Interjú Alex Miller Fotó Duncan Elliott
Jürgen Klopp e szavakkal mutatott be: „újabb nagy lépés rövid idő leforgása alatt egy hihetetlenül személyes kaland keretében”. Mik voltak akkoriban a céljaid?
Mint minden új játékosnak: be akartam illeszkedni, és csak futni, meg sem állni. Ugyanezt csináltam korábban a Dundee-nál és a Hullnál is. Tudtam, hogy nagy lépést teszek előre a Liverpoollal, de végül sokat kellett várnom, hogy pályára léphessek.
Hogyan élted meg azt az első néhány hónapot?
Nehéz volt. Új helyzet volt, és talán nem is kezeltem túlzottan jól. Nem szeretem, ha kimaradok valamiből, és nagy az önbizalmam, ezért azt gondoltam, nekem is ott lenne a helyem a többiek közt, úgyhogy egyáltalán nem élveztem, hogy a családommal, a lelátóról néztem a mérkőzéseinket. Nagyon fájt, hogy egészen precíz legyek. A barátnőm, úgy sejtem, ki nem állhatott akkoriban, de egyike volt azoknak, aki miatt tovább tudtam lépni. Nem az akadémiák világából érkeztem, ahol a fiúk megszokják, hogy hol bekerülnek, hol nem, én ahhoz szoktam, hogy pályára lépek a meccseken. Ha lehetőséghez jutok, tudom, hogy élnem kell vele.
Nehéz beilleszkedni Jürgen Klopp gegenpressing taktikájába?
Nehéz, de megoldható. Alapvető fontosságú, hogy amikor egyvalaki megindul, akkor követned kell a többieket. Az első három emberünk erős nyomást tud kifejteni, ehhez csatlakozunk. Csak akkor vagyunk igazán veszélyesek, ha megszerezzük a labdát. Vannak, akik ezt úgy látják, hogy csak rohangálunk, mint a bolondok, de azért ennél több a rendszer.
Hogyan hozza ki Klopp a legtöbbet a játékosaiból?
Szerintem mások is észrevehették, hogy mennyire élvezzük egymás társaságát a csapatban. Ez nem véletlenül van így. A keret kiváló, mindenki jól kijön a másikkal. Mindez a legfőbb embernek köszönhető igazán. Fontosnak tartja, hogy mindenki mindennap jól érezze magát a bőrében. Személy szerint úgy látom, nagyon jó, hogy olyan vezetőedzőnk lehet, aki ekkora szenvedélyt tanúsít. Mindenki hozza a maga stílusát, nincsen egyetlen helyes út, mégis működik.
Az előző idénynek volt egy-két kiemelkedő pillanata. Neked mi az első?
Természetes, hogy a BL-döntőt mondom az első helyen, de voltak még különleges pillanatok. Sosem felejtem el, amikor apukám találkozott Kenny Dalglish-sal a parkolóban. Sokak szemében legenda, de apámnak egyenesen példaképe volt azokban az időkben, amikor a Celticben és a skót válogatottban futballozott. Csodás volt látni, miként reagál az öregem, nem gyakran akadnak el a szavai.
Nem nyomtak agyon a GIF-ek és mémek, miután hatalmasat sprintelve blokkoltad a teljes Manchester Cityt, hogy ennek köszönhetően is négy háromra nyerjetek?
Mindig mindenki ezzel jön. Furcsa, mert én meg nem sokat gondolok rá. Az edzőnk arra nevel, hogy bármikor, bárhonnan szerezzük vissza a labdát, amint csak lehet, jóllehet őt is érdekelhette, vajon hová is megyek. Hatalmas mérkőzés volt, négy egyre vezettünk. Azt hiszem, nagyon a hatása alá kerültem érzelmileg. El sem akartam hinni, hogy végül a játékvezető szabálytalanságnak ítélte meg a történteket. A legjobb mém, amelyet ezzel kapcsolatban láttam az volt, hogy az autópályán kergetem a Manchester City buszát.
Nem sok clarkstoni fiúnak adatik meg, hogy a Bajnokok Ligája döntőjében lépjen pályára. Mi járt a fejedben a döntő előtt?
Hogy egészen őszinte legyek, maga a mérkőzés a szememben nem volt több, mint a skót kupadöntő a Dundee Uniteddal, vagy a Championship-osztályozó a Hull-lal. Maga a pályán töltött játékidő nem túl bonyolult: kimész, és igyekszel a legtöbbet hozni. A mérkőzés napja a legrosszabb. Rengeteg érzelmes üzenetet kaptam a hozzám közel állóktól, ezek emlékeztettek arra, hogy ez most más alkalom. Utána is nagyon éreztem, hogy ez más volt. Amint eltűnt az adrenalin, rendkívül kimerültem. Nem maradt erőm beszélgetni sem. Reggel hatra értünk haza, és egy fél órát feküdtem még a kanapén. A legvégén megszépült az az este is, mert a szeretteim és barátaim vesznek körül, de az első néhány órában nem számított, ki mit mond. Eltelt néhány hét, amire teljesen túl voltam rajta.
Milyen érzés volt Gareth Bale ikonikus góljának rosszabbik végén állni?
