájú Ukrajnában próbáljon szerencsét. A Sahtar Doneckben állt szolgálatba, és hatszor nyert bajnokságot csapatával, illetve 2009-ben az UEFA-kupa-győzelem is meglett. Ezt követően hat hónapot töltött az Anzsi Mahacskalában, hogy aztán 2013-ban igent mondjon a régóta őt környékező Chelsea-nek. Flörtje az angol labdarúgással jól sikerült. Hamarosan újabb mérföldkőhöz érkezik, mivel nemsokára megelőzi Lucas Leivát, és ő lesz az a brazil, aki a legtöbb alkalommal lép pályára a Premier Leagueben.

Az FFT-re szánt egy óra során Willian mindent átbeszél velünk, és amit mond, az optimizmusra adhat okot az Arsenal szurkolóinak a következő hónapokra. Azonban senki se hívassa meg magát vele vacsorára!

„A CHELSEA VEZETŐI AZT ÉRZÉKELTETTÉK, VAGY ELFOGADOM A FELTÉTELEIKET, VAGY MEHETEK, AMERRE LÁTOK”

Honnan jött, hogy a Stamford Bridge-ből az Emiratesbe igazolj? Nehéz volt otthagyni a Chelsea-t?
Mindig is őszinte voltam a Chelsea-vel, elmondtam nekik, hogy jól érzem magam náluk, de a szerződésem hamarosan lejár, és azt kértem, hogy hosszabbítsuk meg három évre. Erre mindig azt válaszolták, hogy csak két évet tudnak felajánlani. Viszont semmiről sem tárgyaltak velem. Lényegében az történt, hogy a klub nyilvánossá tette, csak két esztendőre tudnak hosszabbítani, tárgyalás azonban nem volt. Kicsit azt érzékeltették, hogy vagy elfogadom, vagy mehetek. Nem mondtak ilyesmit, de ilyen érzés volt bennem. Nem ültünk le, hogy átbeszéljük a dolgokat, vagy azt, hogy miért szeretnének ők két évet, én pedig hármat. Nem mondtak olyat, hogy szerződjünk két évre, de tegyünk bele egy záradékot, hogy meghosszabbítható plusz egyre, ha lejár. Egyszerűen nem beszéltek velem. Eközben megjelent az Arsenal, és pontosan azt ajánlotta, amire vágytam. Egyedül ez a klub tett valódi erőfeszítést, hogy megszerezzen.

Mennyire voltak igazak a Barcelonával kapcsolatos pletykák, amelyek folyamatosan ott lebegtek?
Ilyenek mindig vannak, de semmit sem tudok hivatalos megkeresésről. Valóban sokszor elhangzott a Barcelona neve az elmúlt néhány idényben, de nem mentem volna oda csak azért, mert ő a Barca. Egyetlen csapatba sem mennék el, ha nem ismerem a céljait, és azt, hogy mit vár el tőlem. Nem lenne túl szép úgy ott lenni, hogy nem vagy része a tervnek, és nem léphetsz gyakran pályára. Az Arsenal volt az egyetlen, amelyik valami olyat villantott fel, ami egyezett az elképzeléseimmel, nem mellesleg a világ egyik legnagyobb klubja.

Ügynököd, Kia Joorabchian azt mondta, hogy lenyűgözően fogadott az Arsenal.
Az első pillanattól kezdve, amikor tárgyaltam Mikel Artetával és Eduval, folyamatosan azt éreztem, hogy nagyon akarnak engem. Ez kiemelkedően fontos volt, mert azt jelentette, hogy tisztelnek mint profi sportolót. Azt is, hogy tudják, mit akarnak. Elmondták, hogyan illeszkednék a rendszerbe, és miben segíthetek elérni a céljaikat.

Milyen az élet az Arsenalban a Chelseahez képest?
Nagyon boldog vagyok az első néhány hónap alapján. Mindenki segített, hogy rögtön otthon érezzem magam. Nem kellett beilleszkedni a városba, a bajnokságba, úgyhogy ez másfajta váltás volt, minden szempontból könnyebb. Csak egy új klubot és egy új filozófiát kellett megszoknom. A személyes életemben csak annyi változás történt, hogy elköltöztem, most Észak-Londonban élek. Ha a futballról beszélünk, nagyon sok minden új a hét, Chelsea-ben töltött év után: a játékstílus, a riválisokkal szembeni stratégia, az edzésmódszerek, a csapatgyűlések. Amilyen gyorsan csak lehet, próbálok alkalmazkodni, és egyelőre elégedett vagyok.

