Vissza a csúcsra: a Chelsea és az új fiúk

Werner-szöveg Ed McCambridge Zijes-szöveg Mark Whi

TIMO WERNER

Mindenki a saját felelősségére bírálja Timo Wernert! Kevés futballista pályafutását elemzik, szedik szét Németországban gyakrabban, mint a 24 éves fiatalemberét. A szurkolók, a média és az edzők mindig is kritikusak lesznek, Werner a csapattársaitól is kapott.

Nem volt ez mindig így. A Stuttgart első csapatába a 2013–14-es idény kezdetén került be, mindössze 17 éves volt, és mindenki optimistán szólt a nemzet növekvő sztárjáról.

„Már azelőtt is ismertem, hogy az első csapat tagja lett – mondja Christian Gentner, aki 2013 és 2019 között a Stuttgart csapatkapitánya volt. – A bátyám volt akkoriban az akadémia edzője, és gyakran beszélgettem vele a feltörekvő fiatalokról. Elmondta, hogy van egy kivételesen tehetséges ifjú csatár, ezért egészen az elején elkezdtem figyelni.”

Már egészen korán úgy tartották, hogy sikerre viszi. Egy kőhajításnyira született és nevelkedett a Mercedes-Benz Arenától, és nyolcéves korában lett a Stuttgart akadémiájának növendéke. Gyorsan lépdelt előre, és tizenhat éves korában már az U19-es csapatban játszott, abban az idényben, amely után meghívták a felnőttek közé, 24 mérkőzésen 25 gólt szerzett. A Stuttgartban akkoriban nem voltak kiemelkedő sztárok, így ő lett volna a titkos fegyver.

Volt benne azonban valami furcsa, amit a csapattársak is észrevettek. „Nagyon csendes fiú volt – folytatja Gentner. – Gyerek volt még persze, de látszott, hogy később sem emeli majd fel a szavát. Hihetetlenül félénk.”

Cacau akkoriban a csapat veterán csatára volt, 32 évesen a tizenegyedik idényét töltötte a Stuttgartban. Ő is azt emeli ki, hogy Werner egyik tulajdonsága sem találkozott azzal, amit a legmagasabb szintű csatároktól elvárhatnánk.

„Nagyon zárkózott volt – idézi fel a brazil születésű egykori német válogatott. – Nem esett nehezére megállnia a helyét az ifiknél, de a felnőttcsapat nagy ugrás volt. Nem vagyok róla meggyőződve, hogy készen állt rá.”

Az sem sokat segített rajta, hogy gyakran hasonlították össze egy másik stuttgarti akadémistával.

„Antonio Rudiger két évvel korábban lett a felnőttcsapat tagja, engem lenyűgözött – mondja Cacau, aki ma már a Német Labdarúgó-szövetség munkatársa. – A legelső naptól kezdve nagy hangja volt, és nagyon sokat akart tanulni a felnőttektől. Werner nem ilyen volt.”

Megfogalmazódtak az élvonalhoz szükséges képességeivel kapcsolatos kétségek is.

„Láttuk az edzéseken, hogy veleszületett képessége van a gólszerzésre, és nagyon gyors – emlékszik vissza Cacau. – De a játékot nem értette annyira átfogóan, és olyanokban, hogy mikor kell rohanni, mikor megállni, netán kényszerítőzni, nem is fejlődött.”

Ennek ellenére Werner esélyt kapott Bruno Labbadia vezetőedzőtől. Tizenhét évesen, négy hónaposan és huszonöt naposan állt pályára a bolgár Botev Plovdiv ellen az Európa-liga selejtezőjében, és ezzel a Stuttgart mindenkori legfiatalabb játékosa lett, a rekord ma is él. A Bundesligában néhány héttel később mutatkozott be, csapata otthon kapott ki a Bayer Leverkusentől. Hiába a személyes mérföldkövek, a Stuttgart három egymást követő alkalommal szenvedett vereséget, és Labbadiát már augusztus vége előtt kirúgták. Ezt követően zajos időszak következett.

Thomas Schneider, az U19-es csapat, egyben Werner korábbi edzője kapta meg a megbízást, és továbbra is bizalmat szavazott a fiatal tehetségnek. Ezt követően egy hónap múlva szerezte meg első élvonalbeli gólját az Eintracht Frankfurt elleni 1–1-es döntetlen alkalmával. Közelről fejelt a hálóba.

„Az ember sosem feledi az első gólját – így Cacau, aki kétségei ellenére mindig is ott állt a fiatalember mellett. – Nagyon fontos, mert erőt lehet meríteni belőle.”