Amikor valaki otthon lát egy ilyet, azt mondja magában: „ez nem semmi!”. Az a gól szétzilált bennünket, hiába próbálkoztunk mindent beleadva. Kiegyenlítettünk, keményen nyomtunk, hogy aztán jöjjön Bale, és ezt művelje… Ebből nem lehetett felállnunk, kivégzett bennünket. De csak egy név kerülhet fel a trófeára, és ez fájt.
Igaz, hogy másnap apáddal a Formyban lévő Hombase áruházba mentetek, hogy előkészüljetek a családi sütögetésre?
Huszonhét embert vártunk, és ők mind úgy készültek, hogy nálam alszanak. Az idény véget ért, szerettem volna barbecue-zni, de nem voltak meg a cuccaim hozzá. Jó volt végre kimozdulni, és ahhoz is jó elfoglaltságnak bizonyult, hogy egy kicsit elterelje a figyelmem. De valójában robotpilótára kapcsoltam: már két napja nem aludtam, és csak a meccs zakatolt az agyamban.
Mit tekintenél sikeres idénynek 2018–19-ben?
Muszáj lesz versenyben lenni a legvégsőkig a bajnoki címért, és meg is kellene nyernünk valamit. Az előzőben lehetőség nyílt volna erre a Bajnokok Ligájában, de csalódást okoztunk az FA-kupában és a Ligakupában. A bajnokságban a negyedik helyen végeztünk, de ez lehetett volna a harmadik is, ha nincs a menetelés a BL-ben. A Manchester City külön bajnokságot játszik, muszáj lesz a lehető legközelebb maradnunk hozzájuk.
A klub nagyon sokat költött, egyértelmű a szándék, hogy megerősítsék a kulcsposztokat. Legalábbis így fest kívülről. Hogyan látod belülről?
Ezek a folyamatok az önbizalmat erősítik. Klopp elhatározta, mit akar, a vezetés pedig támogatja ebben. Az átigazolási időszak utolsó néhány napja számunkra teljesen eseménytelenül telt, és ez így van jól. Azt a benyomást keltjük, hogy erősek vagyunk, és készen állunk.
Sikerült beilleszkednie Alissonnak? Nagy dobás volt az igazolása.
Még csak az első napjait tölti, de szerintem beilleszkedett. Sokba került, de a rekord hamar megdőlt. Neki nincs mit tennie ezzel az összeggel, és úgy látom, nem is nagyon zavarja őt.
Sikereid több ezer fiatalnak jelenthetnek bátorítást, mivel a Celtic azzal küldött el, hogy túl alacsony vagy. Hogyan élted meg?
Azt mondtam magamban, hogy ezt csak egyvalaki gondolja rólam. Túl fiatal voltam ahhoz, hogy azon gondolkozzam, végleg abbahagyom. Nagyon szerettem futballozni, úgyhogy bármilyen szinten örömmel űztem. Nem játszottam túl jól első idényemben a Queens Parkban, és eljött a pillanat, amikor azt mondtam, az egész csak az örömömet szolgálja, de nem ez a hivatásom. Ennek ellenére keményen dolgoztam tovább, és egyszer csak eljött az én pillanatom. Nem én vagyok az első, akit elküldtek a magassága miatt. Szégyen, hogy vannak, akik emiatt hagyják abba a futballt.
Megalázónak tartottad, amikor előbányászták, hogy munkát kerestél. És mi lett a régi, tragacs Renault Clióval?
Megalázó volt. El sem hiszem, hogy valaki végigböngészte az összes korábbi Twitter-üzenetem. Borzasztó unalmas lehetett. Azért nem baj, hogy sokan tudják, hol tartottam akkor. Ott, ahol számos más fiatal: munkát kerestem. A Renault-t azóta nem használom, hogy a Dundee United játékosa lettem, de még mindig jól megy. Odaadtam a nagyapámnak, úgyhogy él tovább.
Az egyik korábbi lakótársadtól tudjuk, hogy volt egy rítusod, a mérkőzések előtt megettél egy szelet karamellás sajttortát. Szeretnéd kommentálni?
Nem volt, aki főzzön az albérletben, úgyhogy a mérkőzések előtti napon előfordult, hogy csirkét rendeltünk rizzsel. De volt, hogy Ryan Gauld és én karamellás sajttortát hozattunk, és másnap remekül ment a játék. Három mérkőzésen négy gólt szereztem, és biztos voltam benne: ez a tortának köszönhető, úgyhogy megtartottam a szokásom. Addig tartott, amíg rá nem untam. De mindenkinek javaslom, aki e sorokat olvassa…
Édesapád, Ben, nagy hatással volt rád? Igaz, hogy focizott Charlie Nicholasszal és Jim Duffyval?
Édesapámnak problémája volt a hátával gyerekkorában, emiatt fűzőt viselt. Míg a többiek rohangáltak, neki az is gondot jelentett, hogy felhúzza a cipőjét. Emiatt nem játszhatott csapatban, de ez sem akadályozta meg, hogy az utcán beszálljon. Jimmy Duffy azt mondta róla, hogy kemény volt, és emiatt lett még keményebb.
Végül, mi az a három dolog, ami nélkül nem tudnál élni?
A családon kívül? A fajitas. Remek fajitast készítek. Nehéz hat napot kibírni a Power sorozat újabb epizódja nélkül. És persze James Milner, természetesen.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2018. októberi lapszámában.)