Mekkora szerepet játszott egykori chelsea-s csapattársad, David Luiz személye abban, hogy a váltás mellett dönts?
Gyakran felhívott, hogy megkérdezze, hogyan haladnak a tárgyalások, és értelemszerűen jó szívvel ajánlotta az Arsenalt, de ennyi, és nem több. Nagyon jó barátok vagyunk, nyolcéves korunk óta ismerjük egymást! Mindig jó érzés a barátok közelében lenni, nagyon örülök, hogy újra csapattársak vagyunk. Kiváló játékos és kiváló ember.

Volt egy közös éttermetek is, de vajon tudtok-e főzni egyáltalán? Ha átugranánk hozzád, mivel kínálnál?
Egyáltalán nem főzök! Nem vagyok valami jó a konyhában. Kidolgoztunk egy stratégiát, hogy ne haljunk éhen, de nem valami kifinomult. Nem tudom, David jól főz-e. Valóban volt egy közös éttermünk, a Babbo Myfairben, de éppen ezért hagytam ott a vállalkozást, mert ez nem az én világom. Luiz és az ügynökök még mindig tulajdonosok. Jó hely egyébiránt, mindig ott eszem.

Milyen szakember Arteta?
Top menedzser lesz belőle, ehhez kétség sem fér. Benne van a lehetőség, és megvan hozzá az ambíció is. Még néhány év, és őt tekintik majd az egyik legjobb szakvezetőnek a Premier League-ben és a világon is. Természetesen trófeákat is kell nyerni ahhoz, hogy valakit a legjobbnak tartsanak, és ez inkább előbb, mint utóbb meg is történik majd. Nagyon szeretem, ahogy a taktikai eligazításait tartja, gyorsan olvassa a játékot, és alkalmazkodik, amikor szükség van rá. Már eddig is nagyon sokat tanultam tőle.

Granit Xhaka azt mondta rólad, tudod, hogyan kell sikereket elérni. Szóval hogyan kell, és milyen messze van ettől az Arsenal?
Ahogy én látom, az Arsenal jó úton jár, de lépésről lépésre kell haladnunk. Nincs értelme azt mondanunk, hogy megnyerjük a Premier League-et vagy az Európa-ligát, mindig a következő ellenfelet kell néznünk, és próbálnunk elbánni velük. Ilyen egyszerű. Az Arsenal nagy klub, és mindig harcolnia kell majd a sikerekért, ezt tesszük most is: minden egyes pontért minden versenykiírásban megküzdünk, és biztos vagyok benne, hogy a közeli jövőben sikerrel járunk. Ahhoz, hogy valaki bajnok legyen, nem veszíthet túl sok pontot otthon, és nem elég csak a nagy mérkőzéseken jól játszani. Egy esélyes csapat szinte mindig megveri a kicsiket, akik nem a címre hajtanak. Amikor viszont más bajnokaspiráns ellen lépünk pályára, vagy nyerünk, vagy nem. Ez így van rendjén. Viszont a tabella közepén vagy alján állók ellen nem veszíthetünk pontot. A pályán kívül is kell, hogy legyenek elképzelései a klubnak, tudnia kell, hova akar eljutni, és hogyan visz oda az út. Az Arsenalnál ez rendben van.

Most már honfitársad, Gabriel Magalhaes is egy csapatban játszik veled. Milyen futballistának tartod?
Meglepődtem, hogy milyen gyorsan beilleszkedett. Arra gondolok, hogy nem olyan egyszerű egy másik országban folytatni az életed, és megszokni a Premier League tempóját. Magalhaes megmutatta, milyen erős személyiség. Nyugodt. Tudjuk, milyenek a képességei. Nagyon ügyesen fogja az emberét, de a labdával is magabiztos, és nagyon veszélyesek a szabadrúgásai. Jó vétel volt.

Milyennek találtad a meccseket zárt kapuk mögött? Nehezebb vagy könnyebb lett ettől az élet?
Először is ez egészen másfajta élmény. Bárkit meg lehet kérdezni, biztosan azt válaszolja, hogy ez nem is olyan kicsi változás. Mindannyian tudjuk azonban, hogy miért van így. Az egészség és a biztonság az első. A profikhoz méltóan ugyanolyan intenzitással és odafigyeléssel kell folytatnunk, mint előtte. De valóban nagyon más. Idegenben például nincs akkora nyomás. A vendégek egy kicsit jobban otthon érezhetik magukat, ezt már érzékeltük is. Ez rossz hír a kisebb vagy közepes csapatokra nézve, akik nagyban támaszkodnak a közönségből áradó energiára. Könnyebb viszont a nagyobbaknak, akik több megoldás közül is választhatnak a csapaton belül.