Werner már tudta, milyen ez az önbizalom, mert 2013-ban gyönyörű szólógólt szerzett a Freiburg otthonában, amikor a Stuttgart 3–1-re nyert, és a neve mellé két találatot jegyeztek fel.

„Csodálatosan szép volt, gondoltam is, nocsak, itt egy kivételes tehetség” – magyarázza Gentner.

Werner már épp kezdte meggyőzni a kételkedőket, amikor újabb veszély kezdte fenyegetni bimbózó sikereit. A Stuttgart karácsony előtt és után összesen nyolc meccset veszített el sorozatban, és a túlélésért vette kezdetét a harc.

„Az ilyen küzdelem mindig a fiatalokra nézve a legnehezebb – folytatja Gentner. – Werner akkor került be a felnőttek közé, amikor a csapat épp a legnehezebb időszakát élte, és nagy teher nehezedett tagjaira. Változott az edzői stáb összetétele is, Schneider még az idény vége előtt távozott, Huub Stevens vette át a stafétát. Semmi következetesség nem volt a csapatösszeállításban vagy a teljesítményben. Nem ez volt a legjobb környezet, ahol meg lehetett mutatni, ki mire képes.”

Legelső idényének utolsó gólja december közepén született meg, amikor a Wolfsburgtól kapott ki a Stuttgart. A pályán töltött percei egyre rövidültek, ahogy haladt előre a szezon. A csapat egy paraszthajszállal menekült meg, amihez az kellett, hogy az utolsó három meccsén összekapart három pontot.

A következő idény sem sikerült jobban. A 14. lett, egyetlen ponttal a kiesést jelentő zóna felett, és Werner 32 meccsen mindössze három gólt szerzett. Azok a szurkolók, akik tőle várták a megváltást, csalódtak.

„A VILÁG EGYIK LEGJOBB FIATAL CSATÁRÁNAK BIZONYULT A LEIPZIGBEN ÉS A NÉMET VÁLOGATOTTBAN”

„Nem nyújtott kiszámítható teljesítményt, hol bekerült a keretbe, hol nem – idézi fel Cacau, aki Werner első évadát követően Japánba igazolt. – Ilyen helyzetekben olyan emberek kellenek, akik teljes mértékben elkötelezettek, és tudják, mi a szerepük. Szerintem kissé túlterheltté vált.”

A korábbi csatár szerint az állandó stressz miatt nem tündökölhetett.

„Megkockáztatom, a Stuttgartban nem volt egy olyan pillanata sem, amikor azt gondoltam volna róla, hogy világklasszis labdarúgó lehet. Talán jó Bundesliga-játékos, erre mutattak jelek. De nem kitartó futballista a legmagasabb szinten.”

Végül a 2015–16-os idényben kiesett a csapat, és ezzel számára véget ért a stuttgarti időszak. A frissen feljutott RB Leipzig lecsapott rá, és állítólag tízmillió eurót adott érte, ami rekordbevételt jelentett egykori csapatánál.

„Egyáltalán nem lepődtem meg, amikor a Leipzig bejelentkezett érte – mondja Gentner. – Egyértelműen látszott, hogy az, amit ő tud, jól jön majd egy feltörekvő csapatnak.”

A szurkolók mérgesek voltak, hogy az egyik sajátjuk éppen a legnehezebb időszakban ment el, Gentner pedig azon elmélkedik, hogy ifjúkori klubja sosem láthatta őt a legjobb formájában.

„Emlékszem, egyszer róla kérdeztek egy interjúban, és azt válaszoltam, hogy szerintem semmi sem állítja meg, ő lesz a Bundesliga egyik legjobb csatára. Minden megvolt benne: a gyorsaság, a befejezés képessége, és ügyesen alakított ki helyzeteket. Abban a szituációban azonban nem mutathatta meg, mit is tud valójában.”

A Leipzigben egészen más lett a helyzet. A húszéves futballista 21 gólt szerzett az első idényében, a csapat pedig a tabella második helyén végzett. Gentner is örömmel látta, hogy a fiatalember végre beváltotta a hozzá fűzött reményeket, még akkor is, ha ezért ott kellett hagynia gyerekkori klubját.

„Nagyon fontos lépést tett meg előre, és a legmagasabb szinten fejlődhetett – mondja. – Magam is meglepődtem, milyen erős rajtot vett új csapatában. Nem hittem volna, hogy ennyire gyorsan sikert arathat. Sokan még a Leipzigben is azt gondolták, hogy majd az idők során fejlődik, ő viszont gyorsan fejest ugrott a közepébe.”

A Bajnokok Ligájának köszönhetően nagyon hamar széles körben ismertté vált, és mire a Chelsea júniusban bejelentkezett, hogy kifizeti a 60 millió eurós vételárat, Werner 159 mérkőzésen 95 gólt ért el, ebből 28-at az előző Bundesliga-idényben.

Joachim Löw is esélyt adott neki, Anglia ellen mutatkozott be 2017 márciusában. Cacau, aki Werner stuttgarti időszakával szemben meglehetősen kritikus, maga sem akarta elhinni, mennyit fejlődött „A világ egyik legjobb fiatal csatára vált belőle, nemcsak klubjában, de a válogatottban is.”

Ma már olyan jó hírnévnek örvend a 24 éves futballista, hogy a londoni klub által kiadott pénzt a többség kiváló vételnek tekinti. Gentner szerint további sikerek várnak rá.

„Biztos vagyok benne, hogy készen áll a Premier League-re – folytatja. – Már nem az a kisfiú, aki a Stuttgartban volt. Fizikálisan is fejlődött. Manapság a gyorsaság az egyik legnagyobb erény, ebben sincsen hiány. Azt is tudja, hogyan kell gólt szerezni. Szerintem nagy sikert arat majd Angliában. Biztosan kell kis idő, amíg megszokja az új környezetet, és a csapat rendszeres tagja lesz, de szerintem hamarosan fontos szerepet tölt majd be a Chelsea-ben. Valami hasonló történt Christian Pulisic esetében is. Nála is időbe telt a beilleszkedés, de nagy játékos vált belőle. A Chelsea legfontosabb feladata most az, hogy csökkentse a közte és a Manchester City, illetve a Liverpool közt lévő távolságot, és ebben nagy segítségére lehet Werner.”

Gentner türelemre inti a Premier League szurkolóit, mivel az újoncot már korábban is idő előtt írták le.

„Gyakran elmondom a barátaimnak, hogy túl hamar hoztam ítéletet vele kapcsolatban – árulja el Cacau. – Úgy gondolkodtam, hogy egy szép napon a Bundesliga középmezőnyének megbízható játékosa lehet. Nem lett igazam.”

Nem biztos, hogy az utolsó mondat utoljára hangzik el vele kapcsolatban.

---

HAKIM ZIJES

Hakim Zijes négyéves pályafutása az Ajaxban meglehetősen felemásan ért véget, miután az Eredivisie is félbeszakadt áprilisban. A marokkói azonban a Stamford Bridge-en már megmutatta a jobbik énjét.

Az Ajax és a Chelsea 4–4-es döntetlent játszott egymással 2019. november 5-én, és a hátborzongató BL-meccs nem fukarkodott rémes izgalmakban: született két öngól, két piros lap a holland csapat középső védőinek és két tizenegyes az angolok javára. A nagy zűrzavar közepette azonban a támadó középpályás Zijes három gólpasszt adott. A másnapi újságok szinte alig említették hőstetteit, bezzeg az ellenfél felfigyelt rá.

A 40 milliós üzletet februárban kötötték meg, és a 27 éves futballista az idény végén lett a Chelsea játékosa. A londoni csapat már három éve ácsingózik rá, akárcsak számtalan másik korábban, de ez a bizonyos találkozó győzte meg őket véglegesen, hogy érdemes lenne valóban megszerezni. A legtöbb hasonló tehetség sokkal hamarabb otthagyja az Eredivisiét – Ryan Babel és Christian Eriksen például 21 évesen tette –, de a holland születésű marokkói végigjárt néhány hazai klubot, és éveken át inkább csak csodálták őt.

„A Heerenveenhez 2012-ben csatlakoztam – mondja Alfred Finnbogason a
FourFourTwo-nak. – Az első idényemben Zijes a második együttesben játszott. Egy mérkőzésre én is pályára léptem velük, és már akkor felfigyeltem rá, mennyire technikás. Nem sokkal később rendszeresen az első csapattal edzett.”

Zijes a Heerenveen akadémiájának növendéke volt, és azért nem vezetett sima út a felnőttekhez, mert a rendkívül ügyes szerb középpályás, Filip Djuricsics az útját állta. Amikor a szerb labdarúgót 2013-ban eladták a Benficának, Zijes hirtelen több lehetőséget kapott Marco van Basten vezetőedzőtől.