„ÚGY LÁTOM, AZ ARSENAL JÓ ÚTON JÁR, LÉPÉSRŐL LÉPÉSRE HALADUNK”

Mondj valamit, amit nem tudunk rólad! Esetleg valami titkos hobbi?
Szerintem már mindenki tud mindent! Ugyanolyan vagyok a pályán, mint az életben. Sokan megváltoznak a mérkőzések idejére, de velem nem ez a helyzet. A személyiségem olyan, amit mindennap láthatnak. De rendben, az talán nem köztudott, hogy más sportokat is szeretek nézni, elsősorban a teniszt és a kosárlabdát. Szeretnék megtanulni golfozni. Ha nyaralni megyek, egyáltalán nem focizom.

Milyen volt Frank Lampard, a korábbi csapattárs edzőként a Chelsea-ben?
Először is nagy hálával tartozom neki. Szerződésem utolsó évében azt mondta, szeretné, ha nagy mosollyal az arcomon járnék. Továbbá hogy nem szeretné, ha befolyással lenne rám a megállapodás körüli cécó, az ő csapatában mindig alapember leszek. Szép volt tőle, mert több edző nem számít már azokra, akik menni készülnek. Őszintén beszéltünk egymással, ismét megmutatta, micsoda klasszis. Nagyon örültem, hogy vele dolgozhatok, ő is fiatal tehetség az edzők világában.

Miben különbözik Artetától?
A játékról alkotott felfogásukban. Talán az az egyetlen hasonlóság, hogy mindketten fiatalok, és fényes jövő áll előttük. Arteta a taktikai kérdések megszállottja. Nyilvánvalóan Lampard is odafigyel rájuk, de másként.

Milyen érzés lesz a Chelsea ellen játszani karácsony második napján? Gondolkodtál már ezen?
Persze. Nagy tiszteletet érzek a Chelsea iránt, nagyon boldog voltam ott. Hét évet futballoztam náluk, és sok mindent nyertünk együtt. Számos barátomat hagytam ott. Most azonban az Arsenal játékosa vagyok, boldog vagyok itt, és hálás a lehetőségért. A Chelsea a riválisunk, és mindent megteszek majd, hogy megverjük, akárhányszor találkozzunk is.

Újabb csúcs felé közelítesz, megelőzöd majd Lucas Leivát, és te leszel az a brazil, aki a legtöbbet lépett pályára a Premier League történetében. Büszke vagy rá?
Nagyon. Mindig is arról álmodtam, hogy egyszer Angliában játsszak, nagy kitüntetés, hogy ez ilyen hosszú időn át sikerült. Nem könnyű a Premier League, mindenki tudja, mekkora kihívást jelent. Sokan jönnek, hogy utána egy-két idény múlva távozzanak, és nem sikerül beilleszkedniük. Szerencsére velem nem ez a helyzet. Remélem, a teljesítményem évről évre javult, profi labdarúgóként csak ezt kívánhatja az ember. Sérülés miatt nem sok meccset hagyok ki, ezért is érhetem el ezt a rekordot.

Hogy egy kicsit távolabbra is visszatekintsünk, milyen volt, amikor 2007-ben elhagytad a hazádat a Sahtar Doneckért?
Már az is nehéz volt, hogy meghozzam a döntést az ukrán csapat mellett. A családom és én úgy gondolkodtunk, hogy valahol Spanyolországban, Olaszországban vagy Angliában folytatom, valami olyan helyen, ahol híresebb a bajnokság. A Sahtar ilyen szempontból nagy meglepetés volt, de megint csak a klub tervei miatt döntöttem mellettük. Izgalmas jövőt vázoltak fel, és éreztem, hogy ez előrelépés lesz a pályafutásomban. A kezdet nagyon nehéz volt. Egészen más kultúra, összehasonlítva a brazillal. Az időjárás volt a legnehezebben megszokható. Újdonság volt a rendkívüli hideg és a rengeteg hó. Szerencsére más brazilok is voltak ott, ez egy kicsit segített. Egy idő után beilleszkedtem, és nagyon szép időszakot töltöttem Ukrajnában. Rengeteg trófeát hódítottunk el, és ez az időszak felkészített az orosz, illetve az angol bajnokságra is.

A Sahtar híres volt a brazil kontingensről. Miért választottátok Ukrajnát? Nem okozott a klikketek problémát az öltözőben?
Kulcsfontosságú volt számunkra, hogy a labdarúgásbon kívül is legyen társadalmi életünk. Így maradhattunk kapcsolatban a kultúránkkal, és segíthettük egymást a beilleszkedésben. Gyakran szerveztünk vacsorákat és más eseményeket, amelyekbe a családjainkat is bevontuk. Mivel a csapat soknemzetiségű volt, ebből sohasem adódott probléma, az első mindig az egymás iránti tisztelet volt. A többiek nagyon kedvesen viselkedtek velünk, és a különbségeket arra használtuk, hogy még erősebbek legyünk.

A vezetőedző, Mircea Lucescu nagy szerepet játszott abban, hogy a csapat összeálljon. Hogy érte ezt el, miért volt olyan jó ebben? Mennyiben segítette a brazilok beilleszkedését?
Lucescu nagyon kedvelte a brazilokat, és szerintem még most is szereti őket. Sokat segített, hogy megértettük egymást, mert beszéli a portugál és a spanyol keverékét. Így minden könnyebb volt. Akkor még nem tudtam se angolul, se spanyolul.

Hogyan jellemeznéd azt a Sahtart, amelyik megnyerte a 2008–09-es UEFA-kupát?
Olyan együttes volt, amelyik bármely rivális ellen megállta a helyét, a futballisták pedig bármelyik nagy európai klubban szerepet kaphattak volna. Ez azonban még nem elég, egységesek voltunk, és nagyon jól megértettük egymást. Ebben rejlett az erőnk. Ami a támadósort illeti, különösen erősek voltunk, és az első hibánál lecsaptunk az ellenfelekre. Az a siker egyénileg és csapatszinten is nagyon sokat jelentett.

Két Bajnokok Ligája-mérkőzésen is ott voltál a pályán a Chelsea ellen 2012-ben, és a Stamford Bridge-en kétszer is a kapuba is betaláltál. Lehet, hogy ennek is szerepe volt a későbbiekben?
Nos, el tudom képzelni, hogy szerepet játszott, de nem hiszem, hogy sorsdöntő tényező lett volna. A Chelsea már a 2012. januári igazolási időszakban is megkeresett, de a Sahtar elküldte őket. Nem volt valami könnyű tárgyalni velük. Aztán szembekerültünk a Bajnokok Ligájában, és volt néhány ügyes megmozdulásom. Ezért talán sikerült meggyőznöm az angolokat, hogy alkalmas vagyok a feladatra. Ezt követően még várnom kellett egy kicsit, hogy tényleg létrejöjjön a megállapodás, mivel előtte az Anzsi Mahacskala labdarúgója lettem.

Miért választottad az Anzsit? Hogyan telt ez az őrült hat hónap, amikor mindössze tizenhét alkalommal léptél pályára?
Akkor már két esztendeje próbáltam otthagyni az ukrán csapatomat, mert szerettem volna valami mást kipróbálni. De már mondtam, nem volt könnyű velük a tárgyalás, mert szerették volna megtartani a legjobb futballistáikat. Érdeklődött a Chelsea és a Benfica, de a Sahtar elküldte őket. Ekkor ért véget a csoportkör a Bajnokok Ligájában, jól játszottam, én is kellettem ahhoz, hogy bekerüljünk a legjobb tizenhat közé. Végül a Juventus és mi jutottunk tovább, a Chelsea pedig mehetett az Európa-ligába. Aztán januárban érdeklődött az Anzsi, és az egyetlen csapat volt, amelyik hajlandó volt kifizetni azt az összeget, amit a klubom kért. Mások tárgyalni akartak, az Anzsi viszont boldogan fizetett a kivásárlásért. Nagy örömmel mentem. Más kihívást akartam. Nem vágytam oda, szívesebben szerepeltem volna angol vagy spanyol együttesben, de akkor ez volt az egyetlen lehetőség, ezért úgy döntöttem, hogy vállalom. Bejött a számításom, mert csak néhány hónapot maradtam Oroszországban, utána a Chelsea-be szerződhettem.

A kezdeti lelkesedést követően a történet nagy kudarccal ért véget.
Jó volt ott, minden lehetőségre úgy tekintek, hogy emberként és játékosként is fejlődni tudok. Az Anzsi vállalkozása nagyon érdekes volt. Roberto Carlos volt a segédedző, ott volt még Samuel Eto’o és több brazil. Ez is izgalmas kihívás volt a pályafutásomban. Végül a klubtulajdonos megbetegedett, és úgy döntött nem fektet be több pénzt a labdarúgásba. Inkább feladta a terveit, és szélnek eresztette a játékosait. Ekkor lépett be az angol labdarúgás az életembe.

(Megjelent a FourFourTwo magazin 2021. januári számában.)