„Ahogy egyre több játékidőhöz jutott, az önbizalma is megjött – mondja Finnbogason. – Hétről hétre egyre inkább látszott, mennyire ügyes, és hogy messzebb fog jutni Heerenveennél.”

Az izlandi Finnbogason szinte felfoghatatlan, 53 gólt szerzett 63 bajnokin a csapatban. Egyre szorosabb együttműködés alakult ki közte és fiatal társa közt, az előbbi kilenc gólpasszal látta el Zijest első teljes felnőtt idényében.

„Nem volt szükség köztünk túl sok beszédre, tudtuk, hogy ha beteszi a labdát a tizenhatoson belülre, ott leszek – említi az Finnbogason. – Egyszer az RKC Waalwijk ellen játszottunk otthon, és a mérkőzés végére egy kicsit bátrabbak lettünk. Megszerezte a labdát, és reméltem, hogy tovább adja nekem. Ő azonban úgy döntött, hogy lő, méghozzá az ellenfél térfelének a közepéről. Egy pillanatig azon gondolkodtam, mégis mi a fészkes fenét csinál, de végül a labda harmincöt-negyven méterről is bement. Talán hihetetlen, de az edzésen többször megcsinálta ugyanezt. Fantasztikus bal lába van.”

A páros 2014-ben vett búcsút egymástól. Finnbogason a Real Sociedad játékosa lett, végül az Olympiakoszon keresztül az Augsburgba vezetett az útja. Zijesé pedig a Twentébe Dusan Tadics helyére.

„Hollandiában számos klub megengedi, hogy megnézzék az edzéseit – mondja Alfred Schreuder, a Twente 2014 és 2015 közötti vezetőedzője. – Így aztán szóltam a megfigyelőnek, azt mondtam neki, mindenki tudja, hogy Zijes kiváló játékos, de tudni akarom, hogy mennyire, ezért figyeljen hétfőtől péntekig.”

A jelentés csupa jót tartalmazott: a marokkói kiváló tehetségét kemény munkamorál kíséri. Schreuder megszerezte, és Zijes végre a tízes posztra került.

„Megmondtam a Twente elnökének, hogy meg kell vennie, elképesztően fontos lenne a csapatnak” – magyarázza Schreuder a FourFourTwo-nak.

Nem minden alakult ennyira simán a későbbiekben. Schreuder meggyőzte, hogy ne a Feyenoordot válassza, majd 21 éves korábban megtette csapatkapitánynak. Egy évvel később azonban a holland edzőt lecserélték, és Zijes sem maradt kapitány, miután egy interjúban nyilvánosan kritizálta a klub vezetőit, és közölte, hogy szívesen távozna.

Szintén ekkoriban alakult úgy, hogy a marokkói válogatott mellett döntött – apja révén kötődik az afrikai országhoz –, és negatívnak bélyegezte a holland nemzeti tizenegyet. Korábban megfordult a holland U19-es, U20-as és U21-es válogatottban is. Most viszont azt állította, hogy a holland felnőttválogatott semmibe vette a fejlődését, és csak az után hívta meg soraiba, hogy Marokkóból már keresték. Ezzel magára haragított néhány szurkolót.

„Kimondom, amit gondolok, emiatt nem mindegyik edző kedvel igazán” – mondta 2015-ben. Amikor az interjút készítő újságíró megkérdezte, hogy biztosan olyan dolgokat akart-e mondani, amelyek alapján tudta, hogy elveszíti a csapatkapitányi posztját, Zijes csak annyit válaszolt, hogy az igazság fáj.

Schreuder mindig is jól ismerte játékmestere temperamentumát. „Olyan figura, akinek minden vágya az, hogy őszinték legyenek vele. Aki őszinte vele, az bármit mondhat neki. Az a legfontosabb vele kapcsolatban, amit az edzésen mutat. Ő volt az első a pályán és az utolsó azon kívül. Állandóan a labdát kérte, és mindig reagált valahogy, ha elveszítette. Számomra ezek a dolgok kulcsfontosságúak, mert azt jelenti, hogy fejlődni akar.”

Minden lárma ellenére a Twentében kétjegyű számokat produkált a bajnoki gólok és gólpasszok tekintetében. Az előbbiből 28, az utóbbiból 26 született két idény leforgása alatt, majd bejelentkezett az Ajax. Az érte kért tizenegymillió font még így is nagyon barátságos összeg volt. Két évvel később, 2018-ban Schreuder ismét az egyik főnöke lett, miután Erik ten Hag őt választotta segédedzőjének, szemtanúja lehetett, hogyan lesz a középpályásból csapata legfőbb támasza, akire mindig számíthatnak.

A világ akkor figyelt fel rá, amikor a 2018–19-es idényben az Ajax a BL elődöntőjéig menetelt. Ten Hag fiatal csapata akkor állt össze igazán, amikor a nyolcaddöntőben mindenki döbbenetére 4–1-re megverte a Real Madridot a Bernabéuban. Zijes egy személyben testesítette meg a csapat lényegét: intenzív volt a labdával, tűpontossággal birtokolta azt. Mindkét találkozón szerzett gólt, miközben oroszlánrészt vállalt a védekezésből is, így fordulhatott elő, hogy a Real Madrid négy év után először esett ki a Bajnokok Ligájából, ráadásul csúnyán le is bőgött otthon.

„A legtöbben csak a labdával kapcsolatos képességeit látják – fejtegeti Schreuder. – Pedig az Ajaxban a legjobb három játékos között volt az elvesztetett labdák visszaszerzésének tekintetében. Nagyon okos, és hajszálpontosan látja, hol kell nyomást gyakorolni.”

Mindezen jó tulajdonságai ellenére eddig nem volt különösebben feltűnő. Néha talán egy kicsit alul is értékelték, például akkor, amikor odaadták a tízes mezét a frissen érkezett Tadicsnak, amit minden bánata ellenére nagyvonalúan kezelt. Az Ajax egyik 2018-as, PSV elleni vereségét követően egy szurkoló meglökte. Egyre több interjúban érzékeltette, szívesen otthagyná az Ajaxot.

Az európai nagyágyúk azonban nem tolongtak érte. A Bayern München nem volt hajlandó kifizetni érte a 30 millió eurós összzeget. Állítólag a Tottenham is érdeklődött iránta, de végül a holland bajnokság egy másik futballistája mellett tette le a voksát, és Steven Bergwijnt vette meg. Kritikusai a sovány testalkatát és paprikás természetét hozták fel ellenérvként. A Sevilla is szóba került egy évvel ezelőtt, de akkor még a maradás mellett döntött.

„A LEGTÖBBEN CSAK A LABDÁVAL KAPCSOLATOS KÉPESSÉGEIT LÁTJÁK, PEDIG NAGYON OKOS ÉS HAJSZÁLPONTOS”

A Chelsea-vel februárban állapodott meg, mert az Ajax nem akarta, hogy januárban távozzon. Ten Hag keze alatt nagy játékossá nőtte ki magát, akire az edző mindig is számíthatott. Nem csoda hát, hogy húzni akarta a távozását, ameddig csak lehetett. A járvány okozta leállás előtti napig tizenhét gólpasszt adott.

A szurkolók is egyre jobban becsülték. Pénzt ajánlott fel Leon de Kogelnek, az Utrecht egykori játékosának, aki Máltán szenvedett autóbalesetet 2018-ban. Annak ellenére is, hogy sosem találkoztak. Nem volt könnyű gyerekkora, édesapja meghalt, amikor ő maga még csak 14 éves volt, talán emiatt is indított programot szülővárosa fiataljainak.

Az Ajax drukkereinek hiányozni fog éles szeme és kegyetlen bal lába – amit Schreuder Robin van Persie-éhez hasonlít –, csakúgy, mint az érett vezérré fejlődő sztár. Tapasztalata nélkülözhetetlen lesz a Chelsea-ben is.

„Vállalja a felelősséget, bátor, és nagyon szeret futballozni – teszi hozzá Schreuder. – Ezért nagyon illik majd a Chelsea-be. Továbbá Frank Lampard kedveli a hátulról felépített játékot, ezért sok labdát kap majd. Ez neki is fontos lesz.”

Lehet, hogy többször alábecsülték, és ez még Londonban is előfordulhat köszönhetően a többre becsült Timo Werner jelenlétének, de a munkabírásához és a tehetségéhez kétség sem fér. Készen áll a nagy ugrásra.

„Senki sem játssza meg nála ügyesebben a labdát – mondja Finnbogason. – Akár balról, akár jobbról érkezik majd úgy, hogy a mélyről Werner várható, lesz itt néhány gól.”

Ezt az ellenfelek is észreveszik majd. Akik még egy fiatal tehetségtől retteghetnek, a friss hír szerint ugyanis a londoniak szeptember elején klubrekordot jelentő 80 millió euróért megszerezték, az egyik legfelkapottabb fiatal tehetséget, a 21 éves Kai Havertz támadó középpályást a Leverkusentől.

(Megjelent a FourFourTwo magazin 2020. októberi számában.